Most mi okoz gondot az IKT oktatási
felhasználásában?
A
magyar oktatásban az IKT eszközök használata nem képezi szerves részét egy
tanórának. Régen mondhatni semmilyen formában sem, míg napjainkban már
elterjedtebb, viszont a tantestület 20-30%-a alkalmazza.
Vajon
miért van ez? Először is a szükséges készségek magukba foglalják az információ
megkeresését, összegyűjtését és feldolgozását, a kritikus alkalmazást, a valós
és a virtuális kapcsolatok megkülönböztetését. Ide tartozik a komplex információ
előállítását, bemutatását és megértését elősegítő eszközök használata, valamint
az internet alapú szolgáltatások elérése, az ezek segítségével történő keresés,
az IKT alkalmazása a kritikai gondolkodás, a kreativitás és az innováció
területén. Az IKT használata kritikus és megfontolt attitűdöket igényel az
elérhető információ és az interaktív média felelősségteljes alkalmazása
érdekében. A digitális kompetencia fejlődését segítheti továbbá az aktív
részvétel a kulturális, társadalmi és/vagy szakmai célokat szolgáló
közösségekben és hálózatokban.
Véleményem
szerint a probléma fő forrása a tantestület áltagéletkora. A mi városunkban
mind az általános-, mind a középiskolák 80-90%-a idős, már nyugdíjhoz közeli
volt. Ugyan rengeteg információt és tudást átadtak, de abszolút nem használtak
semmilyen IKT eszközt, még a régi krétás táblákat is csak ritkán. Mikor filmet
szerettek volna bemutatni az óra keretein belül, osztálytársaimat kérték meg,
hogy töltsék le előzetesen és hozzák el pendrive-on, vagy pedig ha elérhető
volt az interneten, akkor pedig ott néztük meg, viszont gépet abszolút nem
tudtak kezelni szóval ezt is osztálytársak intézték.
Ez
azonban nem csak az egyetlen ok. Ha valaki mégis úgy döntene, megtanulja
önerőből a használatát ezeknek az eszközöknek, az elavult informatika könyvek
nem nyújtanak ebben nagy segítséget. Bár személy szerint úgy gondolom ezek
használatát nem is lehet kimondottan könyvekből megtanulni. Egy élő példa tudna
a legtöbbet segíteni mind szemlélőként, mind pedig gyakorlatban.
Ebből
aztán következik, hogy fél élni a használatukkal, nem akar megszégyenülni a mai
generáció előtt, mivel ők sokkal jobban értenek ezekhez a dolgokhoz. Ezért akár
csapatépítésként is kérik az ő segítségüket.
Egy
másik nagy probléma, ha valaki tudja használni ezeket az eszközöket, mégsem
tudja, az óráját hogyan tudná ezekkel a modern kütyükkel megtartani, hogyan is
építse rá a tananyagot. Ez leginkább a régi rendszerből való beidegződések
miatt nem valósul meg. A pedagógusok zöme elég konzervatív, nem igazán
szeretnek nyitni az új dolgok felé, mivel náluk a régi a jól bevált, ez pedig
kockázati tényező lehet.
Gyakran
vesznek fel a tanárok egyfajta védekező pozíciót, hogy ezek nem érnek semmit,
nem működik megfelelően, stb. Könnyebb ezt mondani, mivel nem egy egyszerű
feladat ezeket a készségeket elsajátítani, nem is beszélve arról milyen
időigényes.
Végül
de nem utolsó sorban a digitális kompetencia fejlesztése nem az informatikusok,
hanem a pedagógusok és az iskola feladata.
Felhasznált
szakirodalom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése