2019. április 14., vasárnap


Mihalicz Zsuzsanna – Konstruktív kritikai reflexió



 Somogyi Boglárka – Mi változott 10 év alatt az IKT oktatási felhasználásban



Reflexióm témájaként azért választottam Boglárka bejegyzését, mert mindig izgatta a fantáziámat, hogy vajon 10-20 évvel ezelőtt, milyen lehetőségei voltak egy tanárnak az IKT eszközök felhasználása terén.

Érdekes volt számomra olvasni, hogy az Ő diákéveiben mennyivel másabb módszerek voltak, értem ez alatt a floppy vagy írásvetítő használatát. Tetszett a személyes élmények elmesélése, mert sokkal személyesebbé, emészthetőbbé, szemléletesebbé tette a blogot.

Talán még mi is belecsúszunk abba a korosztályba, akik hallottak, sőt esetleg még használták is egyik-másik „régebbi” eszközt. Persze 10-20 évvel ezelőtthöz képest sokat változtak a dolgok, a floppy, bakelit és egyéb „őskövületeknek” számító eszközök helyébe mind átléptek a modernebb eszközök, mint pl. az USB, BlueRay, stb. Tanítási eszközök tekintetében pedig az interaktív táblák, okos telefonok, tabletek és más egyéb innovációs eszközök kerültek porondra.

Kapcsolódó kép

Ez azonban úgy érzem, nem kizáró ok arra, hogy egy már gyakorlott pedagógus képben legyen a mai módszerekkel és alkalmazni is tudja azt.

Teljesen azonosulva a blog írójának gondolatával, véleményem szerint, ha a pedagógus nap, mint nap gyerekek között tölti az idejét, sokkal többet tapasztal és sokkal hamarabb el tudja sajátítani a szükséges készségeket ezekhez az eszközökhöz, független attól, hogy ezt szükségesnek érzi-e vagy sem. Persze ehhez kell egyfajta nyitottság is. Ezért is jó a tanárság. Olyan, mint szülőnek lenni, mindig tanulunk valami újat, mindig van hova fejlődnünk. Vegyünk csak példát a szüleinkről, akinek otthon van olyan korú gyermeke, aki a digitális nemzedékbe sorolható. Sokkal könnyebb felvenniük a ritmust az újabb eszközök kiismerésével/alkalmazásával. Emlékszem Édesanyám sokat mesélt arról, hogy az ő gyerekkorukban még egy darab központi telefonfülke volt a településen, mindenki azt használta, az iskolában pedig az interaktív tábla használatának még csak a gondolata se merült fel. Azonban - főként miattunk - mégsem jelentett neki nehézséget, hogy „haladjon a kor digitális igényeivel”.

Érdekesnek és egyben elképzelhetetlennek találtam a blogbejegyzésben említett: „Pályám kezdetén óriási előrelépés volt a viszonylagos folyamatossággal működő két számítógép, ami hetven kolléga igényeit volt hivatva kielégíteni…” gondolatot. Döbbenet, hogy 10-20 év alatt mennyi minden megváltozott, és bizton állíthatom, hogy nekünk, jövendő pedagógusoknak, a mai világban igencsak meggyűlne a bajunk, ha összesen ennyi eszköz állna csak a rendelkezésünkre. Abba meg már bele se merek gondolni, hogy az utánunk következő tanárgenerációnak milyen fajta „elvárásai” és igényei lesznek az IKT eszközök használatát illetően.

Ahogy Boglárka blogbejegyzése is nagyon jól rámutatott, a tanárnak, sok esetben mérlegelni kell, hogy merre lépjen. Az új „ismeretlen” felé, vagy vissza a megszokotthoz. Ebből is látszik, hogy a tanári pálya örökös és folyamatos tanulásra van „kárhoztatva”, hiszen mindig van/lesz hova fejlődnünk.

Képtalálat a következőre: „régi kontra modern oktatás”

A végén említett gondolat különösen megtetszett, szerintem ez egy nagyon jó megközelítése annak, hogyan kéne sok pedagógusnak nyitnia az IKT eszközök alkalmazása felé:

„… de véleményem szerint sokkal frusztrálóbb évről évre figyelni, ahogy érdeklődésben, gondolkodásmódban és sok egyéb téren távolódnak tőlünk a diákjaink, miközben azt próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy nem leszünk idegesek, amikor napjában sokszor halljuk emlegetni a mágikus három betűt: az IKT-t. Jóval több hasznot hajt, ha más perspektívából nézzük a dolgokat, hiszen ha az új eszközöket a pedagógiai munkánk részévé tesszük, rengeteget nyerhetünk. Egyfelől a nyilvánvalót, azaz a hatalmas mennyiségű friss és látványos anyagot, új módszereket, naprakész tudást, gyors és könnyen kezelhető információkat, másfelől hihetetlenül sokat segíthet a manapság lépten-nyomon emlegetett mumus, a kiégés ellen.

Zárásként annyit megemlítenék, nagyon izgalmas a befejezés, szerintem mindenképp megérne az utolsó gondolat egy újabb bejegyzést, hiszen ez a téma szintén egy olyan probléma, amelyről tanárszakos hallgatóként szívesen olvasnánk tapasztalatokat „régi motorosoktól”. Én legalábbis mindenképp! J


Felhasznált irodalom:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése