Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?

Ebben a blogbejegyzésben röviden azt szeretném összefoglalni, hogy szerintem jelenleg mi okozhat gondot az IKT oktatási felhasználásában. Azért választottam ezt a témát, mert viszonylag éles kontraszt húzodott a kurzus során bemutatott módszertani paletta és a mindösszesen két esztendővel ezelőtt befejeződött gimnáziumi tanulmányaim során ezen a területen átéltek színskálája között.

Az esetleges viták és félreértések elkerülésének érdekében azonban mindenképpen szeretném leszögezni, hogy a majdan általam leírtak NEM, azaz NEM a világ összes tanárára vonatkoznak; gyöngyszemek mindig akadnak az iskola ékszerdobozában. Lényeges kiemelnem még azt is, hogy az alábbiakban közöltek valóságtól való esetleges eltérése tapasztalatlanságom és a véletlen műve, hiszen még egy árva napot sem tanítottam, külső szemlélőként könnyelműen fogalmazhatok.

Tehát információs társadalom, alkalmazások garmada, QR-kódok a prospektusokon, progresszív nagyik kommentjei unokáik fotói alatt a Facebookon… Tagadhatatlan, mennyire életünk részeivé váltak a kütyük, számítástechnikai berendezések. Az oktatási intézményekben is akad néhány projektor, (valójában nem) interaktív tábla és számítógépek; ám ezek valahogy mégsem teszik olyan izgalmassá az órákat. Mi ennek az oka?

A magánéletben amúgy már több éve használt okostelefonok száműzve vannak a tanórákról.  Franciaországban már törvényileg is kitiltották a tabletet és a telefont az osztálytermi környezetből. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola házirendjének kiegészítése a készülékek mellőzéséről a következőkkel kezdődik: "Az iskola elsődleges feladata az oktatás és a diákok tanuláshoz való jogának biztosítása.". Majd kicsivel lentebb olvashatjuk: "...a mobiltelefon nem taneszköz". Miért ne lehetne az? Miért gondolják, hogy nem válhat szövetségessé az oktatás, mint feladat végrehajtásában? Miért van az, hogy a legtöbb pedagógus képtelen túllépni a magnó – prezentáció – monoton internetes feladat szentháromságán?

Az egyik fennálló szomorú indok, hacsak nem egyházi vagy magániskoláról van szó, az a pénztelenség. Mikor beázik a tornaterem, elromlik a fűtés, az ablakokat már Ferenc József regnálásának ideje óta nem cserélték, mindenre pályázni kell, és nincs kéznél egy vagyonosabb szülő, akkor valószínűleg nem az egy főre jutó tabletek mennyisége ejtheti kétségbe az illetékeseket.

Másik magyarázatunk lehet még a vezetőség, az igazgatók, tanárok hozzáállása. A házirendek többségében tiltva van a mobilhasználat; beírás jár érte. Van, ahol napindító szertartássá vált a készülékek cipősdobozba tetetése, és az állandó vita azokkal, akik ezt nem hajlandóak megtenni. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb pedagógus számára még egy laptop „interaktív” táblával való összekapcsolása is probléma lehet, és nem feltétlenül azért, mert ők érdektelenek, elvetik az újításokat, hanem mert talán nem kapták meg azt a képzést, ami a digitális térben történő boldogulásukhoz szükséges volna. 

De hogy a másik félnek se legyen igaza: a fentebb említett mobilelkobzáshoz hasonló rituálék éppen azért alakultak ki, mert számtalanszor a tanulók még arra sem ügyelnek, hogy legalább lehalkítva tartsák maguknál a telefonjukat. Elég zavaró az, amikor például egy hallás utáni feladatrész közben hangzik fel egy-egy csengőhang, vagy a Messenger pittyegése. Szóval ilyen módon ők is felelősek azért, hogy éppen itt tart a helyzet.

Fennállhat még a lehetőség, hogy a számítógépek meghibásodnak. Ilyenkor sokszor még a „szakemberek” sem tudják orvosolni a problémát. Informatikus ismerőseim szerint a rendszergazda képzés nem valami nagy ördöngösség. Állításuk létjogosultságát nem tudom igazolni, viszont középiskolás diákéveim alatt is megtörtént néhányszor, hogy értékes perceket, negyed órákat vesztettünk egy olyan technikai malőr miatt, amelyet egy laikusabbnak feltételezett fél ezen idők töredéke alatt megoldott.

Ha már informatika: még mindig él az a beidegződés, miszerint a géptermet kizárólag számítástechnika órán ”illik” használni. Nyilván ki kell alakítani egy terembeosztást, hogy ne legyen fejetlenség, és ez nem variálható csak úgy. Azonban még a nyelvi laborokban tartott órák esetében is ünnepnapnak számított, ha felvillant előttünk a monitor fénye.

Láthatóan több oka is van az IKT nem megfelelő oktatási felhasználásának. Egyedül mi, a jelen és a jövő tanárai vagyunk és leszünk képesek arra, hogy ezen – (leendő) tanítványaink és saját magunk érdekében - érdemben változtassunk. De ez csak kellő mennyiségű akaraterővel és elvhűséggel felvértezve (lesz) lehetséges.

Források:

https://memegenerator.net/instance/55728324/vgsi-feri-na-ltod-ezrt-nem-szllok-be-az-internetbe
https://pcworld.hu/pcwlite/franciaorszag-mobiltelefon-tablet-tiltas-iskola-oktatas-251277.html
https://rakoczi-iskola.hu/wp-content/uploads/2011/09/hazirend_kieg_2.pdf