Gergelics Zsolt: Legyen mobiltelefon az órán
vagy ne legyen?
A mobiltelefon órai használata mellett és ellen is számos érvet
sorakoztattak fel az ellentétes nézeteket valló táborok. A döntés lehetőségét
mindenkinek meghagyva azonban érdemes figyelembe venni azokat a tanulmányokat,
amelyek kimutatták, hogy a készülékek használata során nemcsak a tanulási
teljesítmény javul, hanem jótékonyan járul hozzá az osztálylégkör alakulásához
is. Ahogy Kis Sándor „Elő a mobilokkal!” című írásában is írja:
„A diákok érzelmi szempontból pozitív módon viszonyulnak a vizsgált eszközhöz, annak bevonása az oktatásba motiváló hatású. Ez az eszköz kapcsolat lehet az iskola, a pedagógus világa és a diákok világa között.”
A tanulók jobban érdeklődnek a
tananyag iránt, ami részben annak is betudható, hogy a mobiltelefonok „tilalma”
már nem vált ki körükben „ellenállási reakciót”, sőt a mobilok használatára
adott engedélyt jutalomnak élik meg, így a tanulás iránti motivációjuk is
fokozódik. Az eszközök használata során, dacára a diákok szociális elszigetelődését
hangoztató álláspontnak, tanulói csoportok jöhetnek létre, amelyek kooperatív
módon az együttműködés új formáját teremthetik meg.
Az objektíven mérhető tanulmányi eredményben történt pozitív
változásokon túlmenően rendkívül hasznos hatással van az osztály morális
magatartására, ezáltal közösségteremtő ereje is lehet. Amikor egy tanuló
mobiltelefont használ, alapvetően nem tanulási, hanem szórakozási eszköznek
tartja, ezáltal a két terület összekapcsolódik és a gyakran külső kényszerként
megélt tanulást játékos formában megvalósuló szórakozásnak is felfoghatják. Ugyanakkor
az is tény, hogy a mai fiatalság az elektronikus eszközöket rutinszerűen
kezeli, használatuk a mindennapjaik részét képezi, éppen ezért sokkal
ismerősebb ismeretszerzési eszközként tekintenek rájuk, mint a tanulás
hagyományos eszközeire, a nyomtatott formában eléjük tárt szövegekre. Nem is
szólva arról, hogy az interaktív tartalom mindig nagyobb vonzerővel bír, mint a
statikusabb, lassabban hozzáférhető adathordozó eszközök.
Más digitális eszközökkel szemben a mobiltelefonok a méretükből
fakadó kompaktivitással is versenyképesek maradnak, hiszen sokkal könnyebben
hordozhatók, használhatók, mint az ugyanazon funkciókkal rendelkező laptopok
vagy tabletek. A mai felgyorsult világban pedig elengedhetetlen az
információhoz való hozzáférés sebessége, ami nemcsak az eszközök képességein,
hanem fizikai megjelenésükön, méretükön, mobilitásukon is múlik.
Természetesen a túlzott mobilhasználattal összefüggésben mindig
felmerül a mozgásszegény életmód problémája, amelyet a mobileszközök előtt
eltöltött idő tovább fokozhat. Ezt azonban enyhíthetik a mozgásra ösztönző
programok, a sport, a mozgásszeretetre nevelő tartalmak propagálása. Az anonimitás,
és annak hiánya, hogy tudjuk, ki is áll egy-egy felhasználói név mögött
kétségtelenül veszélyeket is rejthet magában. Ugyanakkor az anonim profil magát
a használót is védi. A tanórai keretek között maradva a valódi identitás
nélküli használati mód azt is magával hozhatja, hogy adott esetben olyan
tanulók is képesek lehetnek közös munkára a virtuális térben, akik amúgy ezt
soha nem tennék meg.
Összességében megállapítható, hogy a mobiltelefon tanórai
alkalmazása mellett nagyon sok ésszerű érv szól. Természetesen az ellenérveket,
az aggodalmakat is mérlegelni kell és a várható összeredményben kell meghozni a
döntést. Megfontolandó azonban, hogy a mai modern világban megéri-e mellőzni a
mobiltelefonok nyújtotta lehetőséget és némileg szembefordulva a természetes
társadalmi folyamatokkal elvetni az ebben rejlő, kiaknázatlan területeket. A
változás mindig aggodalmakat szül, de összességében mindig is hozzájárult a
fejlődéshez.
FELHASZNÁLT
IRODALOM
Ollé János,
Papp-Danka Adrienn, Lévai Dóra, Tóth-Mózer Szilvia, Virányi Anita,
2013, Oktatásinformatikai rendszerek, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése