Mi változott 10 év alatt az IKT oktatási
felhasználásában?
Azt gondoltam mára már kihalt az írásvetítő, de
mégsem.
10 év. Ha kimondjuk kevésnek tűnik, ám ez idő alatt
nagyon sok minden tud történni a világban. Például egyre erősebben megjelent az
IKT felhasználása az iskolákban. 10 éve, 2009-ben én negyedik osztályos voltam
egy kisvárosi állami fenntartású általános iskolában. IKT eszközökkel egyedül
informatika órán találkoztam, és az az eszköz is egyedül a számítógép volt, más
órákon még írásvetítő által vetített a tanító néni a falra, vagy éppen nyelvi
órákon a magnóval bajlódtak a pedagógusok. Számomra az IKT eszközök egészen
hetedik osztályig kimaradtak az oktatásomból. Elsőként akkor találkoztam az IKT-vel,
amikor, az iskola interaktív táblával gazdagodott, bár ezt se sokat alkalmazták
a tanárok, mert úgy gondolták elvonja a diákok figyelmét a tananyagról. Ezután
középiskolában már egy fokkal javult a helyzet, ugyanis egy-két tanár rájött,
hogy ha olyan módszerrel adja át nekünk a tudást, amelyet mi is napi szinten
használunk, akkor valószínűsíthetően jobb eredményeket fogunk elérni. Így is
lett. Alkalmazások terén viszont nem engedték szabadon a fantáziájukat, úgyhogy
csak a KAHOOT! nevű applikációval ismerkedtünk meg.
Szerencsés helyzetben vagyok abból a szempontból,
hogy a testvérem 6 évvel később kezdett iskolába járni, mint én, és
megkérdeztem őt, hogy manapság mik azok az eszközök, így a XXI. században,
2019-ben, amiket bátran bevisznek a tanárok órára. Sajnos azt a választ kaptam,
hogy a KAHOOT! alkalmazáson, illetve a YouTube videókon kívül még mindig nem
sikerült nekik az oktatási rendszerükbe beépíteni például egy Google Classroom
felületet a hatékonyabb közös munka érdekében. Még egy oktatási szinttel
fejlebb lépve az egyetemen már azt tapasztalom, hogy vannak olyan kurzusok,
ahol a tanár nyitott a Google osztályterem használatára, hiszen kicsi a
csoport, így könnyen tudunk tanórán kívül is együtt dolgozni.
A mostani tanár szakos hallgatók lesznek az a
generáció, akiknek ezt az oktatási formát mélyrehatóan be kell vinniük az
iskolákba. Természetesen nem azt állítom, hogy a mondatelemzéstől a fizikai
kísérletekig mindent IKT módszerekkel tanítsunk, hanem azt, hogy próbáljuk meg
a diákokat a saját eszközeikkel megközelíteni. 10 éve még nem volt mindenki
kezében okostelefon, vagy úgy egyáltalán telefon, illetve az internet és
számítógép használat sem volt ennyire elterjedt. Azok a gyerekek, akiket mi
fogunk tanítani, már abba a generációba tartoznak, akik hamarabb tanulják meg
kezelni az okos eszközöket, mint beszélni. Ennek a jelenségnek biztosan van
nagyon sok negatív következménye is, ám úgy gondolom, hogy ha ez így alakul
akkor ragadjuk meg ennek a pozitív oldalát és fejlesszük a diákokat az IKT
módszereivel.
Természetesen bennem is van félelem, illetve
felmerül jó pár kérdés azzal kapcsolatban, hogy hasznos-e ez a fajta oktatási
módszer. Leginkább mégis attól félek, hogy vajon a jövőbeli kollegáim, hogy
fogják fogadni azt, hogy szeretném a diákokat érdekesen és kreatívan tanítani,
nem pedig csak a tankönyvből, és a bevált módszerekkel.
Felhasznált irodalom:
Ollé, János; Papp-Danka, Adrienn; Lévai, Dóra,
Tóth-Mózer, Szilvia; Virányi, Anita: Oktatásinformatikai módszerek: Tanítás és
tanulás az információs társadalomban. Budapest, Magyarország: ELTE Eötvös
Kiadó, 2013
Kép forrása: https://www.google.com/search?biw=1366&bih=662&tbm=isch&sa=1&ei=bibcXOm9HtmajLsPuMy36A0&q=ict&oq=ict&gs_l=img.3..0l5j0i10j0l3j0i7i30.8264.8508..8794...0.0..0.98.193.2......1....1..gws-wiz-img.phbDxjVoSDc#imgrc=Ix5P4ZDC7rwTgM:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése