„Engem annak idején miért nem így tanítottak?!”
Miért lett volna jobb az iskolai időszak, ha van lehetőség IKT eszközök használatára?
Blogbejegyzésem témájaként azt
vizsgáltam, vajon mennyiben befolyásolta volna a megítélésemet, ha már a
középiskolában vagy még korábban megismerkedtem volna a korszerű IKT eszközök
használatával. Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani Veletek személyes
tapasztalataimat, érzéseimet, aggályaimat.
Eddig az évig úgy gondoltam teljesen jól megvagyok ezek nélkül az applikációk nélkül is, és most kellett szembesülnöm azzal, hogy rettenetesen le vagyok maradva. Eljutottam arra a pontra, hogy érzem/tapasztalom, az ilyen fajta „tudástár”
nélkül, tanárként a későbbiekben sokkal nehezebben fogok boldogulni a szakmámban.
„A változást és annak hatásait követve az oktatás és nevelés színterén jelen lévőknek lépést kell tartaniuk az információáradat befogadásával, szelektálásával és feldolgozásával, valamint az új technológiai eszközök használatával és oktatási-nevelési folyamatokba való beilleszthetőségével is.” - Lévai Dóra
Rendben van ez így?
Felmerült bennem tehát a kérdés, hogy mi az oka
annak, eddig miért nem éreztem szükségesnek az IKT eszközök beintegrálását a későbbi tanári éveimbe. Elvégre én ebben nőttem fel, nem? Az ilyen eszközök használatának a munkámban természetesnek, magától értetődőnek kellene lennie. Sajnos azonban úgy érzem, még én se vagyok teljes mértékben "felkészülve" az alkalmazásukra. Rá kellett döbbennem, ennek egyetlen oka van: mi se ezt a
fajta szemléletmódot tanultuk el a középiskolában.
Miért "nem oké" ez a felfogás?
A tanáraink nem a
nyitottságra és az új dolgokra való fogékonyságra biztatták a tanulókat, hanem még
inkább ellene hergelték, szidták, szapulták az ilyen eszközöket és
teljes mértékben ellenezték a használatukat. Holott előbb utóbb be kell látniuk, hogy a rohamtempóban haladó technológiai innovációk és azok alkalmazásának igénye szükségszerűvé teszi az oktatásba való bevezetést. Meglátásom szerint középiskolai tanáraink feladata lett volna bevezetni minket a
lehetőségekbe, megmutatni, hogy mik azok a módszerek, amik esetleg, segítenék, fejlesztetnék tanulásunkat, bővítenék eszközhasználatunkat.
Mi lehet az elutasító
hozzáállás oka?
Buda András 2017-es tanulmányában melynek címe az IKT ÉS OKTATÁS az online
felhasználókat két csoportra bontja:
Tapasztalataim szerint manapság a közoktatásban dolgozó tanárok nagy
többsége a digitális nomádok táborát erősíti, amelyet Buda András így
jellemez:
„Jelentős
időre van szükségük egy program használatának elsajátításához, biztos, stabil
felhasználói rutin csak lassan alakul ki bennük. Ezért próbálják meg kikerülni
a programfrissítéseket,...új változat sokszor...megzavarja a megszokott, nem
egyszer inkább mechanikusan begyakorolt megoldásaikat. Így aztán új programok
használatának megtanulásához csak nyomós indok vagy kényszer hatására fognak
hozzá, előrehaladásuk általában lassú, vontatott, önmaguktól kevéssé
próbálkoznak a program felfedezésével. Mégis szégyellnek segítséget kérni,
talán úgy érzik, palástolni kell tájékozatlanságukat.”
Ez a fajta tanári magatartás eredményezte azt, hogy elmaradottnak érzem
magam és azt látom, hogyha nem változtatok a hozzáállásomon akkor én is ebbe a
kategóriájú tanári csoportba fogok besorolódni.
Konklúzió, avagy miért
lett volna jobb, ha más mintát kapok?
Sajnos itt az egyetemen szembesültem vele, hogy ha már a középiskolában, de
megkockáztatom felső tagozatban, elkezdték volna a tudatos
internetfelhasználást kialakítani bennem, nem kéne akadályokba ütköznöm például 20 évesen. Sokszor a mai napig ha böngészek, nem sikerül kiválogatnom
melyek a megbízható források, arról nem is beszélve, hogy sokszor már az is
nehézségeket okoz, hogy a megfelelő keresési szót megtaláljam egy adott
témához, ami számomra eléggé elkeserítő.
Emlékszem, hogy mekkora nyűg volt a sok száraz tétel bemagolása az
érettségire, és mekkora 'friss lélegzetvétel' volt, amikor véletlen felfedeztem
a zanza.hu-t, ami milliószor érdekesebbé és megjegyezhetőbbé tette a tananyagot.
Persze a tanáraink részéről voltak próbálkozások arra, hogy bevonjanak minket az óra menetébe, de az
interaktív táblák csak számukra voltak interaktívak, bár még ezt se állítanám
100%-osan. Ha használták is a táblát, jobbára kivetítésre, vagy videós
szemléltetésre, amit valljuk be, egy mezei projektorral is meg tudták volna
oldani. Interaktivitás tehát sehol nem volt jelen az órán. Mindemellett az IKT eszközök bevonásával, nem csak egyoldalú, egyéni
fejlődést értek volna el, hanem a mi informatikai készségünket is éppúgy fejlesztették volna, mint a sajátjukat. Végre lehetőségünk adódna arra, hogy a közösségi felületek használatán kívül, a
böngészés egy új, talán tartalmasabb felhasználását tapasztaljuk meg.
Pedig milyen jó lenne ha a későbbiekben a gyerekeinknél vagy a munkánk során kamatoztatni tudnánk az IKT eszközökről szerzett tapasztalatainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése