„Engem annak idején miért nem így tanítottak?!” – hogyan és miért lett volna jobb az iskolai időszak ha van lehetőség IKT felhasználásra

,,Az információs társadalom megjelenése és az információs és kommunikációs technológiák, a hétköznapok technikájának félelmetesen gyors változása csaknem fordított helyzetet teremt az intézményesített oktatás számára." (Ollé, 2013)

Emlékszem még, kisiskolás voltam egy vidéki kisvárosban, amikor először találkoztam interaktív táblával. Azelőtt, emlékeim szerint, nyoma sem volt IKT-nak az iskolában, oktatásban. Az elhivatott, lendületesebb, fiatalabb tanáraink akkoriban még ugyanolyan kíváncsisággal, érdeklődéssel szerették volna kipróbálni az új eszköz adta interaktív lehetőségeket az órán, bár ez akkor is csak néhány tanórán valósult meg.

Idővel aztán a tanárok is ,,elkényelmesedtek" és inkább már csak szemléltetéshez használtuk a táblát. Lehetett volna másképp, hiszen informatika órákról már nem voltak idegenek az elektronikus programok.

A telefon és a tablet használat akkoriban még nem volt ennyire elterjedt, mint manapság, leginkább a telefonálás, zene hallgatás és fényképezés volt a porondon, amiket a szabadidőhöz kötöttünk, így nem is volt annyira elképzelhetetlen az iskolai és iskolán kívüli élet szétválasztása ebből a szempontból.

Később, a gimnáziumban már más volt a helyzet. Ott CSAK szemléltetés céljából használtunk IKT eszközöket, igaz többször, mint általános iskolában. YouTube videók, kisfilmek, prezentációk kivetítésére nap mint nap használatba vettük. Voltak tanárok, akiknek azonban még a laptop ,,összeszerelése" is csak a diákok segítségével sikerült.

De hogy is lehetett volna ez másképp? Na és miért lett volna jobb IKT-vel?

A mai gyereknél a szemléltetés már alap, amit lát és hall az marad meg a fejében. Miért is lenne ez másképp az internet és a technológia világában? A közösségi oldalakon is mindenki arra figyel fel jobban, ami egy színes képpel van illusztrálva. Nem hiába az Instagram térhódítása. Egy oktató videót ugyanúgy jobban megjegyeznek a diákok, mint egy oldal szöveget a könyvből. Mi lenne akkor, ha még a ,,szemüknél és a fülüknél is többet használnánk"? Mi lenne, ha alkotnának valamit, ha lenne produktuma (akár tárgyi vagy szellemi) annak, amit csinálnak? Ha nem csak megfigyelők lennénk, hanem ők maguk is részévé válnának a folyamatnak? Véleményem szerint nagyot lépnénk előre a megértés és feldolgozás folyamatában. 

Nem lehetetlen célok ezek, azonban a megvalósításhoz véleményem szerint még szükség lenne a következőkre:

• A tanárok számára lehetőséget biztosítani, hogy elsajátíthassák az IKT módszereket, magabiztosan használják az eszközöket.
• Az iskolákban biztosítani kellene a szükséges eszközöket.
• A gyerekeknek már az iskolába kerüléskor meg kéne tanítani eszközeik felelős használatát, hiszen ma már a legtöbb kisgyereknek óvódás korában is volt már telefon a kezében.

Ha ezek megvalósulnának, már csak a képzelet szabhatna határt a kreatív feladatoknak. A gyerekek játszva, élmény szerűen sajátítanák el a tudást. Talán lelkesedéssel és nem frusztráltan, megrökönyödve a sok tanulnivalótól érnének haza az iskolából. Elképzelhető, hogy egy idő után a diákok nem azért járnának órára, mert kötelező, hanem, mert szeretnének minél több mindent elsajátítani. Nem teher lenne a tanulás, hanem egy kaland, aminek a végén érett, önálló, érdeklődő, magabiztos felnőttek távoznak az oktatásból. 

Bárcsak ...😊

Szakirodalom: http://www.eltereader.hu/media/2013/11/Olle2_okt-inform_READER.pdf