Legyen mobiltelefon az
órán vagy ne legyen?
Örökös kérdés ez, amelyre
napjainkban még nem létezik egyhangú kijelentés. A tanórai mobilhasználat
kérdése két fő táborra osztja a témában megnyilvánulókat: egyesek szerint
érdemes használni az eszközt a tanulás hatékonyabbá tételéhez, míg mások teljes
mértékben elutasítják azt. Természetesen találkozunk olyanokkal is, akik nem
tudnak rá határozott igennel vagy nemmel válaszolni, hanem pro-kontra érveket
sorakoztatnak fel, én magam is ezt a tábort erősítem. Blogbejegyzésemben előbb
az órai mobilhasználat mellett, majd az ellene szóló érveket fejtem ki.
Mielőtt az érvekre
kitérnék, kiemelnék néhány gondolatot, amelyeket internetes fórumokon olvastam
a témával kapcsolatban:
,,Szerintem a mai
"világban" jó, ha van telefon a gyereknél akár az iskolában is. Bármi
előfordulhat, így a hozzátartozókat tudja értesíteni. Az, hogy az iskola
korlátozza a telefon használatát tanórák alatt és akár szünetben is, helyesnek
tartom. Így kellene mindenhol kezelni a helyzetet.”
,,Sok munkáltató is
szabályozza, hogy mobiltelefont nem lehet munkaidő alatt a munkavállalónak
magánál tartani. Főleg nem bekapcsolva.”
,,Amint van rendes
internet hozzáférés az iskolában, abban a pillanatban ezerféle lehetőség van a
telefon órai használatára. Mivel a gyerekek nagyon szeretik a telefont kezükbe
venni és nyomkodni, így miért ne lehetne, hogy arra használja, amire a tanár
szeretné? Az órai használat nem azt jelenti, hogy a telefonon nyissa meg a
tankönyvet és onnan nézze a feladatot, hanem hogy tevékenyen vegyen részt az
órai munkában. Sok izgalmas applikáció van, és általában nagyobb hasznát is
érzem az ilyen óráknak, mint amikor a táblánál krétával magyarázok valamit. Az
meg, hogy néha megnézi a Messengert, mert kap egy üzenetet, kezelhető, mert a
megfelelő módszertan mellett még ő fogja úgy érezni, hogy kimarad valamiből, ha
túl sok időt tölt a magánügyei intézésével az órán.”
A fentebb olvasható
kommentek kiválóan szemléltetik, hogy az emberek különbözőképpen vélekednek a
tanórai mobilhasználatról. Sokan úgy érzik, hogy a diákok figyelmét csak
elterelné, ahelyett, hogy új ismeretekkel gazdagodnának- részben egyet értek ezzel a véleménnyel.
Nézzük elsőként az órai
telefonhasználat mellett szóló gondolataimat:
- leendő nyelvtanárként én is szívesen használok internetes szótárt az órákon, ha gyorsan kell megkeresnem egy idegen kifejezés jelentését. Ebből a szempontból mindenképpen hasznosnak tartom, ha megengedett a mobil használata szótározás céljából.
- ha elhangzik egy érdekesség, gyakran hívják fel az általam ismert tanárok (főként az egyetemen) a diákság figyelmét, hogy keressenek rá az interneten az adott érdekességre, akár a tanórán is- a jövőben tanárként valószínűleg én is így cselekednék
- játékossá, pörgőssé lehet tenni még a többség számára legkevésbé érdekes témákat is, mint például az idegen szavak vagy a nyelvtani szabályok elsajátítását például a Kahoot alkalmazás bevonásával
- prezentációknál a hand-out papíralapú terjesztése helyett, elektronikus formátumban oszthatnák meg a diákok egymás között az anyagokat, ezáltal kevesebb papírt használnának fel, amellyel a környezetet is óvnák, ugyanakkor továbbra is tökéletesen nyomon tudnák követni a prezentációt, miközben elektronikus készülékeiken megjelenne a hand-out.
Most pedig következzenek
a mobileszközök tanórán való használata ellen szóló érveim:
- véleményem szerint nehéz önuralmat gyakorolni és a mobilt valóban csak a feladat elvégzésére használni az órán, különösen, ha bekapcsolt állapotban van az internet az eszközön és folyamatosan kapjuk a Messenger üzeneteket, Facebook, Instagram, valamint e-mail értesítéseket. Ilyenkor könnyű elkalandozni, és lemaradni a tanár utasításairól
- úgy gondolom, hogy számos IKT-s tanulást segítő eszköz rombolja a személyes kapcsolatteremtő; -tartó képességünket, amely komoly problémákat okozhat az életünkben
- előfordulhat, hogy az iskola nem rendelkezik megfelelő internetkapcsolattal (ez gyakori probléma sok helyen még manapság is, például abban a gimnáziumban is, ahol én tanultam egykor), ezáltal nem töltenek be a weboldalak és a diákok nem tudják végrehajtani a feladatot
- olyan iskolákban, ahol az osztály tanulói nagyon különböző anyagi háttérrel rendelkeznek, kellemetlen szituációk adódhatnak. Míg vannak olyan diákok, akik a legújabb, legmodernebb eszközökkel rendelkeznek, máshol akár mély szegénységben élhetnek, ahol a család számára nemhogy a megfelelő minőségű IKT-s eszközök, még a tisztességes élelemellátás, higiéniai körülmények megteremtése is komoly problémát jelent.
Én ezeket a gondolatokat
szerettem volna megosztani a témával kapcsolatban, abban biztos vagyok, hogy a
saját tanári pályafutásomban is rendszeresen fogok szembesülni ezzel az örök
kérdéssel. S hogy lesz-e egyszer konkrét, a többség számára elfogadható válasz,
az még a jövő zenéje.
Forrásaim:
Ollé, János ; Papp-Danka, Adrienn ; Lévai, Dóra ; Tóth-Mózer, Szilvia ; Virányi, Anita: Oktatásinformatikai módszerek: Tanítás és tanulás az információs társadalomban. Budapest, Magyarország : ELTE Eötvös Kiadó (2013)
Hülber, László (szerk.) A digitális oktatási kultúra módszertana. Eger, Magyarország : Eszterházy Károly Egyetem (2017)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése