Mihalicz Zsuzsanna – Konstruktív kritikai reflexió
Somogyi Boglárka – Mi változott 10 év alatt az IKT oktatási felhasználásban
Reflexióm témájaként
azért választottam Boglárka bejegyzését, mert mindig izgatta a fantáziámat,
hogy vajon 10-20 évvel ezelőtt, milyen lehetőségei voltak egy tanárnak az IKT
eszközök felhasználása terén.
Érdekes volt számomra
olvasni, hogy az Ő diákéveiben mennyivel másabb módszerek voltak, értem ez
alatt a floppy vagy írásvetítő használatát. Tetszett a személyes élmények
elmesélése, mert sokkal személyesebbé, emészthetőbbé, szemléletesebbé tette a
blogot.
Talán még mi is
belecsúszunk abba a korosztályba, akik hallottak, sőt esetleg még használták is
egyik-másik „régebbi” eszközt. Persze 10-20 évvel ezelőtthöz képest sokat
változtak a dolgok, a floppy, bakelit és egyéb „őskövületeknek” számító
eszközök helyébe mind átléptek a modernebb eszközök, mint pl. az USB, BlueRay,
stb. Tanítási eszközök tekintetében pedig az interaktív táblák, okos telefonok,
tabletek és más egyéb innovációs eszközök kerültek porondra.

Ez azonban úgy érzem,
nem kizáró ok arra, hogy egy már gyakorlott pedagógus képben legyen a mai módszerekkel
és alkalmazni is tudja azt.
Teljesen azonosulva a blog
írójának gondolatával, véleményem szerint, ha a pedagógus nap, mint nap gyerekek
között tölti az idejét, sokkal többet tapasztal és sokkal hamarabb el tudja
sajátítani a szükséges készségeket ezekhez az eszközökhöz, független attól,
hogy ezt szükségesnek érzi-e vagy sem. Persze ehhez kell egyfajta nyitottság
is. Ezért is jó a tanárság. Olyan, mint szülőnek lenni, mindig tanulunk valami
újat, mindig van hova fejlődnünk. Vegyünk csak példát a szüleinkről, akinek
otthon van olyan korú gyermeke, aki a digitális nemzedékbe sorolható. Sokkal
könnyebb felvenniük a ritmust az újabb eszközök kiismerésével/alkalmazásával. Emlékszem
Édesanyám sokat mesélt arról, hogy az ő gyerekkorukban még egy darab központi
telefonfülke volt a településen, mindenki azt használta, az iskolában pedig az
interaktív tábla használatának még csak a gondolata se merült fel. Azonban - főként miattunk - mégsem jelentett neki nehézséget, hogy „haladjon a kor digitális igényeivel”.
Érdekesnek és egyben
elképzelhetetlennek találtam a blogbejegyzésben említett: „Pályám kezdetén óriási
előrelépés volt a viszonylagos folyamatossággal működő két számítógép, ami
hetven kolléga igényeit volt hivatva kielégíteni…” gondolatot. Döbbenet, hogy 10-20 év
alatt mennyi minden megváltozott, és bizton állíthatom, hogy nekünk, jövendő
pedagógusoknak, a mai világban igencsak meggyűlne a bajunk, ha összesen ennyi
eszköz állna csak a rendelkezésünkre. Abba meg már bele se merek gondolni, hogy
az utánunk következő tanárgenerációnak milyen fajta „elvárásai” és igényei
lesznek az IKT eszközök használatát illetően.
Ahogy Boglárka blogbejegyzése is nagyon jól rámutatott, a
tanárnak, sok esetben mérlegelni kell, hogy merre lépjen. Az új „ismeretlen”
felé, vagy vissza a megszokotthoz. Ebből is látszik, hogy a tanári pálya örökös
és folyamatos tanulásra van „kárhoztatva”, hiszen mindig van/lesz hova
fejlődnünk.

A végén említett gondolat különösen megtetszett, szerintem ez
egy nagyon jó megközelítése annak, hogyan kéne sok pedagógusnak nyitnia az IKT
eszközök alkalmazása felé:
„… de véleményem szerint sokkal frusztrálóbb
évről évre figyelni, ahogy érdeklődésben, gondolkodásmódban és sok egyéb téren
távolódnak tőlünk a diákjaink, miközben azt próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy
nem leszünk idegesek, amikor napjában sokszor halljuk emlegetni a mágikus három
betűt: az IKT-t. Jóval több hasznot hajt, ha más perspektívából nézzük a
dolgokat, hiszen ha az új eszközöket a pedagógiai munkánk részévé tesszük,
rengeteget nyerhetünk. Egyfelől a nyilvánvalót, azaz a hatalmas mennyiségű
friss és látványos anyagot, új módszereket, naprakész tudást, gyors és könnyen
kezelhető információkat, másfelől hihetetlenül sokat segíthet a manapság
lépten-nyomon emlegetett mumus, a kiégés ellen.”
Zárásként annyit megemlítenék, nagyon izgalmas a befejezés,
szerintem mindenképp megérne az utolsó gondolat egy újabb bejegyzést, hiszen ez
a téma szintén egy olyan probléma, amelyről tanárszakos hallgatóként szívesen
olvasnánk tapasztalatokat „régi motorosoktól”. Én legalábbis mindenképp! J
Felhasznált irodalom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése