Takács Krisztián: Legyen mobiltelefon az órán vagy ne?
Legyen mobiltelefon az órán vagy ne legyen?
A mobiltelefon az legmegosztóbb dolog a világon, az iskolában pedig pláne. Tiltsuk, engedélyezzük és használjuk? Ha igen,akkor milyen mértékben? Nehéz eldönteni és megtalálni az aranyközéputat, ha egyáltalán létezik ilyen. Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy a telefon szerves része életünknek és a 21.század emberétől szinte elválaszthatatlan. A tanórán való használat a fő kérdés, a továbbiakban azt fogjuk áttekinteni, hogy mik a hátrányai, előnyei és mennyire érné meg alkalmazni, tehát, hogy legyen-e vagy sem.
A legtöbb esetben a tanárok nem szívesen engedélyezik a telefonok használatát az órán, a legtöbb iskolai házirend tiltja is (ami valahol mégjoban csábítja a diákokat a használatra), nem akarják bevonni a technológiát és főleg nem a telefont az óráikba. Természetesen ennek megvan az oka, hihetetlenül könnyen elveszítik a gyerekek a figyelmüket, ha telefon van a kezükben. Feldob a messenger egy üzenetet, valaki küld a snapchaten egy képet, vagy csak nézegetik facebookon a hírlapjukat, esetleg a google-ben böngésznek valamit, ami éppen érdekel, de legkevésbé fognak odafigyelni arra, amit a tanár mond, az órai feladatra, pláne, ha az nem érdekli őket. Tehát a figyelmet könnyen elvonja.
Hatalmas információmennyiséget érhetünk el az interneten keresztül telefon használatával, ezt sokféleképpen fel lehet használni, de a diákok a legegyszerűbb módott fogják választani. Egyszerűen megkeresik a megoldást, valaki másnak a munkájából kimásolják az adott elemzést, szóval nem törődve az anyaggal keresnek megoldásokat, lényegében azért, hogy minél hamarabb túl legyenek a feladaton és maximum a feladat címe marad meg a fejükben, amihez kimásolták a megoldást. Egyszerűen így kibújnak a tanulás alól és a feladatot is letudták, noha nem tanultak semmit (egyes diákok fejével gondolkodva ez tiszta haszon). Persze ez is csak egy véglet.
Az sem segít a helyzeten, hogy nálunk sokkal kevésbé elterjedtek a modern technológiai újítások az oktatásban. Nehéz újítani és nagyon sok régivágású tanár egyszerűen óckodik midentől, ami digitális, meg persze a legtöbben nem is értenek és nem is akarnak érteni hozzá. Miért pont a telefon lenne a kivétel? A tanárok szemében az is csak egy digitális vacak, ami a diákokat bekebelezve, figyelmüket teljesen lekötve teszi őket "taníthatatlanná" és "formálhatatlanná" az órán. A tanár annyit lát, hogy a telefon nem segít, hanem mégjobban akadályozza a munkáját. Nyilván ez sem igaz mindenkire, de be kell látnunk, hogy messze nem olyan modern az oktatásunk, mint amilyen korban élünk és a tanárság többsége nem igazán partner az újításban (és sokan nem is tudják, hogy mégis hogyan csinálják, milyen lépéseket tegyenek). Tehát eléggé ismeretlen a telefon tanulásba való bevonása és ennek mikéntje, mind a tanároknak, mind a diákoknak, emiatt elég negatív vélemény alakult ki róla. A legtöbb tanár egyszerűen azt szereti, ha a gyermek közelében nincs semmilyen digitális eszköz, ezt pedig azzal éri el, hogy például kipakoltatja velük a tanáriasztalra óra elején és csak óra végén adja őket vissza. Ez pedig egyfajta nyugalommal tölti el a tanárt, holott lehet, hogy a diák csak az egyik telefonját rakta ki...tehát ez nem megoldás.
Ami vezsélyessé teszi a telfon használatát, hogy könnyen vissza lehet élni internetes tartalmakkal és könnyen bajba lehet vele kerülni. Elég csak egy meme-t készíteni a tanárról és óra alatt elküldeni a többieknek, a tanár tudta nélkül köznevetség tárgya lesz (nem mellesleg ez személyi jogsértés is). A közösségi oldalakon és egyéb webhelyeken pillanatok alatt szinte bármit megtudhatunk bárkiről, tehát a diák is a tanárról, amit az órán megnézve 1 perc alatt, teljesen tönkreteheti az egész órát és akár zsaroláshoz, megszégyenítéshez és még rosszabb esetekhez vezethet (ez mind a tanár, mind a diák részéről). Nehéz ezek ellen védekezni és komoly bajok lehetnek az ezzel való visszaélésből.
A mobiltelefonhasználatnak az órán sok pozitívuma is lehet. amennyiben a tanár elég rugalmas és a diákok is képesek arra, hogy figyeljenek mindenképp megér egy próbát. Nagyon sok feladat egyszerűbben megoldható, szinte minden anyag könnyen elérhető, nem lesz olyan probléma, hogy nincs könyv, otthonmaradt valami, ami kellett volna, telefonról elérjük.
Könnyen tudunk papírt spórolni, amivel óvjuk környezetünk. Emellett manapság majdnem mindenki, de a diákok legtöbbje főleg a telefonján éli az életét, hát miért ne lehetne azon dolgozni és tanulni? Valószínű, hogy könyebben rá lehetne ébreszteni a diákokat, hogy nem áll tőlük olyan távol a tanulás, mint sokan gondolják. A telefon egy híd lehet a diák és a tananyag között, ha megfelelően használjuk.
A feladatok széleskörűbbek lehetnek, nem csak pár begyakorolt formát ismerhetünk meg, nem csak papíralapút, hanem több program, többfajta, változatos és színes, talán sokkal érdekesebb feladatait tapasztalhatjuk meg, amivel a diákoknak sem lesz olyan unalmas a tanulás. Ilyen például a Kahoot!, amire nagyon könnyű "ráfüggeni" és a tanulást is élvezetesebbé teszi. Ha nem ugyanúgy csináljuk, nem ugyanazzal egész évben, hanem változatosan, akkor az érdeklődést könnyebben fenntarthatjuk. Ezek a programok pedig appok formájában a telefonokon mégkönnyebben elérhetőek.
Összegezzük tehát, hogy mink is van. Nagyrészt elég nagy a veszély és mégnagyobb az ellenállás, ha újítani akarunk tanárként. A diákok és motiváltságuk nem feltétlen segít a helyzeten, ahogy a hozzáállás az oktatás modernizálásához sem. Megéri újítani ezek ellenére? Meg bizony! Legyen mobiltelefon az órákon! Haszáljuk ki a lehetőségeinket.
Alulmotiváltak a diákjaink? Hát tegyük változatossá az órákat, tegyük izgalmassá a tanulást a Kahoot!-al és hasonló vicces programokkal, had versenyezzenek és élvezzék a tanulást. Lehetőleg változatosan használjuk a programokat és ne hagyjuk, hogy beleszokjanak 1-be és aztán megunják. Merjünk próbálkozni! Mutassuk meg, hogy a telefon nem csak a közélet, hanem az oktatás része is lehet és hogy nem egy rossz dolog ez.
Szakirodalom:
Ollé, János ; Papp-Danka, Adrienn ; Lévai, Dóra ; Tóth-Mózer, Szilvia ; Virányi, Anita: Oktatásinformatikai módszerek: Tanítás és tanulás az információs társadalomban. Budapest, Magyarország : ELTE Eötvös Kiadó (2013) , 142 p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése