Bódizs Bianka:Konstruktív kritikai reflexió Papp Eszter "Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában" című blogbejegyzésére

Konstruktív kritikai reflexió Papp Eszter "Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában" című blogbejegyzésére

Kritikai reflexiómban Papp Eszter: „Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?” című blogbejegyzésére szeretnék reagálni.

Úgy gondolom, hogy nagyon sok kollégám egyetért velem abban, hogy az IKT eszközök használata rendkívüli módon feldobhatja egy tanóra menetét, színes, izgalmas, a mai korra jellemzően gyors, kimeríthetetlen ötleteket, megoldásokat kínál. Hatékony és praktikus.

Mégis, ha az IKT eszközök használatára gondolok, a sok-sok pozitívum mellett van valamilyen negatív érzés is bennem. Most, hogy egyetemi tanulmányaimnak köszönhetően sokkal nagyobb figyelmet szentelek ennek a területnek, rájöttem, hogy nem magukkal az IKT eszközökkel kapcsolatban vannak „rossz érzéseim”, hanem az ezt körülvevő környezettel, az emberekkel, talán úgy fogalmazhatnék, hogy a „nehezítő tényezőkkel” amelyek még mindig jelen vannak ezen a területen. És nem a diákok részéről, inkább a pedagógusok, illetve az oktatási intézményt fenntartók részéről.

Végig olvasva Papp Eszter blogbejegyzését, saját megélt példáimon keresztül szeretném alátámasztani, hogy milyen nehézségekkel szembesülünk nap, mint nap, ha a tankönyvektől elrugaszkodva, saját ötleteinkből merítve, digitális eszközökkel szeretnénk az ifjúság tudásvágyát kielégíteni.

Infrastruktúrahiány. A középiskolában ahol én tanítok, 3 db interaktív tábla van, sajnos ritkán alakítják úgy a terembeosztást, hogy a nyelvtanárok ezekben a termekben tartsanak órákat, így ezen táblák használata csak ritkán valósul meg. A szerző megoldása erre a Google Classroom létrehozása, ami valóban egy kreatív megoldás, ha van a diákok számára elérhető internet. Nálunk nincs. (ennek okaira bejegyzésem terjedelmének korlátai miatt sajnos nem tudok kitérni). Általában akad egy-két diák, aki saját mobilnetjét megosztva, felajánlja azt használatra, ám itt jön a következő buktató: nincs mindenkinek okostelefonja, van, akinek egyáltalán nincs is telefonja, mert a szülei ellenzik ezt. Semmi gond, a diákok tudnak párban vagy csoportokban is dolgozni – ahogy azt Eszter is említette – de itt jövök képbe én, azaz a pedagógus, hogy vajon be merjek-e vinni internet elérést igénylő feladatot az órámra, tudjuk-e használni azokat, illetve ha tudjuk, mennyi időt vesz el ennek megszervezése a tanóra idejéből.

Blogbejegyzésében a szerző megemlíti az előre letölthető videók, feladatlapok felhasználásának lehetőségét a fentiek kivédése érdekében, azonban úgy vélem, hogy mind tartalmuk, mind megjelenésük tekintetében egyre jobb tankönyvek állnak rendelkezésünkre, hozzájuk tartozó hanganyagokkal, videókkal, feladatokkal, melyek megfelelő használata az „offline” megoldásokkal lehet egyenértékű.

A technikai hiányosságok után, essen pár szó a személy, azaz a pedagógus hozzáállásáról is. Tapasztalatom szerint a tanárok egy része még mindig idegenkedik az IKT eszközök használatától. Az interaktív tábla már úgy érzem, hogy oktatói munkánk szerves részévé vált, azonban ezen felül csak nagyon ritkán találkozom munkahelyemen igazán jó és kreatív digitális megoldásokkal. Úgy gondolom, hogy ennek számos oka van, ezek közül a teljesség igénye nélkül emelnék ki párat: a már említett technikai nehézségek, a blog írója által említett tanári felkészültség hiánya, az időhiány, az eszközök használatától való félelem csak néhány azok közül, melyek nehezítik a digitális eszközök tanításban való szélesebb körű elterjedését. Az, hogy az adott tanár tekintélyén mennyire esik csorba, ha a gyerekek jobban értenek egy adott eszközhöz vagy digitális módszerhez mint ő, úgy gondolom, hogy abszolút személyiség függő, én szívesen kérem ki véleményüket és azt tapasztalom, hogy nagyon segítőkészek mindig, ha valamilyen folyamatban elakadok.

Nem gondolom azt, hogy a tankönyveket a sarokba dobva, csak az IKT eszközök használatára alapozva kellene megreformálnunk oktatási módszereinket, azonban a jelenleginél sokkal nagyobb támogatást kellene, hogy kapjanak ezek az eszközök mind a technikai feltételek megvalósulása, mind pedig a személyes hozzáállás tekintetében.

Úgy érzem, hogy a „régi” és az „új” – a tankönyv és a digitális világ - kombinálásával, egymás kiegészítéseként lehet majd igazán motiváló, valóban hatékony és a jelenlegi kor sajátosságait figyelembe vevő oktatási megoldásokat létrehozni.