„Engem annak idején miért nem így tanítottak?!” – hogyan és miért lett volna jobb az iskolai időszak ha van lehetőség IKT felhasználásra

,,Az információs társadalom megjelenése és az információs és kommunikációs technológiák, a hétköznapok technikájának félelmetesen gyors változása csaknem fordított helyzetet teremt az intézményesített oktatás számára." (Ollé, 2013)

Emlékszem még, kisiskolás voltam egy vidéki kisvárosban, amikor először találkoztam interaktív táblával. Azelőtt, emlékeim szerint, nyoma sem volt IKT-nak az iskolában, oktatásban. Az elhivatott, lendületesebb, fiatalabb tanáraink akkoriban még ugyanolyan kíváncsisággal, érdeklődéssel szerették volna kipróbálni az új eszköz adta interaktív lehetőségeket az órán, bár ez akkor is csak néhány tanórán valósult meg.

Idővel aztán a tanárok is ,,elkényelmesedtek" és inkább már csak szemléltetéshez használtuk a táblát. Lehetett volna másképp, hiszen informatika órákról már nem voltak idegenek az elektronikus programok.

A telefon és a tablet használat akkoriban még nem volt ennyire elterjedt, mint manapság, leginkább a telefonálás, zene hallgatás és fényképezés volt a porondon, amiket a szabadidőhöz kötöttünk, így nem is volt annyira elképzelhetetlen az iskolai és iskolán kívüli élet szétválasztása ebből a szempontból.

Később, a gimnáziumban már más volt a helyzet. Ott CSAK szemléltetés céljából használtunk IKT eszközöket, igaz többször, mint általános iskolában. YouTube videók, kisfilmek, prezentációk kivetítésére nap mint nap használatba vettük. Voltak tanárok, akiknek azonban még a laptop ,,összeszerelése" is csak a diákok segítségével sikerült.

De hogy is lehetett volna ez másképp? Na és miért lett volna jobb IKT-vel?

A mai gyereknél a szemléltetés már alap, amit lát és hall az marad meg a fejében. Miért is lenne ez másképp az internet és a technológia világában? A közösségi oldalakon is mindenki arra figyel fel jobban, ami egy színes képpel van illusztrálva. Nem hiába az Instagram térhódítása. Egy oktató videót ugyanúgy jobban megjegyeznek a diákok, mint egy oldal szöveget a könyvből. Mi lenne akkor, ha még a ,,szemüknél és a fülüknél is többet használnánk"? Mi lenne, ha alkotnának valamit, ha lenne produktuma (akár tárgyi vagy szellemi) annak, amit csinálnak? Ha nem csak megfigyelők lennénk, hanem ők maguk is részévé válnának a folyamatnak? Véleményem szerint nagyot lépnénk előre a megértés és feldolgozás folyamatában. 

Nem lehetetlen célok ezek, azonban a megvalósításhoz véleményem szerint még szükség lenne a következőkre:

• A tanárok számára lehetőséget biztosítani, hogy elsajátíthassák az IKT módszereket, magabiztosan használják az eszközöket.
• Az iskolákban biztosítani kellene a szükséges eszközöket.
• A gyerekeknek már az iskolába kerüléskor meg kéne tanítani eszközeik felelős használatát, hiszen ma már a legtöbb kisgyereknek óvódás korában is volt már telefon a kezében.

Ha ezek megvalósulnának, már csak a képzelet szabhatna határt a kreatív feladatoknak. A gyerekek játszva, élmény szerűen sajátítanák el a tudást. Talán lelkesedéssel és nem frusztráltan, megrökönyödve a sok tanulnivalótól érnének haza az iskolából. Elképzelhető, hogy egy idő után a diákok nem azért járnának órára, mert kötelező, hanem, mert szeretnének minél több mindent elsajátítani. Nem teher lenne a tanulás, hanem egy kaland, aminek a végén érett, önálló, érdeklődő, magabiztos felnőttek távoznak az oktatásból. 

Bárcsak ...😊

Szakirodalom: http://www.eltereader.hu/media/2013/11/Olle2_okt-inform_READER.pdf

Juhász Bianka: Kritikai reflexió Németh Melinda Brigitta: Most mi okoz gondot az IKT iskolai felhasználásában? c. blogbejegyzésére

Kritikai reflexióm témájául Németh Melinda Brigitta gyakorló pedagógus írását választottam. Melinda írásában tanári szemszögből ismerhetjük meg azokat a tényezőket, amelyek problémát okoznak az IKT oktatási célra való felhasználásában. Azért választottam az ő blogbejegyzését, mert én diákszemszögből szembesülök az IKT felhasználás kérdésével, és érdekesnek találom e két szemszög összehasonlítását.

Melinda az iskolák hiányos technikai felszereltségével, valamint a pedagógusok nem megfelelő hozzáállásának említésével kezdi az okok felsorolását. Személy szerint én is hasonlókat tapasztaltam: mind általános, mind gimnáziumi tanulmányaim során számtalanszor találkoztam olyan helyzetekkel, amikor problémát okozott az IKT eszközök tanórai alkalmazása. Példaként hoznék néhány esetet: Volt, hogy az interaktív táblával felszerelt tantermekért folyt a ,,küzdelem” a tanárok között, hiszen ebből körülbelül 3 darab létezett az intézményben. Máskor üzemképes hangszóró, HDMI kábel, illetve projektor hiányban szenvedett az iskola. S ha esetleg sikerült bejutnunk az interaktív táblával felszerelt tanterembe, ahol még a technikai eszközök is kiválóan működtek, akkor előfordult, hogy az internetkapcsolattal adódtak gondok. Röviden, nem volt egyszerű kivitelezni a tanárainknak az ilyen jellegű tanórákat (már ha megvolt rá részükről az igény, illetve a szakértelem). 

Melinda megemlíti továbbá azt is, hogy a tanárok sajnos nem kapnak megfelelő felkészítést ezen a téren. Úgy gondolom, napjainkban alapvető lenne, hogy a pedagógusok számára elérhetőek legyenek olyan képzések, ahol az IKT eszközök használatát el tudják sajátítani azok a tanárok is, akiknek több idő és gyakorlás szükséges ennek megtanulásához.  

A nem megfelelő hozzáállással én is találkoztam általános és középiskolában is. Egyes pedagógusok, ahogy Melinda is említi, ördögtől származó dologként tekintenek az IKT-s eszközökre. Ők azok a személyek, akiknek bármilyen képzést, eszközt kínálnak fel, nem fognak nyitni az új felé. 

Abban az állításában is egyet értek a blogbejegyzés megalkotójával, hogy bár a mai gyerekekkel nehéz megtalálni a közös hangot, nem lehetetlen. Én magam is, bevallom, nehezen tudok hosszú időn keresztül koncentrálni a tanórákon, főleg, ha annak menete monoton. Abban az esetben viszont, ha a tanár megtöri ezt a monotonitást valamiféle interaktivitást igénylő feladattal, akkor nemcsak a figyelmemet képes fenntartani, de az ismeretanyag elsajátítását is jelentősen megkönnyíti. 

Melinda a pedagógusok közösségi oldalakhoz való viszonyát is megemlíti.  Tény és való, hogy a mi generációnk mindennapjaiban jelentős szerepet játszanak az olyan platformok, mint a Facebook és az Instagram, a pedagógusaink tizen- huszonéves korszakaiban viszont az internet még ismeretlen fogalom volt. Így jelentős számban találkozunk olyan helyzetekkel, amikor a fiatalabb generáció tanítja az idősebbet. Például én is gyakran segítek a szüleimnek a közösségi oldalak használatában. Gyakran nem a hozzáértés vagy az érdeklődés hiánya gátolja meg az embereket a szociális hálóra való regisztrációban, hanem a tény, hogy a személyes adatainkkal fizetünk az ingyenes tartalmakért. Ez is inkább az X generációt riasztja el, és nem az Y, illetve Z generációt. Szóval ebben is osztom Melinda gondolatait. 

A blogbejegyzésben továbbá olvashatjuk a következő sorokat:

,,A technika nemcsak az információ tárolásában ad jelentős különbséget, hanem komoly szerepe van a hozzáférhetőség, a megoszthatóság, az interaktivitás korábban soha nem látott mértékű megvalósításában is. Mindezek használata a tanuló számára részben motivációs erőt is szolgáltat. És itt nem arról van szó, hogy a hagyományos osztálytermi keretek közötti oktatást háttérbe kell szorítani. Az itt szerzett és használt tanulási technikák, stratégiák, tapasztalatok nélkül az online térben sem tudják megállni a helyüket a diákok. Gondoljunk csak a vázlatírás, a lényegkiemelés elsajátításának fontosságára.”

Én is úgy gondolom, hogy az iskola alapozza meg számunkra azt a képességet, hogy a lényeget ki tudjuk szűrni, hiszen a ,,vázlatírós” órák, mint mondjuk az én esetemben a történelem és az irodalom óra is ehhez a képességhez segítettek hozzá. Ám a vázlatírás nem mindig segített az ismeretanyag tanórán való elsajátításában. Azért állítom ezt, mert miközben a tanár az anyagot tanította, nekünk javarészt elég nagy kihívást jelentett tartani a tempót, és leírni minden fontos információt, nemhogy még értelmezni is a hallottakat. Néha úgy éreztem, jobb lett volna csak figyelni, és majd az óra végén megkapni a vázlatot elektronikus formátumban (mert egyébként a tanárunk stílusa egyáltalán nem volt monotonnak mondható).

Véleményem szerint mindenképp szükség van az IKT-s eszközök bevonására, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, számos változtatásra van szükség, amit Melinda megemlít, és én is megerősíttetem ezt a kritikai reflexiómban: megfelelő képzés a pedagógusoknak, hozzáállás-változás, korszerű és elegendő mennyiségű technikai eszköz, jól működő internetkapcsolat.

Az iskolai és iskolán kívüli tanulási környezet töredezettsége

Az iskolai és iskolán kívüli tanulási környezet töredezettsége egy meglehetősen aktuális probléma (lehet) mind a diák, mind a tanár számára, de esetenként akár a diákok szülei számára is. Ezen probléma létezésének fő okát, valamint esetlegesen erre megoldást nyújtó gondolatokat szeretnék kifejteni. Ahogyan Buda András is az „IKT ÉS OKTATÁS Együtt vagy egymás mellett?” című művében már első mondatában kifejteni, „Az emberiség történelmének alakulásában a különböző felfedezések és találmányok meghatározó szerepet töltenek be, ezek adnak újabb impulzusokat a változásokhoz.” Ahogy a technológia fejlődése megkönnyítette az otthon robotoló édesanya háztartásbeli feladatait, a hatalmas építményeket felhúzó munkás dolgát, egyidejűleg szivárogtak be a technológiát igénylő tanítási és tanulási módszerek az iskolai és az otthoni környezet világába. Ez teljesen normálisnak hangzik, mégis a valóságban még számos problémát okoz a két szintér egymáshoz viszonyított töredezettsége.

Az egyik legfontosabb problémaforrás, amely először felötlött bennem, hogy iskolákként, tanárokként, családokként, de még talán tanulókként is máshogy viszonyulnak az új digitális eszközök, módszerek bevonásához a tanulásba. Számos szakirodalom kitér a generációs különbségre, ami gyakorlatilag tény, bár egyes szituációkban ezt vitathatónak tartom és inkább az egyes személyek attitűdje között látom azt a bizonyos különbséget. Buda András fent említett művében hasonló módon kitér a generációs különbségekre és az egyes (itt: tanári) csoportok nézőpontjára is: „Bár az iskolában zajló munka még napjainkban is a tanulók-tanárok közös tevékenységén alapul, a főszereplőket Prensky tanulmánya óta (2001) nagyon sokan már nem a hagyományos elnevezéssel, hanem digitális őslakosként és digitális bevándorlóként említik. … Egyrészt arra hivatkoznak, hogy ők nem tehetnek arról, melyik generációhoz tartoznak. Jogtalannak érzik a „megbélyegzést”, hiszen életkoruktól függetlenül mindig igyekeztek magas színvonalon végezni munkájukat. Másrészt azt állítják az elnevezés ellen tiltakozók, hogy szervezett és önképzések segítségével pótolták helyzeti hátrányukat és sok tanítványuknál nem csak szélesebb körben, hanem ráadásul magasabb szinten is használják az IKT eszközöket. …A tanárok másik csoportja azonban valóban nem tekinti élete szerves részének az IKT eszközöket.” Ezen hozzáállást tapasztalhatjuk nem csak a tanároktól, hanem szülőktől és ritkán „digitális őslakosoktól” (diákoktól) is, melynek oka lehet, hogy máshogy ítélik meg a tudáshoz vezető „helyes utat”, bár néha az is előfordul, hogy nem tudják megteremteni vagy otthon, vagy az iskolában a megfelelő eszközöket.

              Személyes véleményem szerint, a diákok megfelelő fejlődéséhez elengedhetetlen az otthoni és iskolai környezet harmonikus együttese, így az iskolák, tanárok és szülők közös feladata lehetne, hogy együtt megtalálják az „arany középutat”. Az bizonyos, hogy ezen eszközöket, módszereket nem zárhatjuk ki az életünkből, sőt. A megoldást az jelenthetné, ha az adott lehetőségekhez mérten élnénk a digitális világ nyújtotta lehetőségekkel, segítséggel, törekedve arra, hogy az alapvető  ’adott lehetőségeink’ mindenki számára biztosítottak legyenek. Valóban szükséges, hogy a tanárok egy vonakodó része is elfogadja, hogy a mobiltelefon ugyanolyan jó szolgálatot tehet egy tanórai feladat során, mint házi feladat írás közben. Hogy a szülők egy vonakodó része is elfogadja, hogy igen, már akár egy 3-dik osztályos gyermek fejlődéséhez a digitális világ ismerete ugyanolyan jelentős mértékben hozzájárulhat, mint a tankönyvek világa. És mindenesetre a gyerekeket is bíztatni kell, hogy lássák meg azokat a lehetőségeket, amelyek építően hatnak rájuk, azokat ne féljenek, otthon és az iskolában párhuzamban használni, találják meg a számukra legmegfelelőbb módszereket, eszközt és végül ne féljenek segítséget kérni, ha nehézség merül fel a választás vagy a használat során.

Buda András (2017): IKT ÉS OKTATÁS Együtt vagy egymás mellett? – Belvedere Meridionale à http://www.belvedere.meridionale.hu/letolt/Buda%20Andras%20-%202017%20-%20IKT%20ES%20OKTATAS%20-%20Belvedere%20Meridionale.pdf (2019. 05. 21.)

Konstruktív kritikai reflexió - Lukács Petra: Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?

Konstruktív kritikai reflexió - Lukács Petra: Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?

   Petra egy rövid magyarázat után, hogy mit is értünk IKT használat alatt, arra kereste a választ, vajon a tantestület miért csak 20-30%-a alkalmazza ezeket az innovatív megoldásokat az oktatásban. 

   Az elsődleges problémát a tanári kar átlag életkorában látta. Az idős tanárokra valóban sokkal jellemzőbb, hogy nem csak nem használják, de még nem is hallottak az IKT adta lehetőségekről. Az ő képzésük idején még szó sem volt  az információs és kommunikációs technológiákról. Azóta a világ rengeteget változott, naponta dobnak piacra újabb és újabb eszközöket, alkalmazásokat melyeket akár az oktatásban is felhasználhatunk. A tanároknak szükségük lenne a megfelelő képzésekre, melyek keretein belül megismerhetik és elsajátíthatják az IKT eszközök hatékony alkalmazását. Úgy gondolom, még ha az idősebb generációnál tovább is tartana, de megvalósítható lenne a felzárkóztatás. Ez viszont, ahogy Petra is kiemelte, nem könyvekből elsajátítható tudás, gyakorlati oktatásra lenne szükség, türelmes, segítőkész oktatókkal. A cél mindenképp a magabiztos eszközhasználat lenne a hatékony tudásátadás érdekében. 

   Petra szerint a másik nagy probléma, ha valaki ismeri is a lehetőségeket, nem alkalmazza. Valóban igaz, hogy a legtöbb tanár esetében az IKT használat megragad a szemléltetés szintjén. Az interaktív táblát például csak prezentációk kivetítéséhez és filmvetítés céljából kapcsolják be. Sokan nem is ismerik az interaktív programokat, mások pedig nem tudnak vagy nem akarnak elrugaszkodni az eddig használt módszerektől. Plusz időt és energiát igénylő feladatokba nem sokan vágnak bele. Amennyiben mégis megteszik, számítaniuk kell a kollégák rosszalló megjegyzéseire, ugyanis az újdonságot nehezen fogadja el a közösség. Véleményem szerint ez szintén abból adódik, hogy a legtöbben nem értenek az IKT használathoz, vagy nem fogadják el az új megoldásokat a régiekkel szemben. 

  Petra arra is kitér, hogy a tanárok között akadnak akik az önfejlesztés helyett az elektronika hiányosságai mögé bújnak. Én is találkoztam már hasonló esettel, amikor a diákok segítsége nélkül nem jöhetett volna létre az interaktív óra. Ugyanakkor abban is van igazság, hogy az iskolák gyakran nem biztosítják a megfelelő eszközöket, vagy a már meglévő eszközök nem működnek rendesen. Úgy gondolom ezek rendszeres ellenőrzésére -és ahol szükséges- javítására is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. 

  A blogbejegyzés utolsó mondatával teljes mértékben egyetértek, szerintem sem csak az informatikusok feladata lenne a digitális kompetencia fejlesztése.

    Összességében azt mondanám, hogy egyik felmerülő probléma sem megoldhatatlan, csupán tenni kell a változásért.

Mobiltelefon és iskola

Mobiltelefon és  iskola

30 évvel ezelőtt , amikor a barátom kisebb bőröndméretű mobiltelefonnal sétált,s azt mondta a technikai fejlődéssel mindenkinél lesz,az 1990-es évek elején még kinevettem, mondtam drága a percdíj, nincs térerő, ő azt mondta hamarosan mindenkinél lesz,az óvodástól a nagymamáig ,nálad lehet ,hogy nemcsak egy , hanem több is. Jómagam kissé szkeptikus szemlélődőként meg kell állapítanom, hogy mindez megvalósult. Mivel a mobiltelefon a mindennapok szinte valamennyi színterén megjelent, hatása a gyerekeket és a fiatalokat sem kerülhette el. Ezen persze nincs mit csodálkozni: nem ismerünk még egy olyan jelentős technikai eszközt, mely alig másfél évtized alatt képes lett volna meghódítani a fejlett világot és ekkora hatást gyakorolni az emberi tevékenység legalapvetőbb formáira. Ez pedig számos olyan kérdést vetett fel és vet fel ma is, melyekre egyelőre még késik az érdemi válasz.

A 2009. első negyedévi statisztika szerint Magyarországon a mobiltelefon-előfizetések száma 12,1 millió volt, azaz 100 lakosra 121 mobil-előfizetés jutott. A feltöltő-kártyás előfizetések száma egy év alatt 348 ezerrel emelkedett. Az összes telefonbeszélgetésre fordított idő 73 százalékát mobilkészülékekről indított hívások tették ki.

Arról nincs pontos adat, hogy a magyar fiatalok hány százaléka használ rendszeresen mobiltelefont, azt viszont egy 2008. szeptemberi reprezentatív Szonda Ipsos-kutatásból tudjuk, hogy a 8–14 évesek 29 százaléka nem érti, hogyan lehetett korábban mobiltelefon nélkül él.
A különböző applikációk , fejlesztések az egészségügytől az oktatásig, az ételrendeléseken ,az utazási és banki szolgáltatásokon s még sorolhatnám a különböző életterületeket, mindenhol jelen van. A Maslow-i szükséglet piramis alapját, ki kell egészíteni a internet elérhetőségekkel, ez gyakran fontosabb mint a fiziológiai szükségletek.

A mobiltelefon-használat elterjedése hihetetlen mértékben megsokszorozta az emberek közötti interakciók számát. Egyre több az olyan élethelyzetet látunk, amely korábban magányos megélt szituáció volt, gondolok itt példaként egy étel elfogyasztása,egy edzőtermi gyakorlás  sorolhatnám , ami előtt vagy amely után a felhasználó telefonja után nyúl, hogy azon frissiben információt közöljön egy hozzá közel állóval, és posztolás után ,akár egy verseny helyzetben várja a reakciókat, kevés like vagy nem elég számú komment is frusztrációt okozhat, különös a fiatalabb generációknál,meg lehet állapítani a telefon a "életben maradáshoz" nélkülözhetetlen.

Sokszor panaszkodnak szülők, hogy az iskolából éppen csak hazatérő gyermek azonnal a számítógéphez ül, bekapcsolja a Skype-ot,közösségi médiát és véget nem érő csetelésbe kezd – ugyanazokkal, akikkel együtt töltötte a délelőttöt, és akiktől alig pár perce vált el. Sms-eket ír és fogad, akár még a tanulási idő alatt is; de ha éppen el is mélyül valami másban, megnyugtató számára a tudat, hogy online van, azaz kommunikálhatna, ha akarna.

2005-ben a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete és a T-Mobile közös kutatása azt állapította meg,hogy gyerekek számára a mobil elsősorban közösségi játék, a közös társas teret szervező kommunikációs csomópont.” Ugyanezen a konferencián hangzott el az is, hogy a mobilkommunikáció természetes, ősi emberi igényeket elégít ki, egyértelműen „humán technológiának” tekinthető.

Egy fejlődéspszichológus szerint „a technológia használatával a gyermekekben fokozódik az ügyesség érzete, és megnő az önbizalmuk”.
Mindjárt hozzáfűzném , hogy az előnyök mellett hátrányokat is okozhat ,a nem tudatos használat. A mobbing , az álhírek az internetes bűncselekmények megelőzésre fel kell készíteni a diákokat.

A korlátlan, az idő és a tér által nem gátolt mobilhasználat kapcsán gyakran elhangzik az a félelem, hogy a pozitív vagy negatív élmények azonnali megosztására való törekvés, a gyors vigasz keresése, a kényes helyzetek, a konfliktusok utáni egyedüllét előli menekülés megakadályozza, hogy az egyén az átélt eseményekből levonja a maga tanulságait, és azok személyiségépítő elemei interiorizálódjanak. Ha pedig ez megszokássá válik, később nagyfokú felületességhez, infantilizmushoz vezethet.

Mint arra pszichológusok felhívják a figyelmet, pedagógusok pedig mind gyakrabban tapasztalják, a folyamatos kapcsolattartás könnyen mobiltelefon-szenvedélyhez vezet.

Sokunk számára a telefon munkaeszköz, tehát hiánya akár teljes bénultsághoz is vezethetne.
Mindig elérhetőnek lenni,minden percben figyelni a híráradatot, komoly függőséget okoz.
Volt szerencsés ifjúsági projektben ,olyan fiatalokkal dolgozni,akik különböző szenvedélybetegségekkel küzdöttek.

A korai rendszeres maroktelefonálás zavarokat okoz a gyermek agytevékenységében, noha minden kétséget kizáróan nem sikerült bizonyítani a mobilsugárzás káros hatását.

Minden szülőnek szíve joga, hogy eldöntse, mennyire veszi komolyan ezeket a félelmeket. Ami engem illet, sajnos nemegyszer tapasztaltam már, hogy környezetvédő szervezetek téves vagy hiányos információk alapján törnek lándzsát technológiák felett, ami sok esetben alkalmas a pánikkeltésre is. Az mindenesetre bizonyos, hogy mint szempont a fenti aggályokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül akkor, amikor a gyerekek mobiltelefon-használatáról folyó vitában elhangzó érveket mérlegeljük.

Európa több országában született már jogi válasz a mobiltelefonnal elkövetett vétségek, bűncselekmények visszaszorítására. Bajorországban és Görögországban 2006 óta törvény tiltja az általános és középiskolai mobilhasználatot. E drasztikus megoldástól elsősorban azt várják a törvényhozók, hogy minimálisra csökkenjen az esélye annak, hogy a diákok erőszakos vagy pornográf tartalmakat vigyenek be az iskolába. Az olasz parlament a magánszféra védelmére hivatkozva megszavazta, hogy akár 30 ezer eurónyi pénzbüntetést is kiszabhatnak arra az olasz diákra, aki mobiltelefonjával felvételeket készít az osztályteremben. Emellett az iskola vezetősége súlyos fegyelmi büntetéssel is sújthatja a tanulót.

Magyarországon nincs kötelező érvényű tiltás, a törvény csupán lehetőséget ad erre. Az oktatási intézményeknek a közoktatási törvény 129. § (8) bekezdése alapján 2004. december 31-ig felül kellett vizsgálniuk házirendjüket; ez a legtöbb intézményben jó alkalom volt arra, hogy helyi szinten szabályozzák a diákok iskolaidőben történő mobilhasználatát. Az iskolák többsége nem a teljes tiltás mellett döntött: a bevett gyakorlat az, hogy a tanórák alatt tilos bekapcsolt állapotban tartani a mobiltelefont, a szünetekben viszont használhatják telefonjukat a diákok. Ezt a megoldást követendőnek tartjuk.

Az iskolák nem tilthatnak ki tetszőlegesen mindenféle, a tanuláshoz nem szükséges tárgyat. A tiltásnak ésszerűnek kell lennie, soha nem lehet önkényes. Általánosságban elmondható, hogy azok a tárgyak, amelyeket az emberek az adott helyre általában magukkal visznek, nem tilthatók ki. Az oktatási jogok biztosa szerint napjainkban a mobiltelefon olyan használati eszköz, amelyet az emberek – így a tanulók is – rendszeresen hordanak, folyamatosan használnak, és szinte mindig maguknál tartanak.
A közoktatási intézmények tehát házirendjükben nem tilthatnak ki minden mobiltelefont.

A tanulók természetesen felelősségre vonhatók, ha tanórán nem a tananyaggal, hanem bármi mással, így a mobiltelefonjukkal foglalkoznak. A nevelési-oktatási intézményekben ugyanis a pedagógus joga és kötelezettsége, hogy biztosítsa a tanítás zavartalanságát. Ha tehát a rend másként nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak. Mihelyt azonban az órának vége, az elvett tárgyat vissza kell adni a tulajdonosának.

Elfogadhatónak tartom azon véleményt,hogy a mobiltelefon-használat sok helyzetben szükséges, más helyzetben elfogadható, bizonyos esetekben pedig egyszerűen megengedhetetlen. Ilyen hely a tanóra is. A mobilkommunikációnak, mint minden társas érintkezésnek, megvan a maga kultúrája. A mobiltelefon használatát a szülők példáján szocializálódott gyerek tükrözi ,ha erre a szülő nem tanítja meg a gyermekét, márpedig a jelek szerint sok esetben bizony saját maga sem tudja az normákat betartani vagy elfelejtkezik róla, az iskola feladata, hogy ezt megtegye nem csak a gyermek, hanem – hangsúlyozom – a maga védelmében is.

Van a dolognak más vetülete is. Mélyen egyetértek Hanczár Gergely megállapításával, miszerint „pedig mennyi mindenre lehetne használni az iskolában a telefont. Bizonyára mindenkinek van ezer ötlete. Felvehetünk vele egy fizikai kísérletet, és elküldhetjük kényelmesen a hiányzó osztálytársunknak. Egy feleletet utólag elemezhetünk. Lefilmezhetjük, ahogy a töritanár elmutogatja a térképen a tatárok főbb útvonalait. Fényképezhetjük a táblára rajzolt dolgokat, a papíron behozott képeket, bármit. Bluetoothon cserélgethetjük. Képzeljük el, amint a tanárnéni azt mondja, hogy »kedves gyerekek, a házi feladat az lesz, hogy…«, mire senki sem jegyzetelni kezd, hanem már nyomja is a telefonján a hangfelvétel gombot, ami felveszi a most következő pár mondatot. Visszakereshető, később nem lehet vitatkozni, hogy most akkor ki mit mondott. A tennivalókat a telefon naptárába írhatjuk fel. Sokkal életszerűbb, mint amennyire furcsa.”

A kutatás összefoglalót készített a gyerekek mindennapi mobiltelefon-használata mellett és ellen leggyakrabban elhangzó érveket. Megállapítást nyert, hogy a kutatások nyomán a tudomány egyre inkább arra a megállapításra jut, hogy a mobiltechnológia térhódítása nagyszerű kommunikációs fejlemény, amely ősi emberi igényeket elégít ki, noha túlzott használata nem veszélytelen. Számos kockázata ellenére nincs nyomós ok a fiatalokat eltiltani a használatuktól. A magyar gyakorlatban az iskolák maguk dönthetnek a mobileszköz  a tiltás vagy a korlátozás mellett. Megállapíthatjuk, hogy az oktatási környezetben történő mobilhasználat kapcsán, hogy  a zavartalan tanulási környezet biztosítása érdekében szükség van jogi korlátozásra, de a technológiával szembeni harc helyett az iskolának markáns pedagógiai álláspontot kellene képviselnie a kérdésben mind a szülők, mind a közvélemény előtt, bízva abban, hogy ajánlásai hozzájárulnak a kulturált mobiltelefon-használat normáinak meggyökeresedéséhez.

Forrás:
Benedek András: Tanulás és tudás a digitális korban. Magyar Tudomány, 2007/9.Szatmáry Nóra: Mobiltelefon és iskola https://

Miért tartunk az IKT eszközök használatától?

Világunk folyamatosan változik.

Az iparosodás óta, világunkban jelentős szerepet foglalnak el az ember által kreált – sok esetben hatékonyabbnak bizonyuló - gépek, később technikai vívmányok.

Meghódítottuk az eget, a holdat. A háborúkat felváltotta a globális felmelegedés és a túlnépesedés. Esélyegyenlőségre törekszünk, a világ nyugati országai már a Maslow-piramis csúcsáig jutottak. A technika fejlődése, az angol, mint világnyelv, valamint a modern információs társadalom legnagyobb vívmánya az internet, elérhető távolságba helyezte a bolygó legtávolabbi pontjait. A kezünkben, pontosabban a zsebünkben van minden információ, amit eddig a világunkról szereztünk.

De valami kimaradt, van ami nem változik. Az oktatás és annak struktúrája. A diákok még mindig padokba ülve tollal, papírra jegyzetelnek egy olyan információkat, amelyek egy kattintásra vannak tőlünk. Már nem a tudás az információ egyetlen forrása. Egy ilyen világban sokkal inkább használni kéne megtanulni a minket körülvevő rengeteg információt.
Az IKT eszközök használata ebben nyújthat előnyt.

Felmerül még ezek után a kérdés, hogy használjunk-e az oktatásban a technika vívmányait? Nekem inkább az a kérdésem, hogy lehet, hogy még csak a kérdés feltételéig jutottunk? Ha kizárjuk őket –  a minket a hétköznapjainkban körülvevő eszközöket -, azzal az iskolát még inkább elizoláljuk a valóságtól és a hőn áhított gyakorlatiasság minden morzsájától megfosztjuk. Talán az oktatás célját is újra kellene gondolni, ám a blogbejegyzésem most nem ennek kíván szót adni.

Az IKT eszközökkel szembeni ellenérzés, az eszközök ismeretének hiányából adódik. Tapasztalataim alapján, néhány pedagógus maga is tart az IKT eszközök használatától. Sokszor hallottam már, hogy „a technika ördöge”, vagy „írjunk inkább a füzetbe”. Úgy gondolom, ezt a fajta passzivitást az IKT eszközök megfelelő ismeretével ki lehetne küszöbölni. Ez a kurzus éppen ebben nyújthat segítséget.

A gyerekek sok esetben nem veszik elég komolyan az IKT eszközök segítségével biztosított feladatokat. Az eszköz sok esetben ugyanaz, mint amin délután a barátaival játszanak. Érthető módon sok esetben nem éreznek megfelelő felelősséget az itt elvégzendő feladatokkal kapcsolatban. Ez okból kifolyólag a diák és a tanár is sok esetben inkább kerülné az IKT eszközök használatát.

Amint a bejegyzés elején említettem a változás folyamatos. Ám sokszor hajlamosak vagyunk tartani a változástól, egy jól megszokott rendszer esetében. Egy új típusú feladat egy új kihívást jelenthet a gyerekek számára. Ami az általában motiválatlan diákokban ellenérzéseket válthat ki. Amely fáradtságtól a pedagógusok inkább megóvnák magukat, hiszen ők annyira úgysem akarták volna használni a szóban forgó eszközöket.

Ezeknél is gyakoribb az anyagi támogatás és a financiális háttér biztosítása a legújabb eszközök beszerzésének érdekében. De ez a probléma ismét tovább nyúlik a pedagógus, valamint az adott oktatási intézmény „hatásköréből”.

Lehet-e egyetemes megoldás a problémára? Várható-e változás a közeljövőben?

Legyen mobiltelefon az órán vagy ne legyen?

            Véleményem szerint ez a kérdés egy állandó vitatémát képvisel az iskolákban. Manapság kevés az olyan tanár, aki azon a véleményen van, hogy legyen mobiltelefon az órákon.

Ez egyrészt azért van, mert a legtöbb tanári kart gyakorlott, több éve a pályán lévő tanárok alkotják. Ezen pedagógusok kis százaléka szeretne csak változást, legtöbben hívei a bevált módszereiknek. Azonban a fiatal, frissen kezdők szeretnének olyan eszközöket is bevinni az iskolai életbe, amelyek nem mindennapiak és általában tiltottak a tanulók számára az órákon vagy, ha mégis használják, az büntetést von maga után. Ilyen eszköz például a mobiltelefon is.

A legtöbb iskolákban tapasztalataim és ismerősök által tapasztalt élmények alapján elmondhatom, hogy az IKT eszközöknek csak kis százaléka volt megtalálható a tanításban. Ilyen eszközök voltak például a PowerPoint-os bemutatók készítése vagy Youtube használata. Azonban ez hogyan biztosítja a tanulók aktivitását és bevonódását az órai munkába? A PowerPoint bemutatók akkor jók, ha azt a tanuló maga készítheti el és adhatja elő, a Youtube-ot viszont általában csak videók, filmek nézésére használtuk. Személyes tapasztalat, hogy az első 5-10 perc után már legtöbbször nem is figyeltünk rá. A diákoknak sokkal érdekesebb lenne, ha ő maguk dolgoznák fel a témát online tanítás vagy podcast elkészítésével.

Sajnos ez a legtöbb helyen nem így megy. Így érkezünk el a mobiltelefonok használatához, ugyanis az a diák, aki unatkozik, az általában előveszi a telefont és minden mást csinál, csak nem az órára figyel. Felteszem a kérdést: Lehetne ez másképp?

A válaszom: IGEN! Amint említettem, sokan ellenzik a használatát, tehát biztosan felmerülne irányomban az a kérdés, hogy: Jó, mégis hogyan? A kérdés jogos, hiszen, ha elolvassuk Buda András tanulmányát, a következőt láthatjuk: „A magyarországi helyzetről szóló jelentés szerint az általános iskolák negyedik évfolyamán az intézmények 5,5%-a, nyolcadik évfolyamon 11%-a, a gimnáziumok 11. évfolyamának 17,8%-a, a szakiskolák és szakközépiskolák 22,5%-a rendelkezik számítógépes együttműködést és kommunikációt biztosító tanulási környezettel.” (Buda András - 2017 - IKT és oktatás, Együtt vagy egymás mellett?) Ebből is látható, hogy a legtöbb iskola nem biztosítja az IKT eszközöknek a használatát az oktatásban.

A válasz azonban személyes gondolataim szerint egyszerűbb, mint hinnénk. Manapság kevés olyan diák van, aki nem rendelkezik okos telefonnal, táblagéppel vagy laptoppal. Viszont, ha van olyan, akinek még sincs a birtokában ilyen eszköz, akkor páros vagy akár csoportos munkát is alkalmazhatunk. Így az előbbiekben említett problémát kiküszöböltük.

A tanulók minden órára viszik magukkal eszközeiket. Az előző órai anyagot több alkalmazással is tesztelhetjük tantárgytól függően, hiszen az idegen nyelvi órákon az adott nyelven több másik applikáció is fellelhető. Ilyen IKT eszközök például: Kahoot, Quizlet, Duolingo, SparkNotes, Google Classroom stb. Ezután online tananyagok segítségével taníthatjuk meg az adott anyagrészt és óra végén, ha marad idő, akkor játékosan tesztelhetjük, a már említett pár IKT eszközök segítségével, hogy mit sikerült tanulóinknak elsajátítania.

Azonban fennállnak problémák ezzel kapcsolatban. Biztosan belém kötnének: Mi van, ha a tanuló nem azt az oldalt használja, amit én kértem? Hogyan tudom ellenőrizni? Szerintem van már olyan fejlett a technológia manapság, hogy, ha a tanuló az iskolai wifit használja, akkor azon keresztül letilthatunk olyan oldalakat, amelyeket nem szeretnénk, hogy használjanak. Hogyan tudom megakadályozni, hogy ne mobilinternetet használjanak? A wifi hálózat megmutatja az éppen rákapcsolódott emberek számát és már is tudni fogom, hogy ki az, aki nem az órai munkában vesz részt, hanem egyéb elfoglaltságokkal tölti az idejét.

Fontos, hogy egy ilyen technikailag fejlődött társadalomban megtaláljuk a közös nyelvet diákjainkkal. Ilyen esetben a telefon által. Szerintem az idősebb generációnak is jót tesz egy kis újdonság, hiszen kicsit fiatalabbnak is érezhetik magukat ezáltal, a diákok pedig örömmel mennek órára. Ne féljünk mindentől, ami új, merjünk változtatni!

Felhasznált szakirodalom:

Ollé, János ; Lévai, Dóra: A XXI. század oktatástechnológiája I. és II. Eger, Magyarország : EKF Líceum Kiadó (2015) à http://mek.oszk.hu/14400/14440/pdf/14440.pdf (2019.05.17.)

Buda András (2017): IKT és oktatás. Együtt vagy egymás mellett? – Belvedere Meridionale à http://www.belvedere.meridionale.hu/letolt/Buda%20Andras%20-%202017%20-%20IKT%20ES%20OKTATAS%20-%20Belvedere%20Meridionale.pdf (2019.05.17.)

Mihalicz Zsuzsanna - Komplex módszertani megoldás: Regiolektusok Magyarországon

Iskola: Székesfehérvári SzC Széchenyi István Műszaki Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

Tantárgy: Nyelvtan

Osztály: 10. G

Az óra címe, témája: Nyelvjárások Magyarországon (Nyugattól a határon túlig)

Felszerelés: okostelefon, füzet, interaktív tábla

Kapcsolata más tárgyakkal: történelem, honismeret, irodalom, társadalomismeret, földrajz

Az óra célja: Megismertetni a diákokkal az eddigi évek során kialakult dialektusokat, nyelvjárásokat Magyarországon. Célja, hogy képesek legyenek megkülönböztetni a régiókat, fel tudják ismerni a különböző tájszólásokat. Szélesíteni a magyar nyelvvel kapcsolatos tudásukat, erősíteni a magyar nyelv iránti identitásukat. Támpont a 12. év végén esedékes érettségi Regionális nyelvi tagolódás Magyarországon című tételhez.

Reflexió: Az óra menetét úgy állítottam össze, hogy a diákoknak nagyobb mértékben legyen lehetőségük érvényesülni a tanóra keretein belül, mind csoportmunkában, mind egyénileg. Az óra eleji ismétléssel nemcsak a ráhangolódásra, hanem az óra menetéhez szükséges előzetes tudást is felelevenítésére is törekszem. Az óra egy részében a frontális magyarázást alkalmazok, mivel az új anyag elsajátításához egy ilyen témánál elengedhetetlennek tartom, de törekszem ennek a módszernek a használatát lecsökkenteni annyira, amennyire csak lehet. Egy-két drámapedagógiai elem becsempészésével az órába (rövid előadások), próbálom még izgalmasabbá tenni a tananyag elsajátítását, közelebb vinni a gyerekekhez az egyébként kissé száraz anyaghoz, amely szintén több lehetőséget adhat a diákok szereplésére és a közös munkára a tanórán. A legjobb szöveget/előadást valamilyen módon jutalmazom, akár pontgyűjtéssel, akár más egyéb lehetőséggel. Az online hanganyagok és internetes oldalak segítségével egyfelől szemléltetni szeretném a tananyagban elhangzottakat, másrészről olyan online forrásokat adnék a kezükbe, amik megbízható tartalmúak. A csoportmunkával a közös gondolkodásra/ probléma- és feladatmegoldásra ösztönözném őket, a prezentációkkal pedig a retorikai, előadói készségüket, kívánom fejleszteni. Természetesen az óra menetébe számos komplikáció is közbeléphet, például nincs megfelelő internet hozzáférés biztosítva sem a tanárok, sem pedig a diákok számára, vagy az interaktív tábla hiánya a teremben. A házi feladattal kapcsolatban, a zanza.hu-s videó megnézésével és a rövid PPT elkészítésével otthon, a tananyag mélyítését szeretném élvezetesebbé/játékosabbá tenni számukra.

Idő	Az oktatás tartalma, tananyaga Az oktatás menete, folyamata, lépései	Alkalmazott oktatási módszerek és szervezési módok	Taneszközök, tananyagok, tábla képtere	Egyéb megjegyzések
3 perc	Jelentés Adminisztráció
5 perc	Ismétlés a múlt órai anyagból (az óra ritmusának felvétele)	Kahoot kvíz – A magyar nyelv kialakulása/ társadalmi nyelvváltozatok àJátékos feladat a tanár irányításával	Mobiltelefon, interaktív tábla
10 perc	Új anyag ismertetése Nyelvjárás fogalma Hogyan alakultak ki Régiók és sajátosságaik Magyarországon	Kivetített vázlat, amely a tankönyv alapján készült Tanári/Frontális magyarázat	Tankönyv, Interaktív tábla	Anyag a témához: http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/119.html
5 perc	Különböző tájegységekről hanganyag meghallgatása	Online hanganyagok	Interaktív tábla	Hanganyag: http://www.bihalbocs.hu/dialektologia_demo/nyelvjaraster.html
7 perc	4-5 fős csoportok melynek során a gyerekeknek rövid, 3-4 mondatos történetet kell írniuk az internet és a telefonjaik segítségével (egy általuk választott régió nyelvjárása szerint) a megírás után elő kell adniuk a „története”	Az általam ajánlott internetes oldalak, amelyeket a csoportba szerveződés közben felírok a táblára	Mobiltelefon, Füzet	Általam ajánlott oldalak: http://nemzetismeret.hu/?id=3.15 https://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/2011_0001_536_MagyarNyelv/ch18s02.html http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/119.html
8 perc	A megírt történetek prezentálása A diákoknak ügyelni kell a tájegység sajátos kiejtésére A másik csoportoknak ki kell találni, hogy miről szól a történet, és a régiót, amiben íródott
7 perc	Az órán tanultak összefoglalása/ Óra értékelése Házi feladat kiosztása zanza.hu-n található rövid kisfilm megnézése a nyelvjárásokról a videó és az órán tanultak alapján rövid 3-4 diás prezentáció készítése az anyagról	Online oktató videó, füzetbe leírt órai vázlat	Számítógép/tablet	zanza.hu videó: https://zanza.tv/magyar-nyelv/nyelv-es-tarsadalom/teruleti-nyelvvaltozatok

Konstruktív kritikai reflexió Takács Krisztián: Legyen mobiltelefon az órán vagy ne? című blogbejegyzésére

Témája kritikai reflexiómnak

Hogy Takács Krisztián szerint mit szólhat

Az ember:

Legyen-e mobiltelefon az órán, vagy nem kell?

E feladatban azért nem is hagyatkozok másra,

Mert csoporttársam éles gondolkodása

Megfogott.

Lássuk, tőle miről olvasok!

Már a bevezetőben is él Kriszben a tudat,

Hogy az arany középutat

Nehéz megtalálni;

Miszerint senki legyen-e vagy akárki

A teló.

Pedagógusként kemény meló

Lesz nekünk,

Hogy lovaknak túloldalára át ne essünk.

Bizony bizony akad,

Akinek könnyű falat

A legtöbb alkalommal,

Hogy tanári hatalommal

Élve hát

Mellőzze a technikát.

Eme elvnek persze az az oka,

Hogy a kamaszok a

Figyelmüket akasztják szögre,

Utalván az appokra és a böngészőkre.

Fontos, hogy említésként felmerült,

Hogy noha az internet derült

Égnek pálmafája

Az információs Kánaánba;

Korunk diákjainak egy részét

Végképp

Hidegen hagyja

A megoldáskeresés egy adott feladatra.

Eredményt,

Elemzést

Kimásolnak könnyedén.

Láttam már ilyet, szóval kérdem én:

Milyen módon lesz belőlük olyan felnőtt, szülő,

Aki álhíreken fel nem bőszülő

Mentalitással él?

Számára mint a kenyér,

Annyira alapvető a kritikus gondolkodás?

Ki tudja: mikor micsoda, milyen mértékben releváns.

Osztom, hogy nem elég a tábla, a filctoll;

Oktatásunk lemaradt eléggé napjainktól.

S rigorózus

Pedagógus

Nem egy van, kik vélik,

Tanóra során bénít

Minden „digitális vacak”;

Jobb, ha termen kívül marad;

Ördögi fajták.

Alkalmazásukat tanulni nem akarják.

Nekem egyből eszembe később jutott volna,

S csoporttársamnak az élet piros pontja

Azért járna,

Mert az ügyet alaposabban körbejárva

Eleje-végéről

Nem zárkózik az online zaklatás tényétől.

Köznevetség tárgya és mém lehet bárki ma,

Elég egy fáradt kinézet, tanórán pár hiba.

Feltöltik, posztolják, osztják csordulásra,

Ím a személyiségi jogok csorbulása

Történik,

Mely fajulhat zsarolásig, visszaélésig.

Persze korántsem ily borús a helyzet;

Rugalmasság, figyelem csodát tehetnek

A felek részéről. Leomlanak a falak;

Kéznél lesz - nem otthon, vagy máshol -  a tananyag.

Fák garmada maradhat erdőkben,

Zengvén: „Tankönyv, (munka)füzet nem lesz belőlem!”.

Krisztián írja: a telefon híd lehet,

Tanulóknak tanuláshoz adhat ihletet.

Az a kulcs csupán, világosabb a napnál,

Hogy le ne ragadjunk egyetlen programnál.

Konkluzióként rögzítésre kerül,

Hogy a kockázat lehetősége benne ül

Ugyan, de az a bátor,

Aki nem fél az új hullámok hadától.

Blogbejegyzés végén optimista zárlat,

Csatlakozom: Viva La Mobilhasználat!

A kép forrása:

https://learninginhand.com/blog/2009/10/13/the-simpsons-and-phones-in-school.html