Katinka
blogbejegyzése kiváló alap egy konstruktív reflexió megírására, mivel a szöveg
olvasása közben sorozatosan fogalmazódnak meg kérdések az emberben és több
ponton is vitatható/árnyalható az a kép, amit a már aktívan tevékenykedő
kollégák, illetve a pályája megkezdése előtt álló pedagógusjelöltek IKT
eszközhasználat irányába mutatott hozzáállása kapcsán vázol. Örömteli, hogy
munkája alapjául ezt az igen fajsúlyos témát/problémát választotta, mivel - bár
e kérdéssel már a hazai szakirodalom is egyre szélesebb körben foglalkozik - úgy
tapasztalható, hogy e területen csak igen lassú az előrelépés. Meglátásom
szerint a felvetett probléma igen sokoldalú és javulást csak az egyes
problématerületek együttes vizsgálata és kezelése kapcsán érhetünk el.
Elemző-értelmező
munkájának felvezetésében Katinka arról ír/vall, hogy ő maga is vonakodva áll(t)
a különböző IKT eszközök használatához. Személyes tapasztalatom az, hogy ezzel
a szemléletmóddal igazából nincs egyedül. Azokban a tantestületekben, ahol
jómagam megfordulok inkább azt látom, hogy a 10-15 éve pályán lévő kollégák azok,
akik elsőként nyitottak az új technológiák irányban és a pályakezdők
gondolkodásában ez inkább még mint „kényszerű szükséglet” jelenik meg és a
többség gyorsan le is tesz arról, hogy a tanítási óráiba rendszeresen beépítse
azt. A tanárképzésben ők már azt tanulták, hogy ezek a technológiák ma már
elengedhetetlen szükségszerűséggel bírnak a mindennapok eredményes
oktató-nevelő munkájában és csak az a jó óraterv, amiben ott van a digitalitás
és - nem utolsó sorban - a tanulók is motiváltabbak, ha az IKT megjelenik a
tanítási órán. Ez azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű és direkt.
A
technológiát csak az a tanár képes jókor és jól alkalmazni, aki már komplex
pedagógus személyiséggel és rutinnal bír és a digitalitás, mint természetes „rész
az egészben” jelenik meg nála. Véleményen szerint egy pedagógus kolléga csak
akkor válik tudatos és eredményes IKT használóvá, ha már maga mögött tudhat egy
hosszabb-rövidebb kísérletezési fázist és a egyes előkészületi és tantermi sikerek
– és néha kudarcok – révén válik gyakorlottá. A tanári - nevezzük úgy -
szakavatottság azonban csak egy tényező és a digitális technológiák
használatának sikeressége ennél azért jóval több dologtól is függ. Gonda Zsuzsa (2013) tanulmányában a tanár
eszközhasználati és módszertani felkészültsége mellett kiemeli még a
technológiákhoz és a magas színvonalú tartalmakhoz való hozzáférés
szükségességét is, de ez estünkben most nem releváns (ugyanakkor kiváló témául
szolgálhat egy újabb elemző-értelmező munkának).
Katinka
absztraktja második harmadában a digitális pedagógia szükségességét/szerepét
vizsgálja, továbbá a pedagógusoknak az információs társadalomban való
prezenciáját és új feladatait értelmezi. Itt én mindenképpen kitértem volna
arra a fontos kérdésre, hogy miként is kezeli a pedagógus (és hogyan is kellene
kezelnie) azt a gyakori helyzetet, hogy a vele szemben vagy körülötte helyet
foglaló tanulók kompetensebbek a technikák kapcsán, mint ő maga. Ez a kérdés
az, melyen szerintem nagyon sok múlik és ez az a terület, ahol egy szemléletmódbeli
váltás nagyban elősegítené az IKT eszközök elterjedtebb alkalmazása irányába
történő intenzívebb elmozdulást.
Napjainkban
– leginkább - már csak a tanárok fejében él az a képzet, hogy mindentudók és tévedhetetlenek,
továbbá hogy egy esetleges tanórai „digitális kudarc” alapjaiban ásná alá
tekintélyüket. Vajon hányan mernék egy felmérés kapcsán kijelenteni, hogy nem
igazán jártasak az IKT eszközök használatában? Hányan mernék kimondani, hogy a
technika esetenként bizony-bizony túljárhat az eszükön? Biztosan állíthatjuk: kevesen.
Kijelenthetjük, hogy ahhoz, hogy eredményes IKT felhasználó tanárok legyünk –
és ennek az is része, hogy esetenként a tanulók érkeznek segítségünkre -
mindenképpen változtatnunk kell néhány berögzült és idejétmúlt szemléletmódon.
Az órán történő kooperatív szerepvállalás és a tanulók partnerként történő
kezelése ma már elengedhetetlen, ha sikerre szeretnénk vinni oktató-nevelő
küldetésünket. Érdekes kérdés lehet még az is, hogy miként tudjuk a meglévő standard
szemléletmódunkat eredményesen áthangolni.
Katinka
a tanárok IKT tudásra nyitottsága kapcsán „érdektelenségről” beszél, ami
meglátásom szerint egyáltalán nem igaz. Ahogy azt már fentebb is említettem a
kollégák inkább a kudarctól tartanak, távolinak tartják és sokszor rosszul
ítélik meg az adott technikákat. De miért is lenne ez másként? Hol kaphatnak a
pedagógusok gyakorlati segítséget? Hallottuk már olyan – gyakorlati jellegű – továbbképzésekről,
ahol a tanároknak lehetőségük van az oktatást elősegítő technikai eszközök
megismerésére és kipróbálására? Jómagam több mint 20 éve vagyok a tanári pályán
és rendszeresen figyelemmel kísérem a különböző továbbképzési lehetőségeket, de
először itt a Pannon Egyetemen, ezen képzés keretében nyílt lehetőségem arra,
hogy az első közös feladatunknak köszönhetően az oktató-nevelő munkát segítő legfontosabb
online alkalmazásokat közelebbről is megismerhessem. Néhánnyal a munkám során természetesen
már találkoztam, de sok olyan is szerepel
a listán, amit - be kell valljak - csak most láttam először.
Az
utolsó részben Katinka a pedagógus hallgatókat veszi górcső alá az IKT
megítélése kapcsán. Szót ejt a régi tanítási és tanulási módszerek máig meglévő
validitásáról és hatásáról, majd leteszi voksát a digitális eszközök szükségessége
mellett. Elmondhatom, hogy az általa vázolt állításokkal maximálisan egyet
tudok érteni, mivel egy igazán tartalmas és praktikus tudást nyújtó óra
esetében – szerintem is - elengedhetetlen például az, hogy a tanulókkal
megismertessük, hogy okos eszközeiket hogyan tudják jól és hasznosan igénybe
venni. Kiegészítésként még hozzátenném, hogy rendkívül időszerű lenne már a
tanárképzés olyan jellegű komplex átszervezése, mely az IKT-val kapcsolatos
képzésekre is üdvös hatással lehetne és az ezen területre szánt oktatási
időkeretet is tovább növelhetné. Végezetül pedig kiemelném még, hogy milyen
fontos a tanári kreativitás meghagyása és elősegítése, ami a digitális
pedagógia esetében (is) elengedhetetlen szükségszerűséggel bír.
Az
absztrakt összegzésében Katinka - a korábban már említett – hozzáállás
problematikáját hozza ismét és kiegészíti azt a pedagógusok hatékony
ösztönzésének hiányával. Úgy gondolom, hogy az ösztönzés napjainkban már kevés
és inkább kudarcot vall, mivel ezen a szinten már praktikus, az oktatási
intézményekben megvalósított gyakorlati megtámogatás szükséges. A különböző
gyakorlatias tanártovábbképzések mellett fontos, hogy saját szemléletmódunkban
is változást érjünk el és bátran próbálkozzunk az IKT tanórai használatával.
Először célszerű egy-egy egyszerűbb alkalmazással kezdeni, melynek köszönhetően
magabiztosságot nyerhetünk, majd a későbbiekben merjünk fentebb lépni és akár
saját magunk is készítsünk feladatokat. A siker borítékolható és biztosak lehetünk
abban is, hogy tanulóink hálásak lesznek azért, ha felvállaljuk, hogy tanárként
is kerülhetünk hozzájuk hasonlóan tanulói szerepbe.
Felhasznált
irodalom:
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
Apró
Melinda: A pedagógusok IKT-használati szokásai
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
Buda
András: Hatottak-e az IKT-eszközök a pedagógusok munkájára?
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
Gonda
Zsuzsa: Az IKT alkalmazásának lehetőségei a magyartanárképzésben. In: Dringó-
Horváth I. – N. Császi I. (eds): Digitális tananyagok – Oktatásinformatikai
kompetencia a tanárképzésben. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem.
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
Scheuermann,
F. – Pedró, F. (eds) (2009) Assessing the Eff ects of ICT in Education.
Indicators, Criteria and Benchmarks for International comparisons. Luxemburg,
Publications Offi ce of the European Union.
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
Képek
forrása:
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
https://insidetheclassroomoutsidethebox.wordpress.com/2013/06/23/5-tips-in-getting-parents-involved/
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
(letöltés
ideje: 2019.04.18)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése