Szakály Andrea: Mobiltelefon használata a tanórán: legyen vagy ne legyen?

A

z 1980-as évek végén, amikor Pannika néni, az enyhén borvirágos orrú postás véletlenszerűnek tűnő sorrendben dugdosta a pulton lévő lyukakba a dugót aprócska kis szülőfalum postahivatalában, majd furcsa orrhangján harsogta: „Hálló, Acsa!”, és mi tátott szájjal néztük… na, akkor még álmunkban sem gondoltuk, hogy valaha nekünk is lesz telefonunk. És lett. Jött a pénzbedobós telefonfülke, és én hóban, esőben, napsütésben rohantam, mert 7:10-kor hívni fognak. Később az érméket kártyára váltottuk, majd a faluban elsőként hozzánk is bekötöttek egy készüléket. Maga volt a csoda! Néha – persze titokban – csak azért hívtuk fel egymást, hogy mogyorót vagy almát rágcsálva azon kuncogjunk, milyen vicces hangja van. Majd a főiskola első évében megkaptam életem első saját mobiltelefonját, egy Panasonic EB-G450-est, ami hívásra, üzenetküldésre épp megfelelő volt – több nem is kellett. 

A régi készülékek elég kezdetlegesek voltak, töltésük macerás volt, funkciójukat tekintve pedig viszonylag korlátozott lehetőséget biztosítottak tulajdonosuknak. Ma meg már arról beszélünk, használjuk-e a tanórán oktatási segédeszközként a mobiltelefont vagy sem. A mobiltelefonok megjelenésekor ez a kérdés még nem okozott fejtörést senkinek, a 21. században pedig az angol órán magyarul is meg kell tanítani a gyerekeknek, mit jelent a tárcsázni kifejezés… 

A KSH adatai szerint 2018. I. negyedévében csaknem 12 millió mobiltelefon-előfizetéssel rendelkeztünk Magyarországon, és a kezdeményezett hívások csak elenyésző része származott vezetékes telefonról. Kijelenthetjük hát, hogy a 21. század embere számára – legyen az gyerek vagy felnőtt – a mobiltelefon nélkülözhetetlen, életünk minden szegmensét átszövi, lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Jogos hát a kérdés, miért pont az oktatásból szorul ki. 

Tiltsuk? Engedjük? Tanuljunk vele? Mi a helyes megoldás? Úgy gondolom, a mobileszközök tanórán való alkalmazása meglehetősen megosztó kérdés a pedagógusok között. Kihasználva a diákok „mobilfüggését”, és megfelelően szabályozott kereteket teremtve úgy vélem, számos előnye is lehet a tanulás eredményességét és a tanulók órai munkába való bevonását tekintve. Rengeteg tanulást támogató alkalmazás van, melyek akár jegyzetelésre, akár közös órai munkára is használhatók, de az iskolán kívüli munka is modernizálható a segítségükkel, és ezek mobiltelefonnal vagy tablettel is jól működnek. Új tananyag elsajátításakor kutatómunkára is befogható az okostelefon, így a passzívan figyelő (vagy nem figyelő) diákot máris aktív tagjává tehetjük a csoportnak. 

Azonban nem árt számolnunk a hátulütőkkel is. Nem a koruknak megfelelő tartalmak, óra közbeni használat, stb. Franciaországban például ez évtől még kikapcsolt állapotban is tilos bevinni a telefont az iskolába, de nem egy magyarországi oktatási intézmény is tiltja a használatukat, hiszen képtelenség ellenőrzés alatt tartani – és a személyiségi jogokat is sértheti -, milyen tartalmakat néznek a gyerekek. 

Láthatjuk tehát, hogy nem egyértelmű a válasz a feltett kérdésre. Úgy gondolom, korunk pedagógusai nincsenek felkészülve a mobiltelefonokkal vívott harcra. Nem tudják, mit tegyenek a mobilozó gyerekekkel, hogyan kezeljék azok szabad döntéseit, és – megkockáztatva egy kellemetlen helyzetet – be merjék-e építeni az órán alkalmazott eszközök tárházába. Sajnos az oktatási rendszer sem áll készen arra, hogy modern segédeszközöket használjunk a tanórákon. Az ITK eszközök többségében kimerülnek a projektor és az interaktív táblák használatában, ami csupán a tanár és az épp a táblánál a feladatot végző tanuló számára interaktív, a többieket passzív megfigyelésre ítéli. 

Bízom abban, hogy a közeljövőben több módszertani segítséget kapunk majd arra vonatkozóan, hogy minél jobban kiaknázzuk a mobiltelefonokban rejlő lehetőségeket. Ahhoz azonban, hogy ez valóban hatékonyan működhessen, nem csak a pedagógus, de a szülő és még inkább a tanuló hozzáállásának is változnia kell. 

Felhasznált források: 

Eduline (2018). Telefontilalom az iskolákban: tényleg ez a megoldás? Letöltés időpontja: 2019.05.12. Letöltve innen: https://eduline.hu/kozoktatas/telefontilalom_olvasoi_velemenyek_NODWQF

Gaborják, É. Mobil fiatalok: ki állja a számlát?. Letöltés időpontja: 2019.05.12. Letöltve innen: http://www.mediainfo.hu/tanulmanyok/essay.php?id=2941. 

Kis, S. (2012). „Elő a mobilokkal!” M-learning – a mobiltelefon alkalmazási lehetőségei a történelemórán. Letöltés időpontja: 2019.05.12. Letöltve innen: https://tte.hu/media/pdf/eloamobilokkal.pdf

KSH (2018.06.14). Statisztikai tükör. Letöltés időpontja: 2019.05.12. Letöltve innen: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/tav/tav1803.pdf

Szatmáry, N. (2009). Mobiltelefon és iskola. Letöltés időpontja: 2019.05.12. Letöltve innen: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=695.