Az iskolai és iskolán kívüli tanulási környezet
töredezettsége.
Amikor még csak gondolkoztam, hogy miről írhatnám a blogomat
-újra és újra a "Mobiltelefon használata az órákon" téma merült fel
bennem. Bár éreztem, hogy ez a téma lassan lerágott csont. Aztán - véletlenek
nincsenek - két helyről is megkaptam üzenetben a HVG egy érdekes cikkét, mely
az oktatásról, tágabb értelemből: oktatási környezetről szólt. Miután
elolvastam, tudtam: erről fogok írni.
Lényegesnek tartom, ha nem a leglényegesebbnek: a tanulási
környezetet.
Kezdjük a legelején: mi a cél a gyerekek oktatása során? Mi
is az a tanulási folyamat?
Mit nevezünk tanulásnak? Idéznék: „..ha akarnánk, könnyen és költségmentesen
megszabadulhatnánk a régi, buta struktúráktól, és segíthetnénk a gyerekeknek,
hogy részt vegyenek az oktatásban, és ne csak elszenvedjék az iskolát.
Ösztönözhetnénk a fiatalság legjobb tulajdonságait – a kíváncsiságot, a
kalandvágyat, a rugalmasságot, a meglepő meglátások képességét –, ha egyszerűen
csak rugalmasabban kezelnénk az időt, a tananyagot, a teszteket… de nem ezt
tesszük.”(HVG )
Jó lenne végre felhagynia sztenderdizálással, a gyerekek
tesztírásra való treníroztatásával. Nem biztos, hogy így, ez célravezető.
Be kellene építeni az iskolai programba a
szerepjátékokat, tapasztalati tanulást, utánzást. Ha a gyerekek, fiatalok
életkori sajátosságait figyelembe véve adnánk át nemcsak ismeretanyagot, hanem
tapasztalati tudást.
A tanár a-optimális esetben - tevékenységeivel korán
inspirálni tudja a gyerekeket a saját tárgya iránt, a tanulókban
önbizalmat és a kreativitást erősítő készségeket erősíti.
Meggyőződésem, ha a diák szívesen jár be az iskolájába - eredményesebben
tanul, ér el sikereket az életben is. Ehhez nem kell szuper-hiper modern
felszereltségű osztályterem, csúcs technológia. Ehhez befogadó, nyugodt,
kreatív közeg kell, ahol az egyéni kíváncsiság teret kap, ahol a diákot,
életkori sajátosságainak megfelelően tudják „kezelni”, komolyan veszik. Ahol
saját kreatív ötleteivel bevonják a tér kialakításába. Akárhogy is számolok:
ideje jelentős részét az iskolában tölti a gyerek.
Talán néhányan emlékeztek: Waldorf iskolában tanítok. Igen,
gimnáziumunk minden tantermében van okos tábla; használunk laptopot, ppt
készítenek a fiatalok - ezzel érzékeltetni szeretném, hogy nem
"barlang-iskola" vagyunk. DE: van kertművelés, ahol a gyerekek
koszosak lesznek: ásnak, vetnek, kapálnak, trágyáznak....Kétkezi munka,
megismerés. Mezőgazdasági gyakorlat: biodinamikus gazdálkodásban veszünk részt,
aktívan. Rádöbbenek: a vaj nem becsomagolva jön ki a tehénből...Részesei egy
folyamatnak: a fejéstől elkezdve az állat eltartásán át. Szociális gyakorlat,
dráma előadások....Ha hiszitek, ha nem: élvezik az iskolát, már csak azért is,
mert nem feltétlenül és mindig a tanteremben zajlik (négy fal között, padokban
ülve) az oktatás.
Észre sem veszik - és tanulnak. Mégis: ugyan úgy leérettségiznek
tovább tanulnak, mint állami iskolás társaik - pusztán annyi különbséggel, hogy
nincs bennük a teljesítmény kényszer – inkább bizonyítási vágy.
Fontos az otthoni támogatás is. Mert ugye a munka, tanulás
otthon folytatódik, fejeződik be. Fontos a szülői háttér, az otthoni (hasonló)
hozzáállás.
„A szülők bevonódása a gyermekük oktatásába közvetlen
kapcsolatban áll a tanulmányi motivációval és teljesítménnyel – társadalmi és
gazdasági háttértől függetlenül.” –írja a HVG az említett cikkben.
Legyenek meg otthon is a szükséges tárgyi eszközök az
elvégezendő feladatokhoz. Internet gyakorlatilag minden háztartásban van már.
Meg kell viszont tanulniuk azt használni tudni: nemcsak a tanuláshoz,
egyáltalán a hétköznapi életben. Ez is közös feladata / felelőssége a szülőnek,
tanárnak. Ezenkívül optimális lenne otthon egy nyugodt kis zug, ahol
zavartalanul, elmélyülten készülhetne az órákra a gyermek. Tisztában vagyok
vele, hogy ez bizony sokaknak nem adatik meg. Tanulószobák az iskolában?
Esetleges megoldásként….
A világ minden részén oktatási reformok zajlanak, de ezek jó
részét politikai és gazdasági érdekek vezérlik, amelyek nem foglalkoznak az
ember tanulási folyamataival, és nem építenek a jó iskolák gyakorlati
tapasztalataira. Kár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése