Szakály Andrea: Konstruktív kritikai reflexió Szabó Katinka „Digitális pedagógia – Miért olyan nehéz nyitnunk az IKT eszközök használata felé?” című blogbejegyzésére

Konstruktív kritikai reflexióm témájaként Szabó Katinka írását választottam, melynek címe több okból is megragadta a figyelmemet, beleolvasva pedig még inkább bebizonyosodott, hogy jól választottam. Ha jól veszem ki Katinka szavaiból, ő első diplomáját szerzi meg nemsokára, tehát "saccperkábé" 15 évvel fiatalabb nálam. Fiatal kora ellenére azonban – hozzám és úgy vélem, még számos pedagógustársamhoz hasonlóan – benne is megfogalmazódik a bizonytalanság, a gát a digitális eszközök oktatásban való alkalmazásának hatékonysága és szükségessége iránt.

Kis irigységgel a szívemben gondolok azokra a digitális lehetőségekre, melyeket Katinka mint szaktárgyához való töretlen lelkesedéssel és hűséggel a pályája elején álló pedagógus kiaknázhat majd. Az általa elsajátított és a jövőben alkalmazott digitális tudásról mi annak idején még álmodni sem mertünk.

Középiskolai tanulmányaim során informatika szakra jártam, és ez a terület azóta is jelen van az életemben. Bár sem informatikus, sem programozó nem lett belőlem, a heti 8-10 IT órának - és a remek C, Pascal és DBase programozási alapoknak - köszönhetően érzem, tapasztalom, hogy az átlagosnál (és itt az engem körülvevő emberekre gondolok) nagyobb magabiztossággal és hozzáértéssel boldogulok a digitális eszközökkel. Ezeknek az oktatásban való alkalmazásáról azonban csak úgy, mint Katinka, én sem vagyok teljesen meggyőződve, blogbejegyzésében Katinka épp azt a kérdést vetette fel, mely bennem is megfogalmazódott a témával kapcsolatban: „Akkor mégis miért okoz nehézséget ennek a tudásnak a befogadása számunkra?”

Tökéletesen egyet értek Katinkával abban, hogy a mai kor gyermeke számára az élet már elképzelhetetlen digitális eszközök tömkelege nélkül, és miénk (is) a felelősség, hogy ezeknek a helyes használatára megtanítsuk őket. De hogy tehetnénk, ha mi magunk sem vagyunk tisztában a lehetőségekkel és korlátokkal?

Nagyon tetszik az a megközelítés, melyet Katinka vázol fel a jövő (vagy nem is annyira jövő) digitális pedagógusáról, aki ahelyett, hogy ételt adna, halászni tanítja meg diákjait ebben az információkkal teli digitális óceánban. Pedagógusnak lenni számomra kicsit olyan, mint orvosnak lenni. Ők a betegek gyógyítására esküsznek fel, a tanár pedig arra, hogy tudása legjavát adja, ahogy Katinka fogalmaz, „jóra tanítsa gyermekeinket”, megfeleljen a nem csak kívülről, de belülről is érkező egyre magasabb elvárásoknak.

Azonban ahogy Katinkában, bennem is felmerül a kérdés, hogy képes lesz-e erre minden pedagógus. Ha nem, ők rossz tanárok? Őket kirekeszti majd az iskola? Megbélyegzik őket, amiért nem képesek lépést tartani ezzel az eszméletlen sebességű fejlődéssel? El tudom fogadni Katinka nézőpontját, mely szerint a berögzült módszerek miatt nem tudunk, nem akarunk, nem merünk nyitni az új lehetőségek felé, mint ahogy azt is, hogy az oktatási rendszer számos gyerekbetegséggel küzd. Azzal azonban nem értek egyet, hogy az „érdektelenség és passzivitás” a pedagógustársadalom nagy részére igaz lenne.

Katinka és csoporttársai az a pedagógus-generáció, akik már nem csak a saját szórakoztatásukra használják a digitális eszközöket, de szervezett körülmények között tanulják azok pedagógiai céloknak megfelelő alkalmazását, és gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetnek ezen a területen. A hagyományosnak mondható oktatási rendszerben végzett tanárok – ahogy én is – talán még lassabb tempóhoz szoktak, a technológia pedig sokkal nagyobb ütemben fejlődik, mintsem azt módszertani és számítástechnikai segítség nélkül követni tudnák.

Mindezek mellett Katinkával együtt úgy gondolom, szakmai tudásunk és látóterünk bővítése érdekében meg kell ragadnunk azokat a lehetőségeket, melyek a digitális eszközök világába kalauzolnak, és ezek „okos” alkalmazásában tanulóinkat is segítenünk kell, hiszen számos olyan alkalmazás, megoldás van, mellyel színesíthetjük, érdekesebbé tehetjük a tanórát, ezzel is ösztönözve diákjainkat az aktív részvételre.

Ők pedig így vagy úgy, de akkor is mobiloznak és tableteznek majd – legfeljebb pad alatt, titokban.

Felhasznált irodalom: 

Abonyi-Tóth, A. – Turcsányi-Szabó, M. (2015). A mobiltechnológiával támogatott tanulás és tanítás módszerei. Letöltés időpontja: 2019.05.14. Letöltve innen: https://www.educatio.hu/pub_bin/download/tamop311_II/eredmenyek/m_learning/mlearning_kotet.pdf


Felhasznált képek forrása: 

http://www.creativedigest.net/wp-content/uploads/2016/03/graphic-design-apprenticeship.jpg
https://www.ncta.com/sites/default/files/2017-04/LearningDay.jpg