Most mi okoz gondot az IKT
oktatási felhasználásában?
Ebben a blogbejegyzésben röviden
azt szeretném összefoglalni, hogy szerintem jelenleg mi okozhat gondot az IKT
oktatási felhasználásában. Azért választottam ezt a témát, mert viszonylag éles
kontraszt húzodott a kurzus során bemutatott módszertani paletta és a mindösszesen
két esztendővel ezelőtt befejeződött gimnáziumi tanulmányaim során ezen a
területen átéltek színskálája között.
Az esetleges viták és
félreértések elkerülésének érdekében azonban mindenképpen szeretném leszögezni,
hogy a majdan általam leírtak NEM, azaz NEM a világ összes tanárára vonatkoznak;
gyöngyszemek mindig akadnak az iskola ékszerdobozában. Lényeges kiemelnem még
azt is, hogy az alábbiakban közöltek valóságtól való esetleges eltérése tapasztalatlanságom
és a véletlen műve, hiszen még egy árva napot sem tanítottam, külső
szemlélőként könnyelműen fogalmazhatok.
Tehát információs társadalom,
alkalmazások garmada, QR-kódok a prospektusokon, progresszív nagyik kommentjei
unokáik fotói alatt a Facebookon… Tagadhatatlan, mennyire életünk részeivé
váltak a kütyük, számítástechnikai berendezések. Az oktatási intézményekben is
akad néhány projektor, (valójában nem) interaktív tábla és számítógépek; ám
ezek valahogy mégsem teszik olyan izgalmassá az órákat. Mi ennek az oka?
A magánéletben amúgy már több éve használt okostelefonok száműzve vannak a tanórákról. Franciaországban már törvényileg is kitiltották a tabletet és a telefont az osztálytermi környezetből. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola házirendjének kiegészítése a készülékek mellőzéséről a következőkkel kezdődik: "Az iskola elsődleges feladata az oktatás és a diákok tanuláshoz való jogának biztosítása.". Majd kicsivel lentebb olvashatjuk: "...a mobiltelefon nem taneszköz". Miért ne lehetne az? Miért gondolják, hogy nem válhat szövetségessé az oktatás, mint feladat végrehajtásában? Miért van az, hogy a legtöbb pedagógus képtelen túllépni a magnó – prezentáció – monoton internetes feladat szentháromságán?
A magánéletben amúgy már több éve használt okostelefonok száműzve vannak a tanórákról. Franciaországban már törvényileg is kitiltották a tabletet és a telefont az osztálytermi környezetből. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola házirendjének kiegészítése a készülékek mellőzéséről a következőkkel kezdődik: "Az iskola elsődleges feladata az oktatás és a diákok tanuláshoz való jogának biztosítása.". Majd kicsivel lentebb olvashatjuk: "...a mobiltelefon nem taneszköz". Miért ne lehetne az? Miért gondolják, hogy nem válhat szövetségessé az oktatás, mint feladat végrehajtásában? Miért van az, hogy a legtöbb pedagógus képtelen túllépni a magnó – prezentáció – monoton internetes feladat szentháromságán?
Az egyik fennálló szomorú indok,
hacsak nem egyházi vagy magániskoláról van szó, az a pénztelenség. Mikor beázik
a tornaterem, elromlik a fűtés, az ablakokat már Ferenc József regnálásának
ideje óta nem cserélték, mindenre pályázni kell, és nincs kéznél egy
vagyonosabb szülő, akkor valószínűleg nem az egy főre jutó tabletek mennyisége
ejtheti kétségbe az illetékeseket.
Másik magyarázatunk lehet még a
vezetőség, az igazgatók, tanárok hozzáállása. A házirendek többségében tiltva
van a mobilhasználat; beírás jár érte. Van, ahol napindító szertartássá vált a
készülékek cipősdobozba tetetése, és az állandó vita azokkal, akik ezt nem
hajlandóak megtenni. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb pedagógus számára
még egy laptop „interaktív” táblával való összekapcsolása is probléma lehet, és
nem feltétlenül azért, mert ők érdektelenek, elvetik az újításokat, hanem mert
talán nem kapták meg azt a képzést, ami a digitális térben történő boldogulásukhoz
szükséges volna.
De hogy a másik félnek se legyen igaza: a fentebb említett mobilelkobzáshoz hasonló rituálék éppen azért alakultak ki, mert számtalanszor a tanulók még arra sem ügyelnek, hogy legalább lehalkítva tartsák maguknál a telefonjukat. Elég zavaró az, amikor például egy hallás utáni feladatrész közben hangzik fel egy-egy csengőhang, vagy a Messenger pittyegése. Szóval ilyen módon ők is felelősek azért, hogy éppen itt tart a helyzet.
Fennállhat még a lehetőség, hogy a számítógépek
meghibásodnak. Ilyenkor sokszor még a „szakemberek” sem tudják orvosolni a
problémát. Informatikus ismerőseim szerint a rendszergazda képzés nem valami
nagy ördöngösség. Állításuk létjogosultságát nem tudom igazolni, viszont középiskolás
diákéveim alatt is megtörtént néhányszor, hogy értékes perceket, negyed órákat
vesztettünk egy olyan technikai malőr miatt, amelyet egy laikusabbnak
feltételezett fél ezen idők töredéke alatt megoldott.
Ha már informatika: még mindig él
az a beidegződés, miszerint a géptermet kizárólag számítástechnika órán ”illik”
használni. Nyilván ki kell alakítani egy terembeosztást, hogy ne legyen
fejetlenség, és ez nem variálható csak úgy. Azonban még a nyelvi laborokban
tartott órák esetében is ünnepnapnak számított, ha felvillant előttünk a
monitor fénye.
Láthatóan több oka is van az IKT
nem megfelelő oktatási felhasználásának. Egyedül mi, a jelen és a jövő tanárai
vagyunk és leszünk képesek arra, hogy ezen – (leendő) tanítványaink és saját
magunk érdekében - érdemben változtassunk. De ez csak kellő mennyiségű
akaraterővel és elvhűséggel felvértezve (lesz) lehetséges.
Források:
https://memegenerator.net/instance/55728324/vgsi-feri-na-ltod-ezrt-nem-szllok-be-az-internetbe
https://pcworld.hu/pcwlite/franciaorszag-mobiltelefon-tablet-tiltas-iskola-oktatas-251277.html
https://rakoczi-iskola.hu/wp-content/uploads/2011/09/hazirend_kieg_2.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése