Kritikai
reflexióm témájául Németh Melinda Brigitta gyakorló pedagógus írását
választottam. Melinda írásában tanári szemszögből ismerhetjük meg azokat a
tényezőket, amelyek problémát okoznak az IKT oktatási célra való
felhasználásában. Azért választottam az ő blogbejegyzését, mert én
diákszemszögből szembesülök az IKT felhasználás kérdésével, és érdekesnek
találom e két szemszög összehasonlítását.
Melinda
az iskolák hiányos technikai felszereltségével, valamint a pedagógusok nem
megfelelő hozzáállásának említésével kezdi az okok felsorolását. Személy
szerint én is hasonlókat tapasztaltam: mind általános, mind gimnáziumi
tanulmányaim során számtalanszor találkoztam olyan helyzetekkel, amikor
problémát okozott az IKT eszközök tanórai alkalmazása. Példaként hoznék néhány
esetet: Volt, hogy az interaktív táblával felszerelt tantermekért folyt a
,,küzdelem” a tanárok között, hiszen ebből körülbelül 3 darab létezett az
intézményben. Máskor üzemképes hangszóró, HDMI kábel, illetve projektor
hiányban szenvedett az iskola. S ha esetleg sikerült bejutnunk az interaktív
táblával felszerelt tanterembe, ahol még a technikai eszközök is kiválóan
működtek, akkor előfordult, hogy az internetkapcsolattal adódtak gondok. Röviden,
nem volt egyszerű kivitelezni a tanárainknak az ilyen jellegű tanórákat (már ha
megvolt rá részükről az igény, illetve a szakértelem).
Melinda megemlíti
továbbá azt is, hogy a tanárok sajnos nem kapnak megfelelő felkészítést ezen a
téren. Úgy gondolom, napjainkban alapvető lenne, hogy a pedagógusok számára
elérhetőek legyenek olyan képzések, ahol az IKT eszközök használatát el tudják
sajátítani azok a tanárok is, akiknek több idő és gyakorlás szükséges ennek
megtanulásához.
A nem megfelelő
hozzáállással én is találkoztam általános és középiskolában is. Egyes
pedagógusok, ahogy Melinda is említi, ördögtől származó dologként tekintenek az
IKT-s eszközökre. Ők azok a személyek, akiknek bármilyen képzést, eszközt
kínálnak fel, nem fognak nyitni az új felé.
Abban az állításában is egyet értek a
blogbejegyzés megalkotójával, hogy bár a mai gyerekekkel nehéz megtalálni a
közös hangot, nem lehetetlen. Én magam is, bevallom, nehezen tudok hosszú időn
keresztül koncentrálni a tanórákon, főleg, ha annak menete monoton. Abban az
esetben viszont, ha a tanár megtöri ezt a monotonitást valamiféle
interaktivitást igénylő feladattal, akkor nemcsak a figyelmemet képes
fenntartani, de az ismeretanyag elsajátítását is jelentősen megkönnyíti.
Melinda
a pedagógusok közösségi oldalakhoz való viszonyát is megemlíti. Tény és való, hogy a mi generációnk
mindennapjaiban jelentős szerepet játszanak az olyan platformok, mint a Facebook
és az Instagram, a pedagógusaink tizen- huszonéves korszakaiban viszont az
internet még ismeretlen fogalom volt. Így jelentős számban találkozunk olyan
helyzetekkel, amikor a fiatalabb generáció tanítja az idősebbet. Például én is
gyakran segítek a szüleimnek a közösségi oldalak használatában. Gyakran nem a
hozzáértés vagy az érdeklődés hiánya gátolja meg az embereket a szociális
hálóra való regisztrációban, hanem a tény, hogy a személyes adatainkkal
fizetünk az ingyenes tartalmakért. Ez is inkább az X generációt riasztja el, és
nem az Y, illetve Z generációt. Szóval ebben is osztom Melinda gondolatait.
A
blogbejegyzésben továbbá olvashatjuk a következő sorokat:
,,A
technika nemcsak az információ tárolásában ad jelentős különbséget, hanem
komoly szerepe van a hozzáférhetőség, a megoszthatóság, az interaktivitás
korábban soha nem látott mértékű megvalósításában is. Mindezek használata a
tanuló számára részben motivációs erőt is szolgáltat. És itt nem arról van szó,
hogy a hagyományos osztálytermi keretek közötti oktatást háttérbe kell
szorítani. Az itt szerzett és használt tanulási technikák, stratégiák,
tapasztalatok nélkül az online térben sem tudják megállni a helyüket a diákok.
Gondoljunk csak a vázlatírás, a lényegkiemelés elsajátításának fontosságára.”
Én
is úgy gondolom, hogy az iskola alapozza meg számunkra azt a képességet, hogy a
lényeget ki tudjuk szűrni, hiszen a ,,vázlatírós” órák, mint mondjuk az én esetemben
a történelem és az irodalom óra is ehhez a képességhez segítettek hozzá. Ám a
vázlatírás nem mindig segített az ismeretanyag tanórán való elsajátításában.
Azért állítom ezt, mert miközben a tanár az anyagot tanította, nekünk javarészt
elég nagy kihívást jelentett tartani a tempót, és leírni minden fontos
információt, nemhogy még értelmezni is a hallottakat. Néha úgy éreztem, jobb
lett volna csak figyelni, és majd az óra végén megkapni a vázlatot elektronikus
formátumban (mert egyébként a tanárunk stílusa egyáltalán nem volt monotonnak
mondható).
Véleményem
szerint mindenképp szükség van az IKT-s eszközök bevonására, de ahhoz, hogy ez
megvalósulhasson, számos változtatásra van szükség, amit Melinda megemlít, és
én is megerősíttetem ezt a kritikai reflexiómban: megfelelő képzés a
pedagógusoknak, hozzáállás-változás, korszerű és elegendő mennyiségű technikai
eszköz, jól működő internetkapcsolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése