Az eddigi kontakt órákon tapasztaltak, megbeszéltek illetve középiskolai és
egyetemi élményeim alapján szeretném összefoglalni, hogy ma mik az általános
elképzelések az IKT oktatásban való felhasználásáról és ez hogyan kivitelezhető
a valóságban.
Alapvetően, amikor az okos eszközök iskolai használatára kerül a sor nem
csak a pedagógusok, hanem a diákok és a szülők tábora is erősen két részre
szakad. Jelentős azoknak a száma, akik továbbra is elutasítóan állnak hozzá a
témához, viszont vannak akik napi szinten használják az okos eszközök adta
lehetőségeket és el sem tudják képzelni az órákat e nélkül. Létezik egy
„semleges zóna” is, ahova azokat sorolhatjuk, akik szívesen használnak IKT
eszközöket az oktatás bármely területén, de korlátozzák annak felhasználását.
Bejegyzésem hitelessége érdekében interjút
készítettem egy tatabányai általános iskola alsós igazgatóhelyettesével, aki 26
éve van a pályán. A beszélgetés során fényt derítettünk az IKT felhasználás számos
pozitív és negatív aspektusára. (az interjú szöveges dokumentum
formájában elérhető az alábbi linken: https://drive.google.com/file/d/1SdNjIV_ORjfz1OLdcN9WPcca1G7UAtU_/view?usp=sharing)
Nagy vonalakban, az az elképzelés a 21. század pedagógusáról, hogy laptop,
tablet és okos telefon segítségével éli mindennapjait, online térben tanít és
nevel, aktívan jelen van a Facebook-on és Instagram-on, ahol diákjaival és
kollégáival chatel, házi feladatot Google Classroom-on keresztül ad fel és a
dolgozatokat is online teszt formájában oldja meg, a piros toll már rég kiesett
a kezéből. Az iskolából haza érve szakmai blogot ír, hazai és külföldi
módszertani újításoknak néz utána, amiket el is sajátít és később saját óráin
alkalmazza őket. Ezen kívül oktató videókat és online tananyagot készít, amit
megoszt a pedagógus-társadalommal. Ő az etalon, az ízig-vérig 21. századi
pedagógus.
De mi a helyzet a hagyományos módszereket alkalmazó, papíralapú oktatást
preferáló tanárral, aki az élményalapú oktatást nem úgy képzeli el, hogy minden
gyermek kezébe tabletet ad? A teóriák szerint ők az elutasító, változásra nem
hajlandó réteg.
„Ha az iskolán kívül éppen a 21. század zajlik,
miért akarunk az iskolába belépve a 17. századhoz visszatérni? Felejtsük el a
papírt és a tollat, nem ez a jövő.” - hangzott el az órák valamelyikén, felidézésem biztosan nem pontos, de a
lényeget értjük: dobjunk el minden hagyományos, megszokott eszközt és éljünk
kizárólag a technikának! És ezt mégis hogyan kivitelezhetjük? Jót tesz egyáltalán
a tanár-diák kapcsolatoknak, a diákok tanulási szokásainak, ha még abban a pár
órában is, amit az iskolában töltenek, kilépnek a valóságból az online térbe?
„A pedagógus tevékenységének ezennel már nem
csak a diákok a „tanúi”, hanem a pedagógus kollégái, szülők, iskolai vezetők, sőt
az „ismeretlen nagyvilág” is követheti a tanárok munkáját és tevékenységét.”
Sajnos manapság ez még mindig nem megvalósítható a legtöbb átlagos
iskolában. Nem csak az eszközök és a digitális feltételek hiánya miatt, hanem amiatt,
hogy a pedagógusok széles körben elutasítják saját szellemi termékükként számon
tartott jó gyakorlat, óraterv, feladatlap vagy akár a teljes tanóráról készült
dokumentáció megosztását.
A valóságban tovább nehezíti a tanárok helyzetét az is, hogy számukra nem
biztosítanak ingyenes, megfelelő minőségű továbbképzéseket. A Tankerület sem
eszközzel, sem továbbképzési lehetőséggel nem támogatja az intézményeket.
Kizárólag uniós pályázatokból és alapítványi támogatásokból lehetséges az IKT
fejlesztés.
„A
tanár a tanítási időn kívül is kapcsolatba léphet diákjaival, segítheti őket a
tanulási tevékenység során, illetve – többek között – fogadhatja és véleményezheti
a házi feladatként elkészített munkáikat.”
Fontos tényezőnek tartom az időt is. Amikor a kötelező, maximális heti 26
órát meghaladva 32-35 órát dolgoznak a jelenleg pályán lévők a pedagógushiány
miatt, nem tudom valós célkitűzésként elképzelni a napi szintű online aktivitást
és a kötelezően elvégzendő feladatokon túli teljesítést.
Összességében magamat is a bejegyzés elején említett „semleges zónába”
sorolom, mert annak ellenére, hogy belőlem is a „jövő pedagógusa” lesz pár év
múlva - akinek meg kell felelnie az információs társadalom elvárásainak – nem
tudok azonosulni az online tanteremben végzett munkával és azzal, hogy a tanár
csak közvetítőként van jelen az órán, nem ad át direkt módon tudást. Mégsem
zárkózom el teljes mértékben az IKT felhasználástól. Véleményem szerint, a
tanári feladatok közé tartozik az is, hogy a diákjainkat megtanítsuk a helyes
eszközhasználatra, az információk szelektálására és megbízható, minőségi
tartalommal bíró oldalakkal/alkalmazásokkal ismertessük meg őket. Viszont nem
látom szükségesnek az okos eszközök napi szintű, minden egyes tanórán való
alkalmazását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése