Csodaeszköz az osztályteremben (Az interaktív tábla és a tanári attitűd viszonya változó pedagógiai környezetben)

„…az interaktív tábláknak csak a folyamatos, rendszeres használata által alakulhat ki a tanítókban, tanárokban, felsőoktatásban dolgozó oktatókban az a pedagógiai-informatikai ismeretrendszer és képesség, mely módszertani értelemben is változást, előrelépést eredményez.”

(Farkas András)

Napjainkban már mindegyik iskola rendelkezik interaktív táblával felszerelt tantermekkel. Beiskolázási útjaim során jártam olyan általános iskolákban is, ahol már szinte mindegyik teremben volt egy-egy ilyen tábla és olyan esettel is találkoztam, ahol egy egyszerű és teljesen lepusztult infrastruktúrájú tanteremben is ott volt a felszerelt IKT eszköz. Néhány iskola tudatosan szervezett fejlesztési folyamatok révén szerzi be ezeket az oktatást támogató eszközöket, viszont az esetek többségében az intézmények informatikai fejlesztések révén jutnak ezekhez a táblákhoz és az azonnali felszerelésüket követően  - nem egy esetben a régi krétás táblák leszerelésével – az osztályterembe érkező tanár kolléga például egy tavaszi szünetet követően szembesül azzal, hogy a hétköznapi oktató-nevelő munkája gyökeres átalakításra szorul. Farkas Andrásnak az Új Pedagógiai Szemlében megjelent tanulmánya (Farkas, 2013) kiváló kórképet ad az interaktív tábla hozzáadott pedagógia értékei vonatkozásában.

Általános az a szemléletmód, hogy az ilyen és hasonló infokommunikációs eszközökkel történő felvértezés révén az iskolai oktató tevékenység modernizációja megvalósult. A valóság ennél azért lényegesen komplexebb. Téves az a felfogás, miszerint a tábla vetítővászonként való használata, vagy egy-egy lineáris prezentáció kivetítése már magával hordozza a komplett interaktivitást. És azt is mindenképpen le kell szögeznünk, hogy egy ilyen óra megvalósítása jóval többrétűbb, mint a tantermi kivitelezés. Egy-egy  tanórát hosszas előkészület előz meg és akár az óra közben is jelentkezhetnek komoly pedagógia-informatikai felkészültséget igénylő történések. De mire is gondolok itt?

A táblahasználatot tekintve a pedagógus társadalom két végletre osztható és a kettő között jelenleg még igen nagy űr tátong. A fiatal, pályakezdő kollégák többsége és a régebb óta pályán lévők közül egy kisebbség nyitott az új technológia megismerésére és alkalmazására; míg a másik oldalon álló (jelenleg többség) teljesen elzárkózik attól, hogy a táblát funkcióját tekintve használja. Ennek oka lehet a „csodaeszköz” pedagógiai értékében való hitetlenség, az egy-egy ilyen órát előkészítő hosszas utánajárás és felkészülés elvetése, illetve a hozzánemértés problematikája.

Mindezt jól bizonyítja az OFI által 2011 és 2015 között végzett eLEMÉRÉS program (Hunya, 2015), mely azt hivatott demonstrálni, hogy hol tartanak a mérésben résztvevő intézmények az IKT intézményfejlesztő szemléletű használata terén.

Az ábra jól szemlélteti, hogy például 2015-ben a vizsgálatba bevont 618 intézmény esetében a kollégák csupán harmada (körülbelül 35-35%) vallotta azt, hogy az interaktív eszközöket integráltan vagy „csak” használja. Meglátásom szerint ahhoz, hogy a fenti számok tekintetében érdemleges előrelépés történjen igazából három területen kell változást elérni:

• IKT fejlesztések hatékonyságnak javítása
• az interaktív eszközök eredményes használatát elősegítő tanártovábbképzések megvalósítása
• az újjászerveződő tanárképzésben az IKT kompetenciák szerepének kiemelése

De nézzük meg, hogy mire is gondolok az egyes területek vonatkozásában.

Sok esetben előfordul, hogy a több beszerzési ciklusban megvásárolt eszközök nem kompatibilisek egymással, az elhasználódott/elromlott eszközök cseréje lassú, illetve a táblákhoz használható oktató anyagok nem működnek a rendelkezésre álló hardverekkel és szoftverekkel. Nagy probléma továbbá, hogy az évenkénti licenszmegújítások költségesek, a szervizelési feladatokat végző személyek köre és azok feladatai nem tisztázottak és a legtöbb esetben az az egyszerű probléma is előfordulhat (és gátat szab az eredményes munkának), hogy a teremben nincs elégséges internetelérés. Végezetül ehhez a területhez sorolnám egy esetleges „IKT mentor” személyének szükségességét, akihez a kollégák bizalommal fordulhatnának ügyes-bajos kérdéseikkel; de ő lehetne az, aki házi továbbképzések szervezésével is elősegíthetné az intézményi IKT fejlődést.

Jómagam rendszeresen figyelemmel kísérem a továbbképzési lehetőségeket, de infokommunikációs eszközök hatékony használatát megcélzó lehetőségekkel sajnos csak ritkán találkozom. Probléma továbbá, hogy ezek a képzések csak általános területeket érintenek és nincs opció az egyes szaktárgyi lehetőségek körbejárására, a komplett anyagok tanulócsoportokra történő átszabására vagy saját interaktív tananyag kifejlesztésére. Fontos lenne még ezen képzések kapcsán az alkalmazott módszerek, továbbá a tartalom és időtartam vonatkozásban való rugalmasság, de ezt jelenleg a szigorú kereteket szabó akkreditáció nem teszi lehetővé. Végül fontos lenne még, hogy ezen képzéseket a pedagógus kollégák eltérő tudásszintjének figyelembevételével szervezzék, mert ez a szempont is elengedhetetlen a hatékonyság vonatkozásában.

Végezetül említést kell tennünk arról is, hogy a tanárképzésben is hangsúlyosan kellene érvényesülni azon szemináriumi óráknak, melyek a tanár szakos hallgatók ezen irányú fejlődését segítik elő. A nagy kérdés az, hogy e tárgyak hogyan épüljenek be a képzési programokba. Esetemben jelenleg ezt a tanárképző központ szervezi, de meglátásom szerint hatékonyabb lenne, ha szaktárgyi keretek között beszélnénk például az interaktív tábla angol órákon történő hatékony alkalmazásának lehetőségeiről.   

Felhasznált irodalom

Farkas András (2013): Az interaktív tábla és a pedagógiai érték.
Új Pedagógiai Szemle, 3-4. sz. 10-24.

Hunya Márta (szerk., 2015): eLEMÉRÉS 2011-2015 – Gyorsjelentés http://ikt.ofi.hu/ikt/wp-content/uploads/eLEMERES_2015.pdf (letöltés ideje: 2019.03.31)

Kelemen Rita (2008): Az interaktív tábla néhány módszertani lehetősége a közoktatásban és a tanárképzésben. Iskolakultúra Online, 2, (2008) 176-187.  http://www.iskolakultura.hu/iol/iol_2008_176-187.pdf (letöltés ideje: 2019. 03.31.)

Lakatosné Török Erika (2008): Pedagógiai innováció a felsőoktatásban. Informatika a felsőoktatásban konferencia, Debrecen, 2008. augusztus 27-29. http://www.agr.unideb.hu/if2008/kiadvany/papers/B65.pdf (letöltés ideje: 2019. 03. 31.)