Szőcs Johanna - Konstruktív kritikai reflexió Somogyi Boglárka: Mi változott 10 év alatt az IKT oktatási felhasználásában? című blogbejegyzésre

Miért választottam Somogyi Boglárka blogbejegyzését? Egy részről azért, mert tetszett maga az írás. Más részről pedig azért, mert úgy vélem, érdekes egy már tapasztalt pedagógus gondolataira reflektálni úgy, hogy én magam még a pályakezdésnél sem tartok. 

Boglárka bejegyzése remekül áttekinthető, a gondolatmenete logikus, jól követhető. Különösen tetszettek azok a részek, ahol utalásokat tesz arra, mi volt évekkel ezelőtt, mert így kapunk egy kerettörténetet a korszakok közötti átmenetről. 

"Az általános iskolában stencilezett papíron érkezett a témazáró feladatsor, amire nem írhattunk, hiszen pazarlás lett volna. Vissza kellett adnunk, hogy egy év múlva (és még sok éven át) betölthesse ugyanezt a funkciót. A technika csúcsát az írásvetítő és a recsegő hangú magnó jelentette, de ha valaki nagyon szerencsés volt, VHS-kazettával is találkozhatott. A gimnáziumban jelentős előrelépés nem történt, talán annyi, hogy az órarendbe beépült a számítástechnika, amelynek keretében – emlékeim szerint kétszer – ellátogattunk a „kiblaborba”, egy másik intézménybe az iskolán kívül." 

- írja Boglárka

Amit az idézetben olvashatunk, számomra mosolyogtatóan "old school", mert már teljesen hozzászoktam ahhoz, hogy a tantermekben van okostábla, kivetítő, és mindenki rendelkezik saját laptoppal. Ha úgy alakul, hogy valamit meghallgatunk, akkor sem kazettát, vagy CD-t használunk, hanem többnyire minden rajta van a tanár számítógépén. 

"Egyetemen használtunk először asztali számítógépet, a net még végzős koromban is úgy működött, hogy reggel beírtam valamit a keresőbe, majd a nap folyamán néha ellátogattam a számítógépterembe, hogy lássam, van-e találat. Ha volt is, általában használhatatlan."

Ha ez napjainkban így működne, az oktatók sokszor a saját diasoraikat sem tudnák kivetíteni.

Szerintem nagyon jó ötlet, hogy Boglárka, a hozzá hasonló, régóta tanító kollégáinak ajánlja Prievara Tibor könyvét, mert ezzel máris teszünk egy lépést annak érdekében, hogy az összes pedagógus tudjon haladni a korral. Ez egy nagyon kardinális kérdés, hiszen az ifjúság, mindig az aktuális dolgokat tartja fontosnak, arra jobban odafigyel.

Egy ponton Boglárak említi, hogy mennyire magasak az elvárások a mai tanárokkal szemben az IKT terén. Ha ezt megfordítjuk, a diákok pedig gyakran úgy látják, hogy a tanárok milyen elképesztően elmaradottak. A tanulók zöme szerintem úgy képzeli el az ideális tanárt, hogy mindenhez IS ért. Tudja, mi történik a fiatalokkal, képben van a trendekkel, bármilyen elektronikai eszközt tud használni, és természetesen megjavítani is képes bármi. De mindemellett jelentős történelmi és irodalmi háttértudással rendelkezik, minden szót ismer, valamint minden kérdésre tudja a választ. Amit most vázoltam, az az ember nem létezik. A legjobb szakembernek is lehet olyan kérdést feltenni, amire a saját területén nem tud majd választ adni. A tanárok nap, mint nap találkoznak hihetetlenül irreális elvárásokkal, amivel nem egyszerű megbírkózni, főleg, ha valaki sosem volt jóban az IKT eszközökkel.

Teljesen egyetértek Boglárkával, megéri haladni a korral minden kihívás ellenére.

Véleményem szerint minden elismerést megérdemelnek azok a tanárok, akik már rég nem pályakezdők, és mégis törekednek arra, hogy a lehető legmodernebb segédeszközöket használják az oktatás során. Ráadásul nem szégyen segítséget kérni az ügyesebb diákoktól, ha valamivel nem boldogulunk. Ezáltal ők is még fontosabbnak érezhetik magukat. 

Források:
https://tm-ikt-2019-tavasz.blogspot.com/2019/04/normal-0-21-false-false-false-hu-x-none.html?spref=fb&fbclid=IwAR1dTGA-F12BOxerLRpp_guznHEdMWQsBLw4GZyHc9Ma2-5_dXVsyjcx2Ro