Blogbejegyzésemben
az IKT oktatási felhasználásának problematikáját járom körbe. Maga a cím inkább
a negatív oldalt sugallja, ezt ellensúlyozandó szót ejtek arról is, hogy mi NEM
okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában. Hiszen éppen az egyik gond a
negatív hozzáállás, melyen ezáltal szeretnék pozitív irányba változtatni –
legalább a sajátomon.
Lássuk
először a gondokat. Az emberi természet alapvetően ragaszkodik a "jól
bevált" dolgokhoz. Még a legnagyobb újítók is komfortosabban érzik
magukat, ha a saját megszokott módszereikkel élhetnek. Ez így lesz, amíg a
világ világ, nem szeretünk kilépni a komfortzónánkból. Aki azonban kilép, azt
is tudja, hogy az igazán értékes dolgok, az igazi élmények mindig a komfortzónán
kívül történnek, beleértve a hatékony tanulás folyamatát is.
A
másik nehézséget az iskolák felszereltsége jelentheti. Más kollégákkal
beszélgetve tapasztalom, hogy vannak olyan iskolák, ahol szinte az is csoda,
hogy nyomtatni lehet, nemhogy IKT-eszközöket használni bármikor az oktatásban.
Ehhez jó hír azonban, hogy manapság szinte minden diák zsebében azonnal
elérhető IKT-eszköz a mobiltelefon, melynek felhasználási módja igen sokrétű
lehet az oktatásban. Ha esetleg nem minden diáknak van okostelefonja, vagy azon
elérhető internet, biztos, hogy legalább páros munkával tudnak telefonon
dolgozni, ami segíti az együttműködési készségüket is, így két legyet ütünk egy
csapásra. Emellett, ha az iskolai környezet nem engedi, az otthoni feladatok
körébe tudjuk becsempészni az IKT-eszközöket: online tanulási felület
megadásával, vagy olyan házi feladattal, melyhez a diákoknak ilyen eszközöket
kell használniuk.
Szintén
gondot jelenthet a bőség zavara: ma már rengeteg IKT megoldás létezik, amiből
nem biztos, hogy olyan könnyen ki tudjuk választani a céljainknak megfelelőt.
Rengeteg időt elvehet a keresgélés, és aztán nem biztos, hogy amit találunk, az
kellőképpen beváltja a hozzá fűzött reményeket. Egy, az idősebb generációhoz
tartozó kollégának ez különösen nagy feszültséget jelenthet, hiszen ő még
emlékszik arra a világra, amikor egyféle felvágott volt a boltban, nem kellett
folyton dönteni az óriási választékból. Erre megoldást jelenthet, ha a kollégák
egymás között megosztják a jól bevált gyakorlataikat, így aki rátalált valami
működő dologra, arról a többiek is hallhatnak, és ha tetszik nekik az alapján,
amit a kollégájuk mond róla, ők is kipróbálhatják. A másik lehetőség a diákok
bevonása a folyamatba, hiszen ők tudják a legjobban, hogy mi az, ami igazán
érdekli őket. Így lehet például általuk javasolt nyelvtanuló alkalmazásokat
bevinni az órára, vagy akár arra motiválni őket, hogy ők maguk készítsenek tanórai
vagy otthoni feladatot egy alkalmazás segítségével, melyet aztán megold az
osztály.
Ehhez
kapcsolódik az időhiány, amellyel minden pedagógus küzd manapság. A legtöbben
nem tudják elképzelni, mikor lenne idő utánajárni a legjobb IKT-megoldásoknak,
megtanulni a használatukat és feladatokat készíteni hozzájuk. Ez valóban
problémát jelent, de itt is van megoldás: kezdő pedagógusként egyébként is idő
kell, míg az ember kialakítja a jól bevált módszer- és feladatgyűjteményét,
amelyeket aztán rutinosan alkalmaz éveken keresztül. Miért ne lehetnének ebben
a gyűjteményben IKT-eszközök felhasználásával készült feladatok? Egy jó
prezentációt éveken keresztül fel lehet használni, mint ahogy egy jó szótanulós
feladatot, vagy egy kvízalkalmazás kvízkérdéseit is. A kulcs a fokozatosság:
nem kell rögtön minden órára valamilyen IKT feladattal készülni, mert akkor
tényleg nem lesz másra ideje a pedagógusnak. Egyszerűbb, könnyebben
összeállítható feladatokkal érdemes kezdeni, és mindig a következőre
koncentrálni. A pedagógusok általában kreatív emberek, ezt érdemes kihasználni
ezen a területen is, és egy-egy jó ötletet megvalósítani, majd eltenni a
későbbiekre. Éppúgy, ahogy eddig, csak most a papír alapú megoldások helyett a
digitális világban.
Oláhné Biró Ilona
Felhasznált forrás: http://tanarblog.hu/attachments/2787_PILAkademia_bevezeto.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése