Konstruktív kritikai reflexió -"Erlitz Rebeka: Az örökké vitatott kérdés: most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?"

Konstruktív kritikai reflexió

"Erlitz Rebeka: Az örökké vitatott kérdés: most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?"

Azért választottam Rebi blogbejegyzését, egyrészt, mert, amikor a saját témámat kerestem, már akkor nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy inkább erről írnék, ám mégis más mellé tettem a voksom. Másrészt úgy gondolom a két téma (10 éve és ma) szorosan összefügg, így könnyen tudok rá reflektálni.

Rebeka nagyon fontos gondolattal kezdi a bejegyzést, ami pedig nem más, mint az, hogy „függünk” az okos eszközöktől, és mi is egészen fiatal korunk óta használjuk ezeket a dolgokat, fontos kiemelni, hogy egyre hasznosabban és okosabban. Véleményem szerint ez lehet az alapja annak, hogy majd mi legyünk azok, akik bátran beviszik a tanórákra az IKT eszközöket, hiszen tisztában leszünk ezeknek az eszközöknek a hátrányaival és előnyeivel egyaránt.

Erről szól a következő bekezdése is, hogy sokan azért nem merik használni az órákon a telefonokat/tableteket, mert a figyelem bármikor könnyen elterelődhet. Ez részben igaz, de részben nem is. Azért gondolom úgy, hogy részben nem, mert a saját tapasztalatim azt mutatják, hogy amennyiben az órán az okos eszközt valami érdekesre kell használnom (legyen az akár egy kutató munka, akár a KAHOOT!) sosem nyitom meg akármelyik közösség média felületet, mert élvezem, hogy legálisan tanulhatok a saját eszközeimről.

Egyet kell értenem abban is Rebivel, hogy a félév felnyitotta szerintem a csoport szemét azzal kapcsolatban, hogy ezek egyáltalán nem rossz dolgok, hanem sőt, és pláne hasznosak, nem is kis mértékben. A tanév kezdetekor még én is furcsálltam ezt az egészet, mivel én sem kaptam ilyen oktatást, de a végére megszerettem, és bátran ki tudom jelenteni, hogy támogatom az IKT eszközök használatát. Megint csak megerősíteni tudom az író gondolatait, hiszen akkora tudást senki nem tud birtokolni, mint egy okostelefon például, de ne is akarjon. Itt lehet azt megmutatni a diákoknak, hogy még egy felnőtt sem tudhat mindent naprakészen, igenis merjenek utánanézni a dolgoknak, amik érdeklik őket.

Rebeka nagyon jól összefoglalta egyetlen egy szóba, hogy mi a legnagyobb gátló tényező. Ő ezt a hozzáállással írta le. Én ezt a hozzáállást kicsit máshogy is értelmeztem, amikor olvastam a blogot. Hozzáállás, ahogy Rebi fogalmaz, illetve hozzáállás a tantestület, a kollegák felől. A saját bejegyzésemnél is megemlítettem, hogy számomra a legnagyobb félelem a kollegák. Sajnos mindenhonnan azt hallom, hogy egy új ember bármit akar csinálni, azt a régi dolgozók rögtön elítélik. Nos, az IKT-val kezdetben ugyanez lesz, ám ha kitartóak leszünk ők is rá fognak jönni, hogy a gyerekeket ténylegesen a saját eszközeiken keresztül kell megközelíteni, és az írásvetítőt pedig hanyagoljuk a XXI. században.

A blogbejegyzés végén Rebi megemlíti a BYOD-ot. Bevallom erről én egészen idáig semmit nem hallottam. Számomra nagyon szimpatikus lenne (csakúgy, mint Rebinek), hogy a majdani iskolámban nekem is rendelkezésemre álljon egy digitális pedagógiai asszisztens, hiszen biztosan nagyon sok probléma lesz kezdetben az új módszerek bevezetésével.

Összességében köszönöm Rebinek, hogy megírta ezt a bejegyzést. Izgalmas volt olvasni, és rájönni, hogy szinte majdnem ugyanúgy gondolkozunk az IKT felhasználásáról, jelenlétéről. Remélem a jövőben mind a kettőnknek sikerül bevezetni jobban az iskolákat ennek a csodálatos és hasznos világnak a rejtelmeibe.