Nagy Tibor: Legyen mobiltelefon az órán vagy ne legyen?

Sokat gondolkodtam a témaválasztáson, végül itt kötöttem ki. Talán szokatlan megközelítésben vázolom fel a mondandómat, mégis vállalom az esetleges későbbi kritikákat.

Mielőtt még elkezdeném a konkrét elemzést, megemlíteném, hogy gyakorló tanár vagyok, tizennyolc éve dolgozom a szakmában. Egyetemi lektorátuson, különböző középiskolákban és nyelviskolákban tanítottam német nyelvet Magyarországon és Németországban.

Úgy gondolom, minden elméleti kérdést a gyakorlat igazol vagy cáfol, ezért én mindig a tapasztalatokból indulok ki.

A tanórai mobilhasználat megítélése nem egyszerű feladat, hiszen számos érvet és ellenérvet lehet felsorakoztatni. Annyi bizonyos, hogy a modern technika kínálta lehetőségeket mindig érdemes felhasználni a tanításban, különösen a nyelvoktatásban.

Amikor gimnazista voltam, heti két órában tanultunk idegen nyelvet. A tankönyvhöz nem volt hanganyag, így a tanár szakmai kompetenciája nagyon meghatározó volt. Internet, mobiltelefon nem létezett (sok helyen normál, vezetékes telefon sem), a (jórészt fekete-fehér) TV-ben pedig két magyar és kb. két osztrák csatornát nézhettünk. Így tehát a legjobb szándék ellenére sem tudtunk bizonyos dolgokat (pl. hallásértés) jól elsajátítani. Aki szorgalmasan tanult, annak nem okozott problémát a beszéd vagy a levélírás, de sokszor kínos volt, hogy nem értettük rendesen a németeket, mert ezt a készséget nem tanították meg nekünk kellőképpen.

A fentiek tanulsága miatt én mindig igyekeztem az óráimra kazettás magnót, videokazettát, később CD/DVD-lejátszót, laptopot bevinni és elmagyaráztam, hogyan lehet otthon élvezetesen hallásértést gyakorolni. Az interneten található, egyéni érdeklődési körnek megfelelő filmeket javasoltam és megmutattam, hogyan lehet feliratoztatni vagy lassítani a beszédtempón stb. Ezt a módszert ma is alkalmazom, és én magam is gyakorlom a német és az új, angol szakos tudásom szinten tartása/fejlesztése érdekében - az ISTE elvárásainak megfelelően: „[…] a pedagógus modellezze, a digitális kor munkájára és tanulására mutasson jó példát saját tevékenységében[1]”.

Megfigyeléseim alapján az eddigi magyar munkahelyeimen senki sem tette lehetővé a mobiltelefonok tanórai használatát. Németországban ez megoszlott: egyes kollégák megtűrték, míg mások tiltották. Én megengedtem szavak keresésére, mert tudtam, hogy a bevándorlóknak nincs pénzük komoly szótárra, és amúgy is a mobilra szocializálódtak. (Az átlag életkor kb. 35 év volt, de még a 60 év felettiek is aktív felhasználóknak bizonyultak). Itt számos előnnyel járt az alkalmazása: rákerestek az ismeretlen szavakra, a felolvasóval kimondatták a kifejezéseket, időnként pedig még kisebb filmeket is kerestek a vonatkozó tananyag mellé.

A digitális eszközök használatának előnyeiről tehát a gyakorlatban is meggyőződtem, és azokat az óráim részévé tettem. A tanórai mobilhasználat azonban - saját tapasztalataim alapján - csak bizonyos csoportokban alkalmazható eredményesen.

Amikor ugyanis pl. egy szakmunkásképzőben dolgoztam, a diákok egyáltalán nem mutattak érdeklődést a német iránt. Őket legfeljebb csak a szakma, annak is a gyakorlati része foglalkoztatta. Mihelyst telefon került a kezükbe, azonnal játszani kezdtek vele, és meggyőződésem, hogy ugyanígy tettek volna, ha a tananyaggal szerettem volna foglalkozni. Motiváció és önfegyelem hiányában a legjobb pedagógiai szándék sem vezethet eredményre.

Mindezek alapján a mobiltelefont - véleményem szerint - csak bizonyos esetekben célszerű igénybe venni. Használatának emellett sajnos hátrányai is lehetnek: gondoljunk csak a függőségre, amelynek veszélyeire, megelőzésének fontosságára Ollé János is felhívja a figyelmet. (Lásd lábjegyzet).

A mobilozás kapcsán kevés szó esik az elektroszmogról, amely egy létező, tudományosan is igazolt, bár mélyen elhallgatott és elbagatellizált veszélyforrás. Minél fiatalabb valaki, annál nagyobb az ezzel kapcsolatos kockázat (a koponyacsont vékonysága miatt), ezért bizonyos országokban életkorhoz kötött a használata. Magyarországon főleg dr. Dávid Tamás orvos, dr. Weixl-Várhegyi László természetgyógyász, Gyűrűsi József mérnök és Béky László természetgyógyász foglalkozott/foglalkozik részletesen a problémával. Egyöntetű véleményük szerint a mobiltelefonok, a vezeték nélküli telefonok, a mikrohullámú sütők, a mobilantennák és a wifik károsíthatják az emberi egészséget.

Ezzel egybevágóan a Medicalonline című szaklapban a következőket olvashatjuk: "A WHO […] munkájában 14 ország kutatója vett részt, és […] a csoport elég bizonyítékot talált arra, hogy a mobiltelefonálás az embernél potenciálisan rákkeltő. […] Az egyik legnagyobb nemzetközi tanulmány eredményeit 2010-ben hozták nyilvánosságra, eszerint azoknál, akik 10 éven át vagy annál hosszabb ideig használtak mobiltelefont, megduplázódott az agyi glioma (a rák egyik típusának) kockázata.[2]"

Németországban léteznek olyan mozgalmak[3], amelyek a wifik iskolákból való kitiltását javasolják. Dr. Dietrich Klinghardt az egyik előadásában[4] megemlíti, hogy a „wifi, a vezeték nélküli telefon és a mikrosütő egyenlő az öngyilkossággal”. Számára - a tudományos kutatásokon túl - a legmeggyőzőbb az a kísérlet volt, amelynek során magokat csíráztattak a wifi antennája mellett ill. néhány méterrel odébb. Míg távolabb a csírák - azonos fény- és hőmérsékleti viszonyok mellett - normálisan növekedtek, addig az antenna mellett alig bújtak elő.

Hasonló aggályokat fogalmaz meg a „Mobilantennák - egy elhallgatott veszély” című német dokumentumfilm[5], amelyben - többek között - elhangzik (egy kísérletben mikroszkóp alatt láthatjuk is), hogy a mobiltelefon által okozott elektroszmog összecsapja a vörösvértesteket (ezáltal besűrűsödhet a vér, annak minden kockázatával), ill. hogy a mobilantennák 400 méteres körzetében 300%-kal nő a daganatos betegségek előfordulási gyakorisága.

De nem csupán egészségügyi kockázatai vannak a mobiltelefonok használatának. Prof. dr. Polónyi István „A válasz: az IKT az iskolákban – de mi volt a kérdés?” című esszéjében[6] arról ír, hogy a mai kor diákjai - a jobb digitális ellátottság ellenére - lényegesen rosszabban teljesítenek, mint korábbi társaik. Míg a mobil előfizetések 2003-ban 20%-ot tettek ki, addig ez 2015-re 100% lett. Ennek ellenére a PISA vizsgálatokon elért magyar eredmények 2015-ben lehangolóak voltak. A természettudományos ismeretekre vonatkozó pontszám 2000-2015 között 500 pont körüli értékről 480 alá, a matematikára 490-ről 480 alá, míg az olvasásértésre 480-ról 470-re esett vissza.

Németországban hasonló problémák merültek fel[7].

Kérdés, hogy akkor mi motiválja az IKT túlzott erőltetését? A válasz Polónyi szerint részben a korábbi, hasonló próbálkozások ismételt követéséből, részben üzleti megfontolásokból ered. Polónyi Roszak-ot idézi: „Nehéz lenne még egy olyan korszakot találni, amikor egyetlen iparág ilyen agresszivitással avatkozott volna be az ország oktatási rendszerébe, és ilyen lelkes fogadtatásra (esetleg félénk behódolásra) talált volna az oktatók körében.”

A fenti kritikák ellenére úgy gondolom, nem nélkülözhetjük munkánk során a modern technológia nyújtotta lehetőségeket, csupán ismernünk kell azok alkalmazási korlátait. Nem helyettesíthetjük vele a szülői nevelést, a diákok hozzáállását, a tanár személyiségét vagy éppen a tankönyveket. Viszont kiegészíthetjük, élvezetesebbé tehetjük vele a tananyagot.

Ha szeretnénk megőrizni tanulóink és saját magunk lelki-testi egészségét, akkor talán érdemes elgondolkodnunk bizonyos kutatók tanácsain: a vezetékes internet előnyben részesítésén, a laptopok/asztali számítógépek leföldelésén (speciális alátétekkel) és a mobiltelefonálás idejének lecsökkentésén. Fontos kiegészítés, hogy a laptopokat nem szabad ölbe venni, mert az elektroszmog mellett melegítenek is, ami - főleg férfiaknál - terméketlenséget okozhat.

Tisztában vagyok vele, hogy mindez nem könnyű. Az iskolákban beruházásokat igényel: kisebb méretű, tanulói laptopokat kellene beszerezni a mobiltelefonok helyett, és ki kellene építeni egy olyan speciális kábelhálózatot, ami minden iskolapadban elérhető. Szükséges lenne tanítani az elektroszmog veszélyeit és a vele való együttélés szabályait. Sajnos, tudomásom szerint a tableteket már vezetékes csatlakozó nélkül hozzák forgalomba, így ezeket nem lehet beintegrálni az elektroszmog mentes iskolák rendszerébe.

A tanulói laptop program egyébként már létező dolog, néhány évvel ezelőtt rengeteget vásárolt belőlük az egyik keszthelyi szakközépiskola, ahol tanítottam. Masszívak, szinte ütésállóak voltak, és mi, tanárok is kiválóan tudtunk rajtuk dolgozni.

Röviden összefoglalva: meglátásom szerint az iskolai IKT használat szükséges és jó dolog, ha megfelelő mérlegeléssel és - mobiltelefonok, valamint wifi helyett - vezetékes internettel ellátott, leföldelt tanulói laptopok segítségével élünk vele.