2019. április 28., vasárnap

Takács Krisztián: Konstruktív kritikai reflexió Szőcs Johanna "Oktatás VR-ral, határok nélkül" című blogbejegyzésére

Konstruktív kritikai reflexió Szőcs Johanna "Oktatás VR-ral, határok nélkül" című blogbejegyzésére


Egyetértek Johannával, abban, hogy ez egy forradalmi öltet. Modernizálni akarunk? Csináljuk nagyban. Ez egy remek ötlet. A VR angyon sok lehetőséget hordoz magában, nem véletlenül ölnek bele játékcégek hatalmas mennyiségű pénzt, ahogy az sem véletlen, hogy a VR rajongótábora egyre csak nő. Én nem láttam a Ready Player One című filmet, de azért vágjunk bele a VR témába.


Tekinve, hogy a VR nem mindenki számára ismert (általában a "gamerek" ismerik csak), ezért fontosnak tartom, hogy ténylegesen az alapoktól vegyük át, hogy mi is az a VR, amit Johanna elég behatóan megtett. Végülis megértettem, hogy miért késleltette a dolgok magyarázatát, hiszen eléggé szaggatott lenne a mondanivaló, ha minden egyes kifejezést elkezdenénk ott helyben magyarázni, mint például a "másik dimenzió" kifejezés. Johanna nagyon szépen rávezetett egy példa alapján arra, hogy mire is gondol ezalatt, szóval még a laikus is megértené.

A VR használata egyszerű, csak feltesszük a szemüveget és hajrá. Ám maguk a problémák nem csak a költségességéből adódnak, vagy a net esetleges kihagyásaiból, ami gyakoribb, mint hinnénk. Egyszerűen a "bug"- okat is számba kell vennünk, hiszen ez bőven fellelhető a jelenlegi játékokban és a VR-ban is, amit hiányoltam Johanna szövegéből, de hát végülis nem lehet mindenről beszélni. A "bug" egy olyan hiba, ami okozhatja azt, hogy nem tudjuk megfogni a dolgokat a játékban, beleragadunk a falba, a karakterünk nem azt csinálja, amit mi akarunk, vagy csak nem nyílik az ajtó, esetleg össze van csúszva az ég és a föld, szóval sok fajtája lehet, ennek a programhibának. Viszont ez nagyban megnehezítené a dolgunkat, hiszen ha csak a Neptun-ból indulunk ki, akkor nem lehetünk annyira bizakodóak, hiszen bőven van abban is hiba, hát akkor a VR-ban mennyi lehetne. ez persze oylan cégeknél is megvan, amik ebbe ölik az összes pénzt és mégis van náluk mit tökéletesíteni. Tehát felmerült bennem a kérdés, hogy az egyetem, aminek nyílvánvalóan kevesebb pénze van erre, mint egy cégnek, ami csak ebbe öli a pénzét, hogy oldanán meg ezt a problémát? Érdekelné az egyetemet, hogy az adott diák nem tud kimenni? Annyi pénzről van itt szó, hogy nem hinném, de érdekelne Johanna véleménye.

Abban viszont egyetértek, hogy a VR, ha jól meg van csinálva a program és ez a dimenzió, csodás dolgok alkotására képes, tehát miért ne tudnánk tanulni és vizságzni? Szerintem pompás lenne. De ha sok órán kell egyszerre lennünk és nagyon beleszoknánk a karakterünkbe, képesek lennénk elszakadni tőle? Vagy véletlen felhagyva a szemüveget elkezdenénk barangolni a kinti egyetemen (ha lehetséges persze), miközben a való világban mozgunk. Nem figyelve kimegyünk a való világba szemüveggel a fejünkön és elkalandozunk otthonról, nem is érzékelve, hogy  a való világban mit teszünk. Lehetséges lenne? Szerintem megeshet.

Tegyük fel, hogy a költségek és a hibák nem játszanak szerepet. Érdemes lenne egy olyan robotot csinálnia az egyetemnek, amibe kóddal léphetünk be? Lenne egy keze, kamera a fején és el tudna jutni a terembe, így a tanárnak nem kéne online oktatnia, hiszen ő a teremben lenne, de mi online látnánk mindent. És a robot azt tenni amit mi csinálunk, hiszen a VR szemüveg és a kesztyű a kezünkön lenne, amivel irányíthatnánk. Kivitelezhető lenne?  Jobban megérni, mint a sima Virtuális Valóság dimenziója? Szóval ez egy olyan téma, amit széleskörűen lehet vizsgálni és szinte végtelen.

Nekem tetszik, ahogy Johanna bemutatta és szépen lassan felvázolta a lehetőségeket és azt, hogy mégis hogyan nézne ki ez az egész. Lényegében a fő probléma a pénz, de a csalás esélye is elég veszélyes. Itt nem teljesen értettem, hogy ha mozgatjuk a szemüveget és a fülhallgatót és azt érzékeli egy program, akkor az hogy zárhatja ki a csalás esélyét, vagy azt, hogy mást ültetek a helyemre. Viszont összességében teljesen érthető volt. Én bízom benne, hogy valaki megvalósítja majd egyszer!

Forrásaim:

Szőcs Johanna "Oktatás VR-ral, határok nélkül"
http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/olle-janos-a-digitalis-allampolgarsag-ertelmezese-es-fejlesztesi-lehetosegei/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése