Csodaeszköz az osztályteremben (Az interaktív tábla és a tanári attitűd viszonya változó pedagógiai környezetben)

„…az interaktív tábláknak csak a folyamatos, rendszeres használata által alakulhat ki a tanítókban, tanárokban, felsőoktatásban dolgozó oktatókban az a pedagógiai-informatikai ismeretrendszer és képesség, mely módszertani értelemben is változást, előrelépést eredményez.”

(Farkas András)

Napjainkban már mindegyik iskola rendelkezik interaktív táblával felszerelt tantermekkel. Beiskolázási útjaim során jártam olyan általános iskolákban is, ahol már szinte mindegyik teremben volt egy-egy ilyen tábla és olyan esettel is találkoztam, ahol egy egyszerű és teljesen lepusztult infrastruktúrájú tanteremben is ott volt a felszerelt IKT eszköz. Néhány iskola tudatosan szervezett fejlesztési folyamatok révén szerzi be ezeket az oktatást támogató eszközöket, viszont az esetek többségében az intézmények informatikai fejlesztések révén jutnak ezekhez a táblákhoz és az azonnali felszerelésüket követően  - nem egy esetben a régi krétás táblák leszerelésével – az osztályterembe érkező tanár kolléga például egy tavaszi szünetet követően szembesül azzal, hogy a hétköznapi oktató-nevelő munkája gyökeres átalakításra szorul. Farkas Andrásnak az Új Pedagógiai Szemlében megjelent tanulmánya (Farkas, 2013) kiváló kórképet ad az interaktív tábla hozzáadott pedagógia értékei vonatkozásában.

Általános az a szemléletmód, hogy az ilyen és hasonló infokommunikációs eszközökkel történő felvértezés révén az iskolai oktató tevékenység modernizációja megvalósult. A valóság ennél azért lényegesen komplexebb. Téves az a felfogás, miszerint a tábla vetítővászonként való használata, vagy egy-egy lineáris prezentáció kivetítése már magával hordozza a komplett interaktivitást. És azt is mindenképpen le kell szögeznünk, hogy egy ilyen óra megvalósítása jóval többrétűbb, mint a tantermi kivitelezés. Egy-egy  tanórát hosszas előkészület előz meg és akár az óra közben is jelentkezhetnek komoly pedagógia-informatikai felkészültséget igénylő történések. De mire is gondolok itt?

A táblahasználatot tekintve a pedagógus társadalom két végletre osztható és a kettő között jelenleg még igen nagy űr tátong. A fiatal, pályakezdő kollégák többsége és a régebb óta pályán lévők közül egy kisebbség nyitott az új technológia megismerésére és alkalmazására; míg a másik oldalon álló (jelenleg többség) teljesen elzárkózik attól, hogy a táblát funkcióját tekintve használja. Ennek oka lehet a „csodaeszköz” pedagógiai értékében való hitetlenség, az egy-egy ilyen órát előkészítő hosszas utánajárás és felkészülés elvetése, illetve a hozzánemértés problematikája.

Mindezt jól bizonyítja az OFI által 2011 és 2015 között végzett eLEMÉRÉS program (Hunya, 2015), mely azt hivatott demonstrálni, hogy hol tartanak a mérésben résztvevő intézmények az IKT intézményfejlesztő szemléletű használata terén.

Az ábra jól szemlélteti, hogy például 2015-ben a vizsgálatba bevont 618 intézmény esetében a kollégák csupán harmada (körülbelül 35-35%) vallotta azt, hogy az interaktív eszközöket integráltan vagy „csak” használja. Meglátásom szerint ahhoz, hogy a fenti számok tekintetében érdemleges előrelépés történjen igazából három területen kell változást elérni:

• IKT fejlesztések hatékonyságnak javítása
• az interaktív eszközök eredményes használatát elősegítő tanártovábbképzések megvalósítása
• az újjászerveződő tanárképzésben az IKT kompetenciák szerepének kiemelése

De nézzük meg, hogy mire is gondolok az egyes területek vonatkozásában.

Sok esetben előfordul, hogy a több beszerzési ciklusban megvásárolt eszközök nem kompatibilisek egymással, az elhasználódott/elromlott eszközök cseréje lassú, illetve a táblákhoz használható oktató anyagok nem működnek a rendelkezésre álló hardverekkel és szoftverekkel. Nagy probléma továbbá, hogy az évenkénti licenszmegújítások költségesek, a szervizelési feladatokat végző személyek köre és azok feladatai nem tisztázottak és a legtöbb esetben az az egyszerű probléma is előfordulhat (és gátat szab az eredményes munkának), hogy a teremben nincs elégséges internetelérés. Végezetül ehhez a területhez sorolnám egy esetleges „IKT mentor” személyének szükségességét, akihez a kollégák bizalommal fordulhatnának ügyes-bajos kérdéseikkel; de ő lehetne az, aki házi továbbképzések szervezésével is elősegíthetné az intézményi IKT fejlődést.

Jómagam rendszeresen figyelemmel kísérem a továbbképzési lehetőségeket, de infokommunikációs eszközök hatékony használatát megcélzó lehetőségekkel sajnos csak ritkán találkozom. Probléma továbbá, hogy ezek a képzések csak általános területeket érintenek és nincs opció az egyes szaktárgyi lehetőségek körbejárására, a komplett anyagok tanulócsoportokra történő átszabására vagy saját interaktív tananyag kifejlesztésére. Fontos lenne még ezen képzések kapcsán az alkalmazott módszerek, továbbá a tartalom és időtartam vonatkozásban való rugalmasság, de ezt jelenleg a szigorú kereteket szabó akkreditáció nem teszi lehetővé. Végül fontos lenne még, hogy ezen képzéseket a pedagógus kollégák eltérő tudásszintjének figyelembevételével szervezzék, mert ez a szempont is elengedhetetlen a hatékonyság vonatkozásában.

Végezetül említést kell tennünk arról is, hogy a tanárképzésben is hangsúlyosan kellene érvényesülni azon szemináriumi óráknak, melyek a tanár szakos hallgatók ezen irányú fejlődését segítik elő. A nagy kérdés az, hogy e tárgyak hogyan épüljenek be a képzési programokba. Esetemben jelenleg ezt a tanárképző központ szervezi, de meglátásom szerint hatékonyabb lenne, ha szaktárgyi keretek között beszélnénk például az interaktív tábla angol órákon történő hatékony alkalmazásának lehetőségeiről.   

Felhasznált irodalom

Farkas András (2013): Az interaktív tábla és a pedagógiai érték.
Új Pedagógiai Szemle, 3-4. sz. 10-24.

Hunya Márta (szerk., 2015): eLEMÉRÉS 2011-2015 – Gyorsjelentés http://ikt.ofi.hu/ikt/wp-content/uploads/eLEMERES_2015.pdf (letöltés ideje: 2019.03.31)

Kelemen Rita (2008): Az interaktív tábla néhány módszertani lehetősége a közoktatásban és a tanárképzésben. Iskolakultúra Online, 2, (2008) 176-187.  http://www.iskolakultura.hu/iol/iol_2008_176-187.pdf (letöltés ideje: 2019. 03.31.)

Lakatosné Török Erika (2008): Pedagógiai innováció a felsőoktatásban. Informatika a felsőoktatásban konferencia, Debrecen, 2008. augusztus 27-29. http://www.agr.unideb.hu/if2008/kiadvany/papers/B65.pdf (letöltés ideje: 2019. 03. 31.)

Gergelics Zsolt: Legyen mobiltelefon az órán vagy ne legyen?

A mobiltelefon órai használata mellett és ellen is számos érvet sorakoztattak fel az ellentétes nézeteket valló táborok. A döntés lehetőségét mindenkinek meghagyva azonban érdemes figyelembe venni azokat a tanulmányokat, amelyek kimutatták, hogy a készülékek használata során nemcsak a tanulási teljesítmény javul, hanem jótékonyan járul hozzá az osztálylégkör alakulásához is. Ahogy Kis Sándor „Elő a mobilokkal!” című írásában is írja:

 „A diákok érzelmi szempontból pozitív módon viszonyulnak a vizsgált eszközhöz, annak bevonása az oktatásba motiváló hatású. Ez az eszköz kapcsolat lehet az iskola, a pedagógus világa és a diákok világa között.” 

A tanulók jobban érdeklődnek a tananyag iránt, ami részben annak is betudható, hogy a mobiltelefonok „tilalma” már nem vált ki körükben „ellenállási reakciót”, sőt a mobilok használatára adott engedélyt jutalomnak élik meg, így a tanulás iránti motivációjuk is fokozódik. Az eszközök használata során, dacára a diákok szociális elszigetelődését hangoztató álláspontnak, tanulói csoportok jöhetnek létre, amelyek kooperatív módon az együttműködés új formáját teremthetik meg.

Az objektíven mérhető tanulmányi eredményben történt pozitív változásokon túlmenően rendkívül hasznos hatással van az osztály morális magatartására, ezáltal közösségteremtő ereje is lehet. Amikor egy tanuló mobiltelefont használ, alapvetően nem tanulási, hanem szórakozási eszköznek tartja, ezáltal a két terület összekapcsolódik és a gyakran külső kényszerként megélt tanulást játékos formában megvalósuló szórakozásnak is felfoghatják. Ugyanakkor az is tény, hogy a mai fiatalság az elektronikus eszközöket rutinszerűen kezeli, használatuk a mindennapjaik részét képezi, éppen ezért sokkal ismerősebb ismeretszerzési eszközként tekintenek rájuk, mint a tanulás hagyományos eszközeire, a nyomtatott formában eléjük tárt szövegekre. Nem is szólva arról, hogy az interaktív tartalom mindig nagyobb vonzerővel bír, mint a statikusabb, lassabban hozzáférhető adathordozó eszközök.

Más digitális eszközökkel szemben a mobiltelefonok a méretükből fakadó kompaktivitással is versenyképesek maradnak, hiszen sokkal könnyebben hordozhatók, használhatók, mint az ugyanazon funkciókkal rendelkező laptopok vagy tabletek. A mai felgyorsult világban pedig elengedhetetlen az információhoz való hozzáférés sebessége, ami nemcsak az eszközök képességein, hanem fizikai megjelenésükön, méretükön, mobilitásukon is múlik. 

Természetesen a túlzott mobilhasználattal összefüggésben mindig felmerül a mozgásszegény életmód problémája, amelyet a mobileszközök előtt eltöltött idő tovább fokozhat. Ezt azonban enyhíthetik a mozgásra ösztönző programok, a sport, a mozgásszeretetre nevelő tartalmak propagálása. Az anonimitás, és annak hiánya, hogy tudjuk, ki is áll egy-egy felhasználói név mögött kétségtelenül veszélyeket is rejthet magában. Ugyanakkor az anonim profil magát a használót is védi. A tanórai keretek között maradva a valódi identitás nélküli használati mód azt is magával hozhatja, hogy adott esetben olyan tanulók is képesek lehetnek közös munkára a virtuális térben, akik amúgy ezt soha nem tennék meg.

Összességében megállapítható, hogy a mobiltelefon tanórai alkalmazása mellett nagyon sok ésszerű érv szól. Természetesen az ellenérveket, az aggodalmakat is mérlegelni kell és a várható összeredményben kell meghozni a döntést. Megfontolandó azonban, hogy a mai modern világban megéri-e mellőzni a mobiltelefonok nyújtotta lehetőséget és némileg szembefordulva a természetes társadalmi folyamatokkal elvetni az ebben rejlő, kiaknázatlan területeket. A változás mindig aggodalmakat szül, de összességében mindig is hozzájárult a fejlődéshez.

FELHASZNÁLT IRODALOM

Ollé János, Papp-Danka Adrienn, Lévai Dóra, Tóth-Mózer Szilvia, Virányi Anita, 2013, Oktatásinformatikai rendszerek, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar

https://sg.hu/cikkek/it-tech/75205/hasznos-is-lehet-az-iskolai-mobilhasznalat

https://www.heol.hu/kozelet/helyi-kozelet/megvan-a-hatranya-de-az-elonye-is-az-iskolai-mobilozasnak-1005631/

https://tte.hu/media/pdf/eloamobilokkal.pdf

Papp Eszter: Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásában?

        „Ami elromolhat, el is romlik.”

A következő blogbejegyzésben arra a kérdésre keresem a választ, hogy mik azok a problémák, amik manapság hátráltatják az iskolákban az IKT eszközök használatát.

Első és egyik legfontosabb tényezőként az Apró Melinda (Módszertani Közlemények 2012. 5. szám 24. oldal) által is megemlített infrastruktúra hiányt említeném meg. Tulajdonképpen arról van szó, hogy sok helyen még mindig nem, vagy csak korlátozottan jelennek meg az iskolában IKT eszközök. Erre lehet megoldás a diákok saját eszközeinek bevonása. Egy osztályommal például nagyrészt olyan teremben vagyunk, ahol nincs interaktív tábla. Internetelérés viszont van, így létrehoztunk egy Google Classroom-ot és ott osztom meg nekik a feladatokat, mindenki a saját eszközén tud dolgozni, vagy párokban.

Google Classroom

Amennyiben a tanulók saját okoseszközeit szeretnénk bevonni az órán, akkor is akadhatnak hátráltató tényezők. Mivel különböző minőségű eszközökkel rendelkeznek ezért például egy nagyon motiváló kahoot! kvíz közben van, akinek lefagy az alkalmazás, vagy lassabban tölt be, ezzel a többiek előnyhöz juthatnak a feladatmegoldásban. Ez az illető diák(ok) számra demotiváló lehet. Illetve továbbra is vannak tanulók, akik nem rendelkeznek okostelefonnal. Az ilyen helyzeteket csapatmunkával lehet megoldani.

Az eszközhiány vagy eszközszegénység mellett a nem megfelelő minőségű internetelérés is igen nagy probléma lehet. Ha órán egy videót néznénk, vagy online feladatlapot szeretnénk megoldani, kellemetlen élmény lehet, ha percekig várnunk kell, mert „nincs wifi”. Ez az óra menetét és az élményt is rontja és a pedagógusnak is rossz tapasztalat lehet, ami eltántoríthatja a jövőbeli IKT használattól. Ezt kivédhetjük például úgy, hogy előre letöltjük a megnézendő videókat, feladatlapokat. Ennek azonban az a hátránya, hogy a feladatlap például nem lesz interaktív, hanem „csak” offline. Ha hajlandóak vagyunk kompromisszumra, eljárhatunk így is, de nagyon fontosnak tartanám minden iskolában a stabil internetelérést. 

Következő pontként a meglévő IKT eszközök karbantartásának, javításának problémáját szeretném felvetni. Ezek, amennyiben a rendszergazda nem képes elvégezni, a tankerület feladata. Sajnos találkoztam már olyan helyzettel, amikor egy interaktív tábla projektorának égőjét több, mint egy évig nem sikerült kicserélni. A fénymásolóval hasonlóan elkeserítő lehet a helyzet amennyiben elromlik. De probléma lehet még egy router újraindítása, eszközök különböző meghibásodásai, amik kedvenc előfordulási időintervalluma jellemzően a tanóra kellős közepe.

A kisebb, főként vidéki intézmények egy rendszergazdán/oktatástechnikuson osztoznak, akik sokszor csak hetente, esetleg havonta járnak egy-egy intézményben. A felmerülő probléma, ha nincs egy ráérő informatika szakos kolléga, akinek megesik rajtunk a szíve, sokáig megoldatlan maradhat.

Felmerülhet problémaként még a pedagógus nem megfelelő felkészültsége, amit Apró Melinda „elégtelen ismeretekként” ír le. Ezen a továbbképzések, de az önképzés is segíthet. Ez azonban, akárcsak a saját IKT tananyag készítése, nagyon időigényes feladat. Persze dolgozhatunk konzerv feladatokkal is, de sok esetben szükség lehet annak finomítására. A járatlanság az eszközök használatában szorongást is okozhat a pedagógusban. 

Ha a diákok ügyesebben bánnak ezen eszközökkel azt érezheti, hogy tekintélyén csorba esik (Ollé, Papp-Danka, Lévai, Tóth-Mózer és Virányi, 2013, Oktatásinformatikai rendszerek). Ezt kivédhetjük azzal, ha a tanulókat partnerként kezeljük. Minden csoportban lesz olyan tanuló, aki szívesen megmutatja nekünk, hogyan működik valami, sőt sokszor ők maguk kérik, hogy „összeszerelhessék a laptopot”, de például a már említett kahoot! alkalmazást is egy diákom javasolta és együtt órán kipróbáltuk, azóta is nagy kedvenc. Véleményem szerint hozzáállás kérdése az egész és meg kell békélnünk azzal, hogy mi sem tudhatunk mindent, de késznek kell lennünk tanulni.

Teach Me GIF from Teachme GIFs

A felmerülő problémák ellenére igen is használnunk kell ezeket az eszközöket a tanórán, ahogyan csak a lehetőségeink engedik. 

Minden látszólagos és valós probléma dacára az IKT eszközök használata jelentősen megnöveli a tanulói motivációt. 

Ezt több tanulmány és forrás, továbbá a személyes tapasztalatom is megerősíti. Apró Melinda (2012) tanulmányában hozzáteszi, hogy nemcsak a motivációt növeli, hanem a hátrányos helyzetűek lemaradását csökkenti, növeli a hatékonyságot és segít kialakítani az önszabályozó tanulást. Nem szabad tehát azt hajtogatnunk, hogy „bezzeg az én időmben e nélkül is meg tudtuk tanulni”. Nekünk már adottak ezek az eszközök. Használjuk hát ki a bennük rejlő lehetőségeket!

FELHASZNÁLT IRODALOM

Apró Melinda, Módszertani Közlemények 2012. 5. szám 24. oldal

Ollé János, Papp-Danka Adrienn, Lévai Dóra, Tóth-Mózer Szilvia, 

Virányi Anita, 2013, Oktatásinformatikai rendszerek, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar

Felhasznált képek forrása:

https://www.videezy.com/free-video/tangle

http://badinerbytes.blogspot.com/2015/09/google-classroom-waffle-shortcut.html

https://tenor.com/view/teach-me-spongebob-school-gif-8215258

Mihalicz Zsuzsi: „Engem annak idején miért nem így tanítottak?!”

 „Engem annak idején miért nem így tanítottak?!”  

Miért lett volna jobb az iskolai időszak, ha van lehetőség IKT eszközök használatára?

Blogbejegyzésem témájaként azt vizsgáltam, vajon mennyiben befolyásolta volna a megítélésemet, ha már a középiskolában vagy még korábban megismerkedtem volna a korszerű IKT eszközök használatával. Ezzel kapcsolatban szeretném megosztani Veletek személyes tapasztalataimat, érzéseimet, aggályaimat.

Eddig az évig úgy gondoltam teljesen jól megvagyok ezek nélkül az applikációk nélkül is, és most kellett szembesülnöm azzal, hogy rettenetesen le vagyok maradva. Eljutottam arra a pontra, hogy érzem/tapasztalom, az ilyen fajta „tudástár” nélkül, tanárként a későbbiekben sokkal nehezebben fogok boldogulni a szakmámban.  

„A változást és annak hatásait követve az oktatás és nevelés színterén jelen lévőknek lépést kell tartaniuk az információáradat befogadásával, szelektálásával és feldolgozásával, valamint az új technológiai eszközök használatával és oktatási-nevelési folyamatokba való beilleszthetőségével is.” - Lévai Dóra

Rendben van ez így?

Felmerült bennem tehát a kérdés, hogy mi az oka annak, eddig miért nem éreztem szükségesnek az IKT eszközök beintegrálását a későbbi tanári éveimbe. Elvégre én ebben nőttem fel, nem? Az ilyen eszközök használatának a munkámban természetesnek, magától értetődőnek kellene lennie. Sajnos azonban úgy érzem, még én se vagyok teljes mértékben "felkészülve" az alkalmazásukra. Rá kellett döbbennem, ennek egyetlen oka van: mi se ezt a fajta szemléletmódot tanultuk el a középiskolában. 

Miért "nem oké" ez a felfogás?

A tanáraink nem a nyitottságra és az új dolgokra való fogékonyságra biztatták a tanulókat, hanem még inkább ellene hergelték, szidták, szapulták az ilyen eszközöket és teljes mértékben ellenezték a használatukat. Holott előbb utóbb be kell látniuk, hogy a rohamtempóban haladó technológiai innovációk és azok alkalmazásának igénye szükségszerűvé teszi az oktatásba való bevezetést. Meglátásom szerint középiskolai tanáraink feladata lett volna bevezetni minket a lehetőségekbe, megmutatni, hogy mik azok a módszerek, amik esetleg, segítenék, fejlesztetnék tanulásunkat, bővítenék eszközhasználatunkat.

Mi lehet az elutasító hozzáállás oka?

 Buda András 2017-es tanulmányában melynek címe az IKT ÉS OKTATÁS az online felhasználókat két csoportra bontja:

Tapasztalataim szerint manapság a közoktatásban dolgozó tanárok nagy többsége a digitális nomádok táborát erősíti, amelyet Buda András így jellemez: 

„Jelentős időre van szükségük egy program használatának elsajátításához, biztos, stabil felhasználói rutin csak lassan alakul ki bennük. Ezért próbálják meg kikerülni a programfrissítéseket,...új változat sokszor...megzavarja a megszokott, nem egyszer inkább mechanikusan begyakorolt megoldásaikat. Így aztán új programok használatának megtanulásához csak nyomós indok vagy kényszer hatására fognak hozzá, előrehaladásuk általában lassú, vontatott, önmaguktól kevéssé próbálkoznak a program felfedezésével. Mégis szégyellnek segítséget kérni, talán úgy érzik, palástolni kell tájékozatlanságukat.”

Ez a fajta tanári magatartás eredményezte azt, hogy elmaradottnak érzem magam és azt látom, hogyha nem változtatok a hozzáállásomon akkor én is ebbe a kategóriájú tanári csoportba fogok besorolódni.

Konklúzió, avagy miért lett volna jobb, ha más mintát kapok?

Sajnos itt az egyetemen szembesültem vele, hogy ha már a középiskolában, de megkockáztatom felső tagozatban, elkezdték volna a tudatos internetfelhasználást kialakítani bennem, nem kéne akadályokba ütköznöm például 20 évesen. Sokszor a mai napig ha böngészek, nem sikerül kiválogatnom melyek a megbízható források, arról nem is beszélve, hogy sokszor már az is nehézségeket okoz, hogy a megfelelő keresési szót megtaláljam egy adott témához, ami számomra eléggé elkeserítő. 

Emlékszem, hogy mekkora nyűg volt a sok száraz tétel bemagolása az érettségire, és mekkora 'friss lélegzetvétel' volt, amikor véletlen felfedeztem a zanza.hu-t, ami milliószor érdekesebbé és megjegyezhetőbbé tette a tananyagot. Persze a tanáraink részéről voltak próbálkozások arra, hogy bevonjanak minket az óra menetébe, de az interaktív táblák csak számukra voltak interaktívak, bár még ezt se állítanám 100%-osan. Ha használták is a táblát, jobbára kivetítésre, vagy videós szemléltetésre, amit valljuk be, egy mezei projektorral is meg tudták volna oldani. Interaktivitás tehát sehol nem volt jelen az órán. Mindemellett az IKT eszközök bevonásával, nem csak egyoldalú, egyéni fejlődést értek volna el, hanem a mi informatikai készségünket is éppúgy fejlesztették volna, mint a sajátjukat. Végre lehetőségünk adódna arra, hogy a közösségi felületek használatán kívül, a böngészés egy új, talán tartalmasabb felhasználását tapasztaljuk meg.

Pedig milyen jó lenne ha a későbbiekben a gyerekeinknél vagy a munkánk során kamatoztatni tudnánk az IKT eszközökről szerzett tapasztalatainkat.

Források:

http://www.belvedere.meridionale.hu/letolt/Buda%20Andras%20-%202017%20-%20IKT%20ES%20OKTATAS%20-%20Belvedere%20Meridionale.pdf

http://www.eltereader.hu/media/2013/11/Olle2_okt-inform_READER.pdf

Bakos Alexa: Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásban?

Most mi okoz gondot az IKT oktatási felhasználásban?

Változunk, de nem eleget?

Blogbejegyzésem témája a mai kor problémái az IKT használatával, azonban erről nagyon nehéz lenne kontextus nélkül beszélni, így az alábbi ábra áttekintését ajánlom mindenkinek, ami csak 2008-ig tartalmaz adatokat, de tökéletesen mutatja mennyire felgyorsult világunk fejlődése és milyen nagy ugrásokkal haladunk a szinte teljesen digitalizált környezet felé.

Tudatos felhasználók nevelése
Manapság természetesnek vesszük, hogy az interneten bármit megtalálhatunk. Okos eszközeinkkel bármikor percek alatt olyan új tudásra tehetünk szert, amiért az idősebb korosztály még akár napokig a könyvtárat bújta.
Ezt a kezünkben lévő mérhetetlen tudást azonban megfelelően kell használni. Mivel egyre több tartalom van jelen az interneten fontos a mai fiataloknak megtanítani hogyan is ismerhetnek fel egy álhírt, vagy hibás tartalmat illetve hogyan tudják saját adataikat biztonságosan kezelni online felületeken. A netikett is egy olyan kompetencia, ami már-már elengedhetetlen a diákok számára. Ez azért is nagyon fontos, mert ennek tudatában tudják majd saját javukra használni azt a temérdek információt, ami egy kattintásnyira van tőlük. Tudatos felhasználok, azaz a digitális állampolgárok számára a digitális műveltség alkalmazása egyre egyszerűbb.
A digitális állampolgár többek között több nézőpontból képes kezelni híreket, tájékozott, kommunikációja sokszínű.

Digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók

„Megdöbbentőnek tartom, hogy az oktatás minőségének romlásával kapcsolatos sok hűhó és vita közepett figyelmen kívül hagyjuk a legalapvetőbb okot. A tanulóink radikálisan megváltoztak. A mai diákok már nem azok, akiknek a jelenlegi oktatási rendszert tervezték.” – Marc Prensky, 2001

Marc Prensky használta először a digitális bennszülött és digitális bevándorló kifejezéseket még 2001-ben, azóta pedig mondhatni ugyanúgy, ha nem jobban észlelhető ez a különbség a korosztályok között. Az oktatásban a tanárokat szokás bevándorlóknak, a diákokat pedig bennszülöttnek tekinteni, ez pedig sokszor megnehezíti a közös kommunikációt. Ma már viszont tudjuk, hogy az elnevezés, bevándorlók, ami Prensky szerint egy egységes massza volt, valójában több alcsoportra is osztható. Az ezekbe való besorolás pedig csak aktuális jellemzőket vesz figyelembe, így dinamikusan változhat.
Vannak tanárok, akik magasabb szintű digitális kompetenciával rendelkeznek, mint tanulóik. Ők tekinthetők Digitális Telepeseknek.

Török 2008; Hunya 2008; Buda 2010; Fehér-Hornyák 2010, Molnár 2010

Az IKT fontossága

„A 2012 őszén hatályba lépő Nemzeti Alaptanterv (NAT, 2012) fejlesztési területei között médiatudatosságra nevelésként jelenik meg az IKT-re nevelés. Megjelennek a tantervben a kulcskompetenciák, amelyek azokat az ismeretek, képességeket, attitűdöket jelentik, amelyek a 21. század tudásalapú társadalmaiban az egész életen át tartó tanuláshoz elengedhetetlenek.” - Czédliné Bárkányi Éva

Az ISTE 2008-as frissített sztenderdlista a tanárok számára részben módosított, részben pedig új elvárásokat fogalmazott meg. Többek között azt is, hogy tanulókat ösztönözni kell, hogy online tevékenységeik mellett a közösségi problémákra és kérdésekre is figyeljenek oda.

Ez azonban nem mindenhol tud megvalósulni. A tanárok a sztenderdek ellenére is nehezen barátkoznak meg a digitális világgal. Félnek ezektől az eszközöktől, nem érzik magukat komfortosan egy olyan dolog használatával, amiben nem biztosak. Sokszor azért, mert nem tudják elképzelni, hogy jobban tudjon valaki koncentrálni, ha laptopján jegyzetel, mintha papírra tenné, vagy úgy tanuljon, hogy közbe szól a tv.
Több iskolában, legyen az Gimnázium vagy egy Általános Iskola még most is tilos a mobiltelefonok használata szünetben, órán való elővételük miatt pedig az igazgatónál köthetnek ki a tanulók.
Pedig megfelelő kompetencia és tudás mellett ezek az eszközök a diákok és tanáraik segítségére lehetnek.
Sokszor azonban a tanárok se használják ki az online felületek adta lehetőségeket, nem is tudják, milyen új applikációk segítenék elő jobban a tanulási folyamatokat.
Ahogy azt ez a grafikon is mutatja a gyerekek sokkal aktívabbak, és jobban élvezik az órát, ha IKT eszközökkel is dolgozhatnak.

Összesített eredmények a hagyományos és az IKT eszközökkel gazdagított oktatási környezetben, a kérdőívek eredményei alapján (1 – egyáltalán nem, 5 – nagyon) – Námesztovszki Zsolt

Összegzésként elmondható, hogy a mai diákok sokkal több időt töltenek otthon gép előtt, mint olvasással. A tanárok feladata pedig az lenne, hogy ezt a javukra fordítsák, és olyan feladatokkal, új és korszerű módszereket mutassanak be a diákoknak, amik könnyedén elérnek hozzájuk, összefogásra ösztönzi őket.
A gyerekek nem változnak, hanem alkalmazkodnak a gyors, online világhoz, ezért a tanároknak is ezt kell tennie, még ha ez azzal is jár, hogy bizonyos területeken fel kell vállalniuk, hogy fejlődniük kell.

Források:

Marc Prensky (2001) – Digitális bennszülöttek – Digitális bevándorlók - http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf – fordította Kovács Emese

Ollé János - A digitális állampolgárság értelmezése és fejlesztési lehetőségei - http://www.oktatas-informatika.hu/2012/07/olle-janos-a-digitalis-allampolgarsag-ertelmezese-es-fejlesztesi-lehetosegei/
Lévai Dóra (2014)- A tanulás új útjai - (https://www.slideshare.net/levaidora/a-tanuls-j-tjai)
Czédliné Bárkányi Éva  - Az IKT-vel támogatott tanulás lehetőségei – http://www.irisro.org/pedagogia2014januar/0407CzedlineBarkanyiEva.pdf
Námesztovszki Zsolt – Glušac Dragana – Branka Arsović - A tanulók motiváltsági szintje egy hagyományos és egy IKT eszközökkel gazdagított oktatási környezetben – http://www.oktatas-informatika.hu/2013/03/namesztovszki-zsolt-glusac-dragana-branka-arsovic-a-tanulok-motivaltsagi-szintje-egy-hagyomanyos-es-egy-ikt-eszkozokkel-gazdagitott-oktatasi-kornyezetben/
Buda András (2017) -IKT és oktatás. Együtt vagy egymás mellett? - http://www.belvedere.meridionale.hu/letolt/Buda%20Andras%20-%202017%20-%20IKT%20ES%20OKTATAS%20-%20Belvedere%20Meridionale.pdf

Zergi Klaudia: Legyen mobiltelefon az órán vagy ne legyen?

Legyen mobiltelefon az órán vagy ne legyen?

M-learning – a jelen vagy a jövő oktatási eszköze?

Ez a rövid absztrakt az m-learning témakörének vizsgálatát tűzte ki célul, arra koncentrálva, hogy használjanak-e a diákok mobiltelefont az órán vagy ne.

Mindenekelőtt erre a kérdésre szeretnék választ adni: Mi is igazából az m-learning? Aki ismeri az e-learning kifejezést, az már ki is tudta következtetni, hogy nagyjából mi lesz a válasz. Ha egyszerűen szeretném megfogalmazni, azt mondanám, hogy az m-learning tulajdonképpen az e-learning és az okostelefonok nászából született gyermek. Így az m-learning mobilkommunikációs eszközökkel történő tanulást jelent. Úgy gondolom, ennek számos előnyét fel lehet fedezni: nincs helyhez kötve a használata, könnyen hordozható és közben majdnem mindent el lehet végezni rajta, amit egy számítógépen vagy tableten. Előny az is, hogy már majdnem mindenki rendelkezik egy mobillal, amit minden nap használnak is, értik a működését és így könnyebben tanulhatnak is a segítségükkel. Emellett motiváló hatásai is lehetnek az okostelefon használatának a diákra, hiszen minden nap használják, pozitív érzelmeket kötnek hozzá.

„A mobilkommunikáció a diákok mindennapi életének része és egyre inkább az lesz, ezért előbb vagy utóbb az oktatás gyakorlatába is bekerül, ahogy korábban a videó, a számítógép és az internet.” – Kiss Sándor, történelemtanár (Történelem tanárok egylete)

„Elő a mobilokkal!” Ezt a címet adta tanulmányának Kiss Sándor, aki történelem tanárként azt taglalta írásában, hogy miként tudná alkalmazni az m-learning nyújtotta lehetőségeket a saját óráján. Az elején azonban leszögezi, hogy sok szülőnek és pedagógusnak nem tetszik, ha a gyerekeken eluralkodnak az okostelefonok, noha gyakran velük is megtörténik ez, ami valójában egy természetes folyamat, hiszen rohamosan fejlődik mobilkommunikációs technológia. Napról-napra, hétről-hétre jelennek meg új eszközök, alkalmazások, kiegészítő kellékek, módszerek, stratégiák és a szülőknek, a pedagógusoknak és a diákoknak is tartaniuk kell a lépést ezzel a tempóval.

Úgy gondolom, hogy sok pedagógus azért nem szereti, ha a mobiltelefonokat a diákok a tanórákon használják, mert attól tartanak, hogy nem tudják kontrollálni őket. Nem tudják ellenőrizni őket folyamatosan abban, hogy azt a feladatot csinálják-e, amit kell vagy más – a tanóra témájától eltérő – oldalra keveredtek-e. Azonban szerintem ezt a problémát könnyedén ki lehetne küszöbölni egy olyan feladattal, ami izgalmas a diákok számára, amivel le lehet kötni a figyelmüket és közben a tanár szándékosan az okostelefon használatára buzdítja az osztályt.  Ha a telefon használata tiltva van, akkor amellett, hogy nem segítjük a diákok könnyebb információszerzését egy modernebb felületen, az is megeshet, hogy a tiltás éppen az ellenkezőjét váltja ki az osztályból és elkezdenek telefonozni, de nem az óra témáján belül, a feladathoz információt kutatva.

Fogalmazásom címére válaszolva, azt mondanám, hogy igenis legyen mobiltelefon az órán. Országok milliókat költenek az oktatás fejlesztésére és új eszközök beszerzésére. Számítógéptermek, interaktív táblák és laptopok vásárlása mellett/helyett a mobiltelefonokat kellene bevonni a tanulásba, amely az iskolának teljesen ingyen lenne, hiszen, ahogy az előzőkbe is említettem, mára már mindenkinek van egy okostelefonja, amit tudna használni az iskolában. Ennek kontrollálásához a tanárok kreativitására, hajlandóságára és fejlődni akarására van szükség.

Befejezésképpen még egy mondatot idéznék Kiss Sándor tanulmányából:

„A mobilkommunikáció a diákok valóságának része, az iskola ezt nem hagyhatja figyelmen kívül, a tiltás csak ideiglenes megoldás lehet, mindemellett az új technológia új didaktikai lehetőségeket is jelent.”

Források:

https://tte.hu/media/pdf/eloamobilokkal.pdf

https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/s/m-learning

http://folyoiratok.ofi.hu/uj-pedagogiai-szemle/m-learning-a-jelen-vagy-a-jovo-oktatasi-eszkoze

https://njszt.hu/sites/default/files/Gulyas_DE6.pdf