2019. május 10., péntek

Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?



Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?


Mivel 9 éve nem dolgozom a közoktatásban, számomra az IKT eszközök használata egy különösen érzékeny téma. Amikor eljöttem az iskolából, nagyjából az volt az az időszak, amikor bevezették az E-naplót, elkezdték az iskolát digitális eszközökkel felszerelni, értem ezalatt a digitális táblát, tanári laptopokat, illetve mindenki számára elérhető internetkapcsolatot. A kollégák nagy része idegenkedve és fenntartásokkal fogadta a digitális eszközök bevezetését, használatát amennyire lehetett mellőzték vagy halogatták. (velem együtt)
A digitális eszközök villámgyors fejlődése révén az IKT kompetencia az bekerült az egyik legfontosabb kompetenciák közé. Ezen eszközök megjelenése nem csak a tanárra, a tanórára, hanem a tanulóra is hatással voltak, mivel a hagyományos tanulási-tanítási környezetet megváltoztatta. A 90-es években élhettünk még azzal a kifogással, hogy nem megfelelő az eszközellátottság az iskolákban és az otthonokban is kevés számítógép áll a diákok rendelkezésére. Ma már azt gondolom, ha nem is minden iskolában, de az iskolák nagy részében adottak a tárgyi feltételek. Emellett ma már nincs olyan 12 év feletti diák, akinél ne lenne mobiltelefon.
Szerintem ma is az jelenti a legnagyobb gondot, hogy félünk ezeket az eszközöket használni. Mi lehet ennek az oka? Az egyik bizonyára az újtól való félelem, ha még nem használtam, akkor biztos nem is tudom gondolat, ezt a jelenséget a szakirodalom technofóbiaként írja le.
Egy tanulmány vizsgálta és három csoportba sorolta a digitális technológia oktatási folyamatba történő beépülését gátló tényezőket; megkülönböztetett gazdasági, iskolai és tanári szintű akadályokat.  Ezek közül egyértelműen a tanári tényezőt tartották a legjelentősebb hatásúnak, mely alapvetően nem a technika kezelésével kapcsolatos tudásban, hanem az attitűdben, a pedagógiai meggyőződésben és az elkötelezettségben mutatkozik meg.
Mivel pedagógus továbbképzésen soha nem vettem részt, abszolút a magam nevében tudok csak nyilatkozni, hogy az elmúlt 10 évben a CD lejátszón kívül nem nagyon alkalmaztam más eszközt az oktatáshoz, ebben is éreztem óriási lemaradásomat. Az egyetemi évem alatt megmutattak pár hasznos és sok helyzetben változatosan használható alkalmazást és eszközt,  amit azóta rendszeresen alkalmazok az óráimon, kivétel nélkül mondhatom, hogy minden esetben nagy sikerrel. Nyugati országokban már sok helyen találkozhatunk azzal, hogy a digitális oktatást helyezték előtérbe, a tankönyv pedig kiegészítő funkciót lát el és háttérbe szorult. Magyarországon ez még pont fordítva van. Egy 2016-os felmérés szerint Magyarországon a pedagógusok kevesebb, mint 20 %-a használ a tanórák több, mint 25 %-ban digitális eszközt.
Szerintem sokan azért is félnek használni ezeket az eszközöket, mert időigényesnek gondolják és a tanulásszervezés szempontjából kihívásként tekintenek rá.  Valóban az első pár alkalommal, az ismerkedés fázisában, több időt vehet el egy ilyen órára való felkészülés, viszont a későbbiekben mindig ott lesz, bármikor elérhető, szabadon átalakítható, csoportra szabható, online felületen megosztható. Módszertanilag átgondolni, a tanóra megfelelő szakaszában alkalmazni -  bizony sok esetben erre időt kell szánni, mire használatuk rutinossá válik. Azt gondolom, hogy valahol mindet el kell egyszer kezdeni, kezdetben egy-egy feladatot beépíteni az óráinkba és nem kell szégyellni a tapasztaltabb kollégáktól segítséget kérni.
Megváltozott az információszerzés módja, be kellett látnom a saját tárgyamnál, hogy a diákok nagyon nagy százaléka például online szótárt használ a feladatai elkészítéséhez. Most már könnyebben adok otthon elvégezhető internetes feladatot, biztatom őket a különböző tanulást segítő alkalmazások használatára. Még nekem is új ez a fajta digitalizált oktatás, de szeretném, hogy a jövőben ezen a területen még jobban fejlődni tudjak.

Felhasznált irodalom:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése