Eszter
bejegyzésében említett problémák, mint például az eszközhiány, elavult
eszközök, internetelérési nehézségek, mind hátráltatják az IKT megfelelő felhasználását
a tanórákon. Minden problémafelvetésre olvashatunk pro és kontra érveket is,
valamint egy lehetséges problémamegoldást. Pedagógus hallgatóként rendkívül
érdekes volt végig gondolni/olvasni arról, hogy egy tapasztalt tanár hogyan
vélekedik a nehézségekről és a valóságban milyen megoldási lehetőségek adottak
egy-egy probléma kiküszöbölésére.
Most térjünk rá,
mi az, ami kérdésként fogalmazódott meg bennem.
„ (...) nemcsak a motivációt
növeli, hanem a hátrányos helyzetűek lemaradását csökkenti, növeli a
hatékonyságot és segít kialakítani az önszabályozó tanulást.”
A HH-s vagy
esetleg HHH-s gyermekek esetében milyen módszerrel lehetséges a hatékonyság
növelése? Véleményem szerint, az a diák aki (halmozottan) hátrányos helyzetű,
kevésbé érzi magát motiváltnak az online feladatok megoldásában, mivel nagy
valószínűséggel számára a család nem tud saját, új generációs eszközt
vásárolni, amit a tanórán szívesen elő tudna venni és segítségével hatékonyan
be tudna kapcsolódni a feladatmegoldásba. Erre a problémára, Eszter
megoldásként az órai csoportos munkát említi, ami ugyancsak kételyeket ébreszt
bennem. Valóban be tudna kapcsolódni az órai munkába? Nem válna kirekesztetté?
Illetve nem érezné magát az adott gyermek kellemetlenül/szorongva amiatt, hogy számára
nem lehetséges az önálló munka, ha online feladatról van szó?
Ezen kívül
gondolnunk kell arra is, hogy a család milyen körülményeket tud otthonában
biztosítani a gyermek számára, gondolok itt az internetelérésre vagy egy
laptop, asztali gép használatára. Amennyiben a hátrányos helyzetben lévő család
nem tudja segíteni gyermekét ezen a területen, mit tehet a tanár? Adhatunk fel
kollektíven házi feladatot Google Classroom-on keresztül? Megoldás lehet az, ha
az eszközzel nem rendelkező tanulónak papíralapon biztosítjuk azt az anyagot,
amit a többiek online kapnak meg?
A hátrányos
helyzetű tanulók helyzetén, órai aktivitásukon kívül szívesen olvastam volna arról
is, hogy az SNI-s, BTM-es vagy a testi/szellemi fogyatékossággal élő gyermekek
körében milyen problémák merül(het)nek fel, ha IKT használatról van szó.
A digitális
technológiák, eszközök használata a fogyatékossággal élő emberek (így a diákok)
esetében nem valamilyen kiváltságot jelent, amellyel előnyökhöz juthatnak,
hanem azt a távolságot, hozzáférésbeli különbözőséget csökkenti, amely a
fogyatékosság tényéből adódóan más, nem érintett területein is korlátozza a
személyt, ideértve az önállóságot is. (Ollé, Papp-Danka, Lévai, Tóth-Mózer és
Virányi, 2013, Oktatásinformatikai módszerek, 134.o.)
De ez mégis
hogyan valósulhat meg a köznevelésben, egy iskolai tanórán? Virányi Anita
szerint a handicappel rendelkező tanulók tanulási folyamataik, tanulási
sajátosságaik, szükségleteik is sokszínűek lehetnek, így a tanulásszervezés, tanulástámogatás
során különböző szempontokat kell figyelembe vennünk az IKT eszközök, támogató
technológiák esetében is, amiben a tanító/szaktanár segítségére lehet az
intézmény gyógypedagógusa.
Összességében úgy
gondolom, hogy az IKT felhasználás problémaköre túlmutat a konstrukciós jellegű
hiányosságokon. Ma már nem csak az okozhat gondot, hogy a tanteremben van-e
digitális tábla vagy sem. Sokkal inkább hátráltató tényező lehet a diákok
hozzáállása, motiváltsága és előzetes tapasztalataik az eszköz használttal
kapcsolatosan.
Azokat a
gyermekeket, akik többféle hightech eszköz birtokában vannak és napi szinten
használják szórakozásra, sokkal nehezebb a tanórán „lenyűgözni” és felkelteni
bennük az érdeklődést. Számukra nem biztos, hogy motiváló erőként hat az
okos eszközök bevonása a tanulási folyamatba. Ezzel szemben, ha egy szegényebb
régió iskoláit vizsgáljuk, ott nagyobb valószínűséggel találkozhatunk az
eszközszegénység és a diákok járatlanságának problémájával, ami szintén
demotiváló tényezőként hathat a pedagógusra és a diákra egyaránt.
Írta: Gerlach Rebeka
Felhasznált
szakirodalom: Ollé, János ; Papp-Danka, Adrienn ; Lévai, Dóra ; Tóth-Mózer,
Szilvia ; Virányi, Anita: Oktatásinformatikai módszerek: Tanítás és tanulás az információs
társadalomban. Budapest, Magyarország : ELTE Eötvös Kiadó, 2013
Felhasznált kép forrása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése