Sokakban felmerült a kérdés, hogyan lehetne forradalmasítani az oktatást, IKT eszközöket használni úgy, hogy ne vésszen el a személyes kontaktus. Véleményem szerint erre tökéletes megoldás volna a VR-on keresztül zajló tanulás és tanítás. Aki látta a Ready Player One című filmet, annak rögtön bevillanhat egy kép az Oisisről, és ez nem véletlen!
De kezdjük az alapokkal!
Mi az a VR?
Az angol szó, Virtual Reality lényegében nem más, mint egy valóságnak érzékelt, elektronikai eszközök segítségével létrehozott "másik dimenzió". Hogy miért használom a dimenzió kifejezést, arra hamar fényderül.
A képen látható jószág nem más, mint egy VR felszerelés. Ezek legelőször a számítógépekhez, konzolokhoz készültek, (Playstation, XBOX) de mára már bizonyos telefonokhoz is kaphatóak. A képen látható alkotóelemek lényege, hogyha feltesszük a szemüveget, és a fejhallgatót, elindítjuk a játékot, olyan érzést keltenek a történések, mintha egy másik világba kerülnénk.
Játszani biztos jó vele, de mi értelme volna ennek az oktatásban?
Tegyük fel, hogy szeretnénk egy másik országban tanulni, lenne is esélyünk, hogy felvegyenek az adott középiskolába, főiskolára, vagy az egyetemre, de még ösztöndíjjal együtt is nagyon költséges volna kiköltözni, ráadásul az egész életünket ott kéne hagynunk, a családunkat, a helyi barátainkat, a háziállatainkat. Ilyenkor jön képbe a VR oktatás fogalma.
Elképzeléseim szerint a virtuális valóságban zajlanának az órák. Interneten keresztül be lehetne jelentkezni egy online térbe, ahol a személyes avatárunkkal megjelenve vehetnénk részt a tanórákon akár a saját szobánkból. Mi az az online avatár? Lényegében egy olyan profil, amit mások látnak rólunk például a világhálón, vagy egy játékban. Akárcsak a képen::
A legjobb szerintem az volna, ha mindenki önmagához hasonló avatárt öltene fel, viszont az emberek testét teljesen "beolvasni", lemodellezni, és meganimálni, nem kis költségekkel járna, így az elején valószínűleg kénytelenek lennénk beérni előre elkészített, személyre szabható karakterekkel.
A tanárok valódiak lennének? Igen, nekik szintén be kéne jelentkezniük az online felületre, és ugyanúgy megtanítanák a tananyagot, mint a normál iskolai keretek között. A diákok tudnának jegyzetelni, akár gépelve, akár kézírással a virtuális valóságban is.
Hogyan működne a digitális tanterem?
Egy ilyen tanterem csak design kérdése volna. Lehetne akár nagy előadóterem, vagy labor, bármi, amire csak szükség van.. Szerintem a legpraktikusabb az lenne, ha mindenki kapna egy kódot, mint a Neptun kód, és azzal tudna belépni a programba. Ez egyedi azonosítóként szolgálna, viszont fontos, hogy a tanárok tudják a hallgatók rendes nevét is, ezért minden avatar viselne egy kis névjegykártyát.
Amit az alkalmazás jelentősen megkönnyítene, az a résztvevők számontartása volna, hiszen könnyedén lekövethetővé válna, ki jelentkezett be az órára, és ki nem.
Hogyan lehet elkerülni a csalást?
Ez azért egy kritikus kérdés, mert egy VR felszerelést bárki felvehetne magára, hogy beüljön megírni a vizsgát, vagy meghallgatni egy előadást. A legnagyobb probléma a felszerelés költsége, mert retina szkennert tenni minden szemüvegbe, nem olcsó mulatság. Ráadásul, ha teljesen biztosak akarunk benne lenni, hogy, aki vizsgázik, az nem csal, akkor olyan érzékelőrendszert kéne beleépíteni a VR csomagba, ami kiszűri, ha valaki mozgatja a szemüveget, vagy a fülhallgatót. Nyilván minden óvintézkedést ki lehet játszani, de ha már valaki csalni készül, az tegyen komolyabb erőfeszítéseket, hiszen otthonról tanulhat egy távoli helyen.
Egyéb felmerülő problémák
Az egyik, és egyben legnagyobb gond ezzel a tervvel, hogy maga a program megalkotása és működtetése elképesztően sokba kerülne, hiszen el kell készíteni a környezetet, számtalan funkciónak muszáj volna stabilan működnie, hiszen gondoljunk bele, milyen nevetségesen nézne ki, ha időnként belassulna a tanár, és akadozva beszélne, vagy a kép lefagyna, ha megnyitnánk a jegyzeteinket... Egy-egy játékot évekig fejlesztenek, és ennek ellenére előfordulnak kisebb-nagyobb hibák.
Maga a felszerelés még úgy is százezrek kérdése, ha egy sima laptoppal kompatibilis. Habár, elköltözni máshová, hosszútávon valószínűleg jóval drágább.
Mi történik, ha lassú az internet, vagy, ha elmegy az áram? (Ha automatikusan rögzítve vannak az órák, legalább vissza lehet őket nézni, de ha az intézményben megy el az áram?)
Rombolná-e a diákok személyes kapcsolatait? Szerintem nem feltétlenül. Szünetekben a "másik dimenzióban" is tudnának beszélgetni, tarthatnák egymással a kapcsolatot különböző platformokon. Ha nagyon összebarátkoznak, úgyis megoldják, hogy találkozhassanak.
És a végső kérdés: mégis hogyan lehetne ezt a fajta oktatást összehangolni a simával?
Sajnos egy tanár sem tudna VR felszereléssel a fején előadást tartani egyszerre a való életben, és online, mert az egyik csoporttal elveszítené a kontaktust. Tehát vagy speciális intézménynek kell lennie, ahol ilyen oktatás folyik, vagy más időben kell tartani az órákat, mint a normál hallgatókét. Ez nyilván több pedagógust igényelne, de talán népszerűbbé is válna a szakma.
Összegezve, ez egyelőre csak egy teória. Még Oisis kaliberű játékok sem nagyon léteznek, (itt most a játék összetettségére célzok és arra, hogy tényleg egy szinte teljes, új univerzumot hoztak létre a film szerint), viszont évekkel ezelőtt még sok mindenre nem gondoltunk, ami ma már megszokott számunkra. Majd, amikor már a sima tévét és monitort használó játékok elavultnak fognak számítani, talán lesz pár gazdag, okos ember, akik hasonló projektekbe kezdenek, mint az én elgondolásom.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése