Ez a blogbejegyzés nagyon érdekes volt számomra, mivel én is hasonlóan látom azokat a problémákat, amelyeket Éva is leírt blogbejegyzésében. Annak ellenére, hogy még csak ízlelgetem a tanárságot egyetemi hallgatóként, én is észrevettem korábbi tanulmányaim során az IKT eszközök felhasználásának akadályait a tanórákon.
Ahogy Éva is említi, a mai modern világ és az oktatás nem képes együtt haladni a közös célért, amelynek legfőbb okai az oktatási rendszer, a tanárok és/vagy szülők negatív hozzáállása. A diákok ezalól kivételt képeznek, ugyanis ők nagyon is nyitottak az újra.
A problémafelvetések közül ki szeretném emelni a számomra két legelgondolkodtatóbb kérdéskört. Az egyik, az IKT eszközök használata során felmerülő esélyegyenlőség a diákok között.
Teljesen egyetértek Évával, mert valóban vannak olyan tanulók, akik nem férnek hozzá információkhoz internet vagy akár telefon/ táblagép/ laptop hiányában. Ezért azt gondolom, több megoldás is szóba jöhetne:
- Egyrészről,
az iskolai környezet technikai fejlődése segíthetné az előrehaladást, vagyis az
iskola minden diáknak ugyanolyan okoseszközt biztosítana, ezzel növelve a
diákok közötti esélyegyenlőséget is.
- Másrészről,
a hátrányos helyzetű vagy többgyermekes családoknak anyagi támogatás nyújtana
segítséget annak érdekében, hogy minden háztartás rendelkezhessen internettel,
illetve saját okoseszközzel, tehát a diák tudja használni saját eszközét órán,
anélkül, hogy szégyenkezne társai előtt.
-
Harmadik megoldás pedig az lenne, ha minden maradna az
eredeti felállásban, tehát az iskolai és az otthoni gépesített tanulási
környezet nem fejlődne párhuzamosan. Végső soron az iskola sincs arra
kényszerítve, hogy a technikával fejlődjön.
A másik érdekes probléma a diákok internetes - kultúrájáról szól, ahogy Éva írt róla:
„A másik általános probléma, amit a tanulók közt tapasztalok (10-14 éves korosztály): nagyon egysíkúan használják az IKT eszközöket. A legtöbb esetben ez kimerül a közösségi oldalak látogatásában. Kevesen keresnek tanuláshoz kapcsolódó információt az interneten, hiányos az ismeretük a tanulást támogató weboldalakról.”
Ezt alá tudom támasztani egy 2016-ban elvégzett internethasználattal kapcsolatos felméréssel, amelyben 807 tanuló vett részt és számolt be internetes szokásairól:
Ahogy az ábra is mutatja, a diákok előnyben részesítik a zenék és filmek letöltését (55,5%), ezután a második helyen szerepel a közösségi oldalak látogatása (50,7%), majd a harmadik helyet megkapta az internet használata iskolai feladatokhoz (47,5%). Ebből az következik, hogy a tanulók használják az internetet házi feladatok megoldásához, de nem tudják úgy használni a tanuláskönnyítő szolgáltatásokat. Ha a tanárok sem ismerik ezeket, hogyan várjuk el azt, hogy a tanulók ismerjék?
Sajnálatos módon magamon is észreveszem, hogy elnyel az a sok információs áradat, képek és videók minden közösségi oldal látogatása során, viszont az egyetemen egyre inkább megtanultam helyesen használni az internetet különböző beadandók, prezentációk készítésekor. Így, ha az iskolában is többet alkalmaznánk tanulást segítő programokat, akkor a diákoknak is kitárulna egy „új világ”.
Felhasznált források (megtekintve: 2019. 04. 14.):
http://www.fokusz.info/File/Tanitastan_-_2016/Internet_es_okostelefon_hasznalat.pdf
Ollé, János ; Papp-Danka, Adrienn ; Lévai, Dóra ; Tóth-Mózer, Szilvia ; Virányi, Anita: Oktatásinformatikai módszerek: Tanítás és tanulás az információs társadalomban. Budapest, Magyarország : ELTE Eötvös Kiadó (2013):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése