Fenesiné Récsei Mónika: Konstruktív kritikai reflexió Oláhné Bíró Ilona "Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?" című blogbejegyzéséhez

Konstruktív kritikai reflexióm témájaként Oláhné Bíró Ilona “Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?” című blogbejegyzését választottam. Azért választottam Ilona bejegyzését, mert ezt, a félév során már sokat boncolgatott témát, oly szemszögből közelítette meg, mely számomra is fontos és nehézségeket okoz a mindennapi gyakorlatomban.

Mondandóját elsőként a negatívumok felsorolásával kezdi, első helyen említve azon emberi tulajdonságunkat, miszerint ragaszkodunk a jól bevált dolgokhoz, és nem szeretünk kilépni a komfortzónánkból. Valóban, a rutin keretet, biztonságot ad mindennapjainknak, mind a magánélet, mind a munka viszonylatában, és vannak akik kényelmi szempontok miatt zárkóznak el az újjal való ismerkedéstől. A másik oldalon viszont ott vannak azok a kollégák, akár idősebbek, akár fiatalabbak, akik nem csak a kötelező előírások miatt próbálkoznak az IKT eszközök tanórai alkalmazásával – használni kell az interaktív táblát, mert jelölni kell a naplóban – hanem, mert felvillanyozódva a gyakorlottabb IKT felhasználó kollégák tapasztalatain, maguk is érdeklődnek a jó gyakorlatok iránt, igyekeznek megismerni azokat és alkalmazni a tanórán.  És igen, megint csak oda lyukadunk ki, hogy a hozzáállás az egyik kritikus tényező, és nem hiszem, hogy ez valaha is kiküszöbölhető lesz. Hisz annyira különbözőek vagyunk, különbözőképpen közelítünk a kérdéskör felé, hogy lehetetlenség mindenki számára előírni egy utat, egy kötelező irányú fejlődést.

Másik nehézségként az intézmények eszközhiányát említi, melyet jómagam is tapasztalok. Ez viszont valóban gátló tényező a mindennapokban, mert sok esetben, ha van is interaktív tábla az intézményben, előfordul, hogy hónapokig nem működik. Valóban nehéz úgy fejlődésre bírni a pedagógusokat, ha van ugyan eszköz, de az műszaki hiba miatt elérhetetlen, vagy korlátozva van a használata (nálunk például van ugyan néhány! tanulói tablet az iskolában, de azok csak bizonyos alkalmakkor, külön engedéllyel használhatóak). A saját mobileszköz használata, melyet Ilona is megoldásként említ, lehetséges megoldás lehet erre a problémára, de csak bizonyos társadalmi és iskolai viszonyok között. Sajnos jelenleg azt tapasztalom, hogy sok intézmény, köztük a sajátom is, tiltja a mobiltelefonok iskolai használatát, és családi körülményeik miatt sem biztos, hogy mindenkinél ott lapul a telefon és az internet sem elérhető az otthonaikban. Tehát egy újabb dilemma, mely még inkább foglalkoztat, amióta egyetemi tanulmányaimnak köszönhetően sokkal nagyobb figyelmet szentelek ennek a területnek. Mit tehet ilyen esetekben a pedagógus a tanóra digitalizálása érdekében? Ez egy olyan kérdés, amelyre én személy szerint még nem látom a megoldást.  

Ilona a továbbiakban az IKT megoldások bőséges tárházára tér ki, és az ebből adódó nehézségekre. Valóban időigényes e lehetőségek megismerése és frusztráló érzést kelt bennem is, hogy nem tudom, mennyire lesz sikeres. De azt gondolom, ez is egy tanulási folyamat, időt kell szánnunk a tanórából arra, hogy kipróbáljuk, valóban úgy működik-e az adott alkalmazás, ahogy azt mi szeretnénk és megfelelő-e az adott célra. Ha nem, legközelebb már tudhatjuk, mit hogyan változtassunk rajta, hisz már láttuk a gyakorlatban. Ilona lehetséges megoldásként említi a kollégák ezen irányú tapasztalatcseréjét, melynek kiegészítéseként el tudnám képzelni, egy, a helyi intézményi viszonyokra létrehozott „digitális tudásbázis” kialakítását, ahol a kollégák helyi szinten megoszthatnák az általuk tanított gyerekeknél működő jó gyakorlataikat, nagyban megkönnyítve ezzel egymás munkáját és bátorítva a húzódozókat is a használatra.    

A blogbejegyzés végén néhány gyakorlati tanáccsal lát el bennünket Ilona annak tekintetében, hogy érdemes kialakítanunk és fokozatosan feltöltenünk saját digitális tolltartónkat, melynek eszközei jól megférnek a hagyományosan használt módszerek és papíralapú feladatok mellett. Megfogadva tanácsát lépésről lépésre haladva valóban kidolgozható a pedagógus számára egy olyan digitális eszköztár, melynek alkalmazása és alkalmankénti módosításai nem rémisztő és leküzdhetetlen feladatként jelennek meg a pedagógus szeme elött nap, mint nap, hanem örömét lelve a használatukban inkább új megoldások keresésére, kipróbálására ösztönzi.