Kritikai reflexió Huszárné Angyal Gyöngyi „Az iskola és az iskolán kívüli tanulási környezet töredezettsége” című blogbejegyzésére
Miután elolvastam csoporttársam, Gyöngyi írását, több szempontból is érdekesnek találtam, ezért erre szeretnék reflektálni.
A megfelelő, a diákok számára is inspiráló, nyugodt tanulási környezet megteremtése nem egyszerű feladat. Ennek kialakítását jelentősen befolyásolja a kor információs-kommunikációs technológiája, amely új lehetőséget is biztosít a tanulási-tanítási környezet átalakítására.
A jelenlegi oktatási rendszer a kognitív tanulást helyezi előtérbe, míg a tapasztalati tanulás ezzel szemben a tevékenységből, az átélésből származik.
Azzal teljesen egyet értek vele, hogy a mai gyerekek nagy része nem azért jár iskolába, hogy ott a tudásvágyát kielégítse, egy szükséges rossznak gondolják és abszolút passzív résztvevői az oktatásnak. Persze nekünk tanároknak a feladatunk az érdeklődés felkeltése és a motiváció fenntartása. A gyakorlatias oktatást, az élmény alapú tanulást kifejezetten jónak tartom, viszont itt felmerül bennem a kérdés, hogy például Gyöngyi által említett Waldorf gimnáziumból olyan gyerekek jönnek ki, aki megállják a helyüket akár a felsőoktatásban is? Szerintem a mai felsőoktatás erre még nincs berendezkedve, valahogy az egyetemeknek és a főiskoláknak is az alternatív megoldások felé kellene terelődniük !?
A tapasztalati tanulás egy olyan tanulási forma, amelyben a tanuló aktívan be van vonva a saját tanulási folyamatába , hiszen lehetőségük van a saját tapasztalataikból való tanulásra. Ennél a tanulási formánál teljes mértékben biztosított a tanulók bevonódása az oktatásba, kérdéseket tehetnek fel, kísérletezhetnek, kreatívak lehetnek és véleményt alkothatnak. Így kihívásokkal találkozik, megélheti a sikert és a kudarcot is a kalandos felfedezőúton.
Pont tegnap olvastam egy friss cikket egy Magyarországon működő alternatív iskoláról és onnan idéznék: „ … minden tanulási helyzetet igyekszünk úgy szervezni, hogy építsük a tanulásban résztvevők tapasztalataira, előzetes ismereteire. Élményt nyújtó tanulási helyzetet dolgozunk ki, ami azt jelenti hogy a gyerekek nem passzív végrehajtói egy pedagógus által vezényelt tanítási folyamatnak, hanem aktív alkotói. …” Így egy egészen más fajta iskolai környezetet teremtve a pedagógusnak van ideje és lehetősége megismerni a diákokat, hogy egy személyesebb és közvetlen kapcsolat tudjon kialakulni a tanár és a diákok között.
Gyöngyi által megnevezett „hiper-szuper” osztályteremről az a véleményem, mint sok más dolognál az életben, itt is meg kell találni az arany középutat és a megfelelő időpontban, megfelelően kiválasztott technikai eszköz csak növelheti a tanulás hatékonyságát, nyilván itt sem ajánlatos átesni egyik oldalra sem.
Az otthoni tanulásról írt véleményével is egyetértek: az eredményes tanuláshoz nem csak időre, hanem egy megfelelő helyre is szükség van, ahol a diák zavartalanul, érzelmileg biztonságban tanulhat, ennek célja az lenne, hogy megfelelően tudjon a tananyagra koncentrálni. Ma már szerencsére ez egyre több diáknak megadatik, hogy ideális otthoni környezetben megfelelően tud készülni az iskolára.
A tanulási környezet optimális feltételeinek biztosítása mellett - ismételten visszatérve az írásom elejére - elengedhetetlen a tanuló belső motiváltsága. Hogy ennek az elérésére illetve tartós megtartására mi a legjobb módszer a mai oktatásban, ez újabb gondolatokat indíthat el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése