Az iskolai és iskolán kívüli tanulási környezet töredezettsége.
Modern társadalmunk legnagyobb barátja, és egyben ellensége, a világháló, ahol minden tudás rendelkezésünkre áll. Áldás és átok, minden ember máshogy áll tudás felhasználásának lehetőségéhez. Az oktatásban sincs ez másképpen, hiszen minden tanárnak és diáknak más kép alakul ki a fejében, ha arról beszélünk, hogyan lehet tanulni, mennyire hasznos és milyen lehetőségei vannak rá. Mielőtt ebbe belekezdnénk, tisztázzunk néhány fogalmat, ami segít a téma megértésében.
A címben szereplő tanulási környezet hivatalos magyarázata:
„A tanulási környezet az a támogató környezet, amelyben minden feltétel adott ahhoz, hogy az emberek a lehető legjobban tanuljanak. A rendszer figyelembe veszi az egyéni tanulói sajátosságokat és támogatja a pozitív emberi kapcsolatokat, amelyek szükségesek a hatékony tanuláshoz.”
Ezek alapján joggal merül fel a kérdés, hogy milyen tanulási környezeteket különböztetünk meg, jogosan vagy hibásan. Bár a hazai szakirodalom nem feltétlenül foglalkozik vele mélyen, megtaláljuk a választ Ollé János vagy más, eldugott, névtelen blogbejegyzéseiben, esetleg a Wikipédia mélyebb bugyraiban.
A fent elmondottak alapján három részre szakadt a tanulási környezet alapvető elképzelése: Iskolai tanulási környezet, iskolán kívüli, otthoni. A feladat alapján én kettővel szeretnék foglalkozni, amelyeket a következőképpen kell értelmezni.
iskolai környezet: "társak, pedagógusok, internet, tankönyvek, szemléltető eszközök"Iskolán kívüli környezet: "internet, média, hír-és szórakoztató ipar terméketi, online közösségek, valós természeti és társadalmi környezet, közvetett iskolai információk, természet"
- Jó jó, elég a definíciókból, mit kell ez alatt VALÓBAN érteni?
Az alap elgondolás az, hogy jelenleg az információ szerzés lehetőségét helyzettől és lehetőségtől tesszük függővé, illetve mindegyikhez más és más érzést társítunk.
Gondoljunk bele, hogy iskolai keretek között mennyivel emlékezetesebb a szenvedés, amit az anyagok elsajátításával töltöttünk, melléhelyezve azt a helyzetet, mikor egy másik környezetben sajátítottuk ugyanazt, mégsem vettük észre az egyezést. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a tanórán a diákok - tisztelet a kivételnek - általában passzívan, figyelő üzemmódban ülnek egy-egy tanórán, várva az információt, felelősséget áthelyezve a tanárra.
Hogy a saját példámat vegyem, középiskolában egyáltalán nem igazán értettem az egyes keresési algoritmusok fontosságát és azoknak felépítését, addig a pontig, mikor saját magam kezdtem kutakodni utána, a saját szükségem okán, kis csapattal, céllal feltüzelve.
- De...most is jó, ahogy van nem? Így is nagyon sokat tanulok! Mi ezzel a baj?
Az idő és a kutatások azt igazolják, hogy sokkal több információ áll rendelkezésünkre, mint amennyi időnk áll rendelkezésre azok feldolgozására. Így kijelenthetjük, hogy szétszabdalni ilyen értelemben a tanulásra kész környezetünket nem jó ötlet. A gond abban (is) rejlik, hogy nem vagyunk képesek megfelelően szelektálni a megfelelő információt vagy rosszul osztjuk be az időnket, esetleg rossz forrást használunk. Bárhonnan is nézzük, az információ feldolgozása nagyon hasonlít az étkezési szokásainkhoz - Köszönöm a Tanár Úrnak a hasonlatért - ahol a feltételek és szükségletek függvényében válogatjuk meg a később elfogyasztott ennivalót, az, hogy az a szervezetünkre milyen hatással van, már egy másik beszélgetés kérdése.
- Még ha érteném is miről beszélsz, akkor sem tudnám eldönteni, hogy hogyan tudnánk javítani azon, hogy ennyire szétesetten kezeljünk a tanulási környezeteinket...
Na, igen, ez egy helyes feltevés...A tény, hogy egy ember különbözőképpen reagál az információ szerzés lehetőségére kétségeket ébreszt bennem. Szükséges az, hogy nyitottak legyünk a világra, ami körülöttünk van, dolgozzunk fel információkat, de azokat, amik számunkra fontosak, ott, akkor, amikor ez lehetséges.
Ennek egy módja az, hogy a szemléletünket kissé átformáljuk olyan irányba, hogy az információ megszerzése tudatos döntés legyen. Ezzel is felelősséggel válogassuk meg azokat az adatmorzsákat, amiket mi a való életből vagy az internetről válogatunk össze. Fontos kihangsúlyozni, hogy a tény, miszerint az internet a zsebünkben van, függünk tőle, az életünk nagy százaléka már ott történik, fel kell, hogy ébressze bennünk a vágyat, hogy kordában tartsuk. Ezt pedig elhanyagolni veszélyes, nézzük abból a szemszögből, ami a mindennapjainkat határozza meg:
Bárki, aki elolvassa ezt az írást, valószínűleg utána valamilyen oknál fogva az internethez nyúl, amit a közoktatás tilt és óv tőle. ahogy tiltja a nebulókat azoktól a weboldalaktól is, amelyeket kevésbé ismerik, mondván, hogy a pedagógust zavarja, nincs ideje lektorálni, keressenek hiteles anyagokat, mondjuk könyveket a 19. századból (Kicsit sarkított példa, elismerem).
Úgy gondolom, hogy a tanulási környezet, amelyet jelenleg magunkénak vallunk, ijesztő a modern társadalom számára, mert tudathasadást von maga után. Az ismeretlen kutatása helyett a biztos tartalom betonozott ösvényét jelöli ki, amely, bár biztos, kevés célhoz biztosít utat. A kíváncsiságra és kreativitásra érdemes törekedni, mert ez tesz minket igazán emberré, ettől fogjuk megtalálni céljainkat, örömünket, tanulási céljainkat, környezettől függetlenül.
Köszönöm szépen!
Forrás:
https://www.teachthought.com/learning/10-characteristics-of-a-highly-effective-learning-environment/
https://tka.hu/celcsoport/6479/tanulasi-kornyezetek
http://11tetel.blogspot.com/2016/12/tanulasi-kornyezet_2.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése