Gyakorló pedagógusként naponta találkozom a fent említett
problémával. Röviden és tömören: egyrészt az iskolák technikai felszereltsége,
valamint a pedagógusok többségének nem megfelelő hozzáállása, hiányos ismeretei.
Utóbbi abból is adódik, hogy sajnos még most sem kapjuk meg a megfelelő
ismereteket az IKT hasznos felhasználásához. De elmondhatjuk azt is, hogy a
pedagógusok egy része még mindig ördögtől való dologként tekint mindenféle
digitális eszközre, valamint interneten fellelhető ismeretanyagra. A pedagógus
társadalom átlag életkora növekszik és sajnos ez magával hozza a
rugalmatlanságukat is. Persze nem szabadna általánosítani, ezt csupán eddigi
pályafutásom tapasztalataiból mondom.
Tény,
hogy nehéz a mai gyerekekkel megtalálni a közös hangot, de azt gondolom, nem
lehetetlen. Mindenek előtt azt kellene elfogadni, hogy az iskola
tudásformáló szerepe nem kerül veszélybe, sőt, egészen új értelmet nyer, hogyha
az iskola az információáramlás aktív és produktív részévé válik.
Sajnálatos tény azonban, hogy sok pedagógusnak még a közösségi oldalakon
való megjelenés is kérdéses. Nehéz azonban ebben a témában konstruktív
véleményt formálni, ingoványos talajra lépünk ugyanis. A közösségi oldalak
kéretlen tartalmakkal való elárasztása, a havonta felröppenő hírek a személyes
adatokkal való visszaélésekről elrettentő például szolgálhatnak a témában
járatlanoknak. És itt a hangsúly a járatlanságon
van, ugyanis sokan nem veszik a fáradtságot, hogy jobban megismerkedjenek a
számukra ismeretlen területtel. Azzal, hogy a pedagógus hivatást választottuk,
az élethosszig tartó tanulást választottuk. Sajnos azonban a pedagógusszerep, a
tanári tevékenység, a pedagóguspálya az elmúlt évtizedben hatalmas
presztízsveszteséget szenvedett el. Sokan kiégtek, fásulttá váltak. Pedig ennek
nem kellett volna így történnie. Nem tisztem és nem is akarok a pedagógusok
sérelmeiről beszélni, hiszen aki ezen a pályán dolgozik, találkozott a témával.
Egy azonban biztos, a kesergésből és elégedetlenségből még soha nem lett
pozitív változás.
Egy pedagógus
nevelési esélyei aránytalanul csökkennek azzal, hogy a tevékenység csak a
tanórára korlátozódik, miközben a tanuló egyre inkább másfelé érdeklődik és
egyre több időt tölt online. A „digitális bevándorló” pedagógus bármely
közoktatási reformnál, vagy pedagóguspálya-modell kialakításánál és
érvényesítésénél gyorsabban képes előrelépni saját munkájának megítélésével
kapcsolatban, ha a korszerű technikát kihasználva átláthatóbbá, nyitottabbá
teszi a munkáját, az iskolában és környezetében zajló pedagógiai folyamatokat.
Ezáltal nemcsak a gyerekekhez, de a szülőkhöz is közelebb kerül. Az itt elérhető nevelési lehetőségek
felismerése, tudatos tervezése és az iskola online közösségi cselekvése
egyelőre kihasználatlan terület.
A technika nemcsak az információ tárolásában ad jelentős különbséget, hanem
komoly szerepe van a hozzáférhetőség, a megoszthatóság, az interaktivitás
korábban soha nem látott mértékű megvalósításában is. Mindezek használata a
tanuló számára részben motivációs erőt is szolgáltat. És itt nem arról van szó,
hogy a hagyományos osztálytermi keretek közötti oktatást háttérbe kell
szorítani. Az itt szerzett és használt tanulási technikák, stratégiák,
tapasztalatok nélkül az online térben sem tudják megállni a helyüket a diákok.
Gondoljunk csak a vázlatírás, a lényegkiemelés elsajátításának fontosságára. A
lényeg, hogy a két folyamatnak egyszerre kell zajlania, és ehhez nagy szükség
lenne a pedagógusok hozzáállása mellett a megfelelő képesítés megszerzésének
is.
Az IKT
eszközök oktatási folyamatba való bevonása magával vonja a pedagógus szerepének
átértékelését és változását is, mely változást alapvetően négy nagyobb
kérdéskör befolyásolhat (UNESCO: IKT az oktatásban, idézi WHEELER 2000):
1. Az IKT
hatására egyes tananyagok elavulttá válhatnak, így a tanárnak újra kell
gondolnia, hogy a tanítási folyamatban milyen eszközöket, tananyagokat használ.
2. Az IKT
hatására bizonyos értékelési módszerek is megváltozhatnak, hiszen számtalan
információgyűjtésre és értékelésre alkalmas program és modul biztosítja, hogy a
diákok gyors, azonnali visszacsatolást kapjanak elért eredményeikről.
3. Az IKT
hatására a tanárok már nem a tudás kizárólagos átadói és közvetítői, hanem
sokkal inkább a diákokat mentoráló, támogató szerepben jelennek meg. Az
információátadáshoz kapcsolódóan a feladatuk elsősorban a kritikus gondolkodás
fejlesztése, az információs műveltség megalapozása és az együttműködési
készségek fejlesztése.
4. Az IKT
hatására a pedagógustársadalomnak, az oktatási intézményeknek alapvetően át
kell gondolniuk, hogy melyek azok a készségek és képességek, amelyek átadásával
az iskolából kikerülő diákok az információs társadalom értékes, értelmiségi,
tudatos polgáraivá válhatnak. Véleményem
szerint a hagyományos iskolai keretek nem szenvednek csorbát azzal, ha a jól
megszokott porosz tanítási rendszerünket upgrade-eljük, azaz haladunk a korral.
Felhasznált irodalom:
·
Ollé, János ;
Papp-Danka, Adrienn ; Lévai, Dóra ; Tóth-Mózer, Szilvia ; Virányi, Anita:
Oktatásinformatikai módszerek: Tanítás és tanulás az információs társadalomban.
Budapest, Magyarország : ELTE Eötvös Kiadó (2013) , 142 p.
·
Ollé, János ; Lévai,
Dóra: A XXI. század oktatástechnológiája I. és II. Eger, Magyarország : EKF
Líceum Kiadó (2015) , 134 p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése